Délmagyar logó

2017. 10. 22. vasárnap - Előd 10°C | 20°C Még több cikk.

Nemzeti ünnep, extrák nélkül

Rovatunkban hétről hétre kollégáink számolnak be arról, ők milyen hétvégi programokon vesznek részt, illetve mivel töltik a szabadidejüket.
„Nem voltak pártok, se beszédek" – írta idén július 21-én a belga nemzeti ünnepről Brüsszelben dolgozó újságíró kollégám. A küldött fotókon népünnepély látszott: vásár, régi viseletbe öltözött emberek, nemzeti színűre dekorált bicikli, arcfestésre váró gyerekek, diszkréten figyelő katonák, rendőrök. Kun Árpád Boldog észak című regényében pedig szó van Norvégia nemzeti ünnepéről, május 17-éről, „amely mára amolyan országos babazsúrrá változott, ahol a jelszavak: jégkrém és üdítőital. A felvonulást a felnőttek rendezik meg, de aztán már csak statisztálnak hozzá, a gyerekeké a főszerep".

Arra most nem térnék ki, hogy szerintem ez a kollektív bölcsesség vagy a hanyatlás jele. Csak megállapítom: a magyar nemzeti ünnep nem babazsúr. Mi hivatalos ünnepséget tartunk, ahol a gyerekek nem jégkrémeznek és üdítőznek, hanem verses műsorral lépnek föl, utánuk pedig a szónok következik. Akinek nem szerepel a kislánya, kisfia, mégis eljön, az vagy tényleg úgy érzi, ez a közösségének fontos napja, vagy arra kíváncsi, mit mond a szónok, mi az üzenet. Az elmúlt huszonöt évben, mialatt tudósítóként is jártam nemzeti ünnepekre, azt láttam, jelenlévők, résztvevők magától értetődőnek tartják, hogy üzenni kell. Ez nyilván már Kossuth Lajos óta így van. És ezen tényleg sok múlik. Például az, milyen érzéssel megy haza, aki odament. Az 1956-os forradalom hatvan éve történt, élnek még résztvevői és tanúi, a legtöbb család érintett. Vagy korábban, vagy akkor, vagy utána szenvedett sérelmet, esetleg valakije épp a másik oldalon állt. Nagyon nehéz olyan beszédet mondani, hogy mindenki egyetértsen vele, még akkor is, ha nincs a mondatokban indulat, csak történelmi tény. Ezt sokan nem gondolják végig, amikor az eseményeket fölidézve párhuzamot vonnak múlt és jelen között. Én akkor éreztem jól magam, amikor történész emlékezett a történelmi eseményre. Ott, akkor nem kellett haragudnunk senkire.

Talán a föntiekből nyilvánvaló, de azért leírom: tüntetésre semmiképp se mennék.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kamerák pásztázzák a bordányi temetőt

Kamerák pásztázzák a bordányi temetőt
Teljesen bekamerázzák halottak napjáig a bordányi temetőt - a sírkertben hét kamera követi majd figyelemmel az ott történteket. Tovább olvasom