Délmagyar logó

2017. 10. 20. péntek - Vendel 9°C | 24°C Még több cikk.

Nézőként jöttek a szabadtérire

Szörényi Levente és testvére, Szabolcs Szegeden járt. A Bánk bán előadása előtt még ellátogattak a Móra Ferenc Múzeum kiállítóhelyére, a Fekete Házba, ahol a szabadtéri játékok elmúlt 75 évéről rendeztek kiállítást.
Szegeden 1984-ben mutatták be az István, a királyt, egy évvel a budapesti ősbemutató után. A rockopera mérföldkő a színháztörténetben. A populáris zene ötvöződött a népzenével, valamint az egyházi gregoriánnal, ez volt az első ilyen a hazai zenés színjátszás történetében. A Szörényi Levente nevével fémjelzett trilógiát – Attila, Isten kardja; István, a király valamint Veled, Uram – 2001-ben láthatta a szegedi közönség. Szörényi Levente ismét Szegedre látogatott – ezúttal nézőként. Fivérével és annak feleségével sétáltak a Kárász utcán. Mindeközben arról beszéltek és azon csodálkoztak, mennyit fejlődött és szépült a város.

A Színek a szabadtérin – 75 év 57 szezon című kiállításra pénteken este érkezett a két zenész. Szörényi Leventét és fivérét, Szörényi Szabolcsot Kovács Ágnes színháztörténeti kutató és Koczor György, a látványtervező vezette körbe a Fekete Házban. A kiállításon az elmúlt 57 szabadtéri szezon előadásai jelentek meg képekben.

– Én invitáltam „a fiúkat" erre a tárlatra, hiszen Szörényi Levente meghatározó személyisége volt a Szegedi Szabadtéri Játékok történetének – mondja Kovács Ágnes. A színháztörténész szerint az 1984-es István, a királynak volt a legnagyobb sikere a szabadtéri történetében. Koczor György már mutatja is a hatalmas képet, amelyen a dóm látható 1927-ben. Szörényi Levente az 1984-es oszlop láttán azt mondja: – Történelem, ami itt lezajlott, különösen a mi életünkben. A dóm előtt addig csak klasszikus műveket játszottak, az István, a király volt az első modern rockopera, amit a hálás és csodálatos szegedi közönségnek bemutattunk – mereng el az Erkel- és Kossuth-díjas zenész.

– Ezt nézzétek, milyen fiatalok voltatok! – hallatszik a másik teremből. Rosta Mária, a menedzserük már mutat is a tévére, amiben a 84-es szegedi előadás látható. A „fiúk" úgy nézik a bejátszást, mintha most látnák először. Az arcukon ott a sokféle érzelem; az öröm, a nosztalgia és a büszkeség. Minden fényképhez kapcsolódik egy külön történet, amit a zenészek nagy érdeklődéssel hallgatnak. A kiállítást végigböngésző Levente a legjobban az első szabadtéri jegyen lepődött meg, mert az személyre szólt – Móra Ferenc nevét viselte.

A „Színek a szabadtérin – 75 év 57 szezon" tárlat tegnapig volt látható, Kovács Ágnes viszont azt mondta, hogy szeretnének egy hasonló állandó kiállítást rendezni – nagyobb teremben, még több fotóval. A tárlatot hirdető oszlopok sem tűnnek el végleg, ezután a Dalí-kiállításra invitálják majd az érdeklődőket.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Dzsadzsa, tücsök és patkány a vadasparki etetőtálban

A selyemmajmok a legkényesebbek, a hiénák a „legigénytelenebbek" a Szegedi Vadasparkban… Tovább olvasom