Délmagyar logó

2016. 09. 28. szerda - Vencel 9°C | 22°C

Nevetteti a kicsiket a Grimm-Busz Színház

Évente négyszáz előadást tart országszerte a szegedi Grimm- Busz Színház. Tanulságos történeteikkel hét éve csalnak mosolyt a gyermekek arcára.
A mesékben a gyerekek is szerepet kapnak. Fotó: Segesvári Csaba
Már javában tart A csodálatos lámpás című Grimm-mese átdolgozása, amikor odaérünk a szegedi Bérkert utcai óvodába. A színpadon Zombori Béla, Harkai István és Papes Béla, azaz a Grimm-Busz Színház tagjai énekelve és táncolva szórakoztatják a lelkes közönséget, olyakor ki-ki szólnak a gyermekeknek és az óvó néniknek. Éppen a gonosz király áll a színpadon, aki csúnyán elbánt egykor hű katonájával a darab elején. A kezdeti félelemnek és izgalomnak azonban már nyoma sincs: az óvodások a főhőssel és a lámpa szellemével közösen leckéztetik meg az uralkodót.

– A történeteknek mindig tanulságosnak kell lenniük. Ha lecsupaszítjuk őket, azt látjuk, hogy van egy jó és egy rossz, de a jónak a színpadon mindig győznie kell – mondta az előadás után Papes Béla, a Grimm-Busz Színház alapítótagja. A háromfős társulat hetedik évadját kezdte meg, ebben a felállásban két éve lépnek fel az ország különböző pontjain. – Négyszáz előadásunk van évente, több mint százezer gyerek előtt játszunk országszerte. A falusi iskolák és óvodák nem mindig tudják a gyermekeket elvinni a városba, színházba. Ezért mi megyünk hozzájuk – mondja Papes Béla.

A kicsiknek leginkább a figyelmét nehéz lekötni. Bár a grimm-buszos előadások egyike sem tart egy óránál tovább, előadások közben pihentetni kell a gyermekeket. Erre az éneklés és a játék a leghatásosabb eszköz, amibe bevonják a kicsiket. – Folyamatosan kapcsolatban vagyunk a gyerekekkel: beszélünk hozzájuk, megsimogatjuk a fejüket. Leginkább a túlbuzgóságuk miatt kell csitítani őket, hiszen állandó tanácsokkal, hangos bekiabálásokkal figyelmeztetik a főhőst az esetleges veszélyre – meséli Papes Béla.

A színház egyéni vállalkozásban működik, anyagi támogatást senkitől sem kapnak. – Ezt az évadot női tag nélkül vittük végig, ami nem volt egyszerű feladat. Keressük a megfelelő embert, de nehéz rátalálni. Kevés az olyan 18–25 év közötti hölgy, aki egyszerre tud énekelni, játszani és megvan benne az a varázs, amitől első ránézésre megszeretik a gyerekek – mondja Papes Béla. – Aki belefárad, elmegy. Múltkor számolgattuk: az elmúlt évek során közel száz ember kopott ki mellőlünk. Aki ezt munkának fogja fel, egy idő után feladja. Valahol ez egy cigányélet. De mit lehet tenni? A színészet régen is ilyen volt – mondta a társulatvezető.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szegedi világpremier Christopher Lamberttel

Világpremier lesz jövő héten Szegeden: A harag napja című magyar–angol koprodukciós filmet a… Tovább olvasom