Délmagyar logó

2017. 01. 24. kedd - Timót -7°C | 1°C Még több cikk.

Nincs 30 milliónk a Tiszára

Szeged - Nincs 30 millió forint Magyarországon arra, hogy kiderüljön, a ciánmérgezés óta mi történt a Tisza halaival. A 2001-ben elindított jelölőprogram folytatásától megvonták a támogatást, így máig nem tudni pontosan, merre vándorolnak, hol ívnak nagyobb tömegben a folyó lakói, mely szakaszokat kellene védeni. Kilenc évvel a természeti katasztrófa után elkeserítő állapotokkal szembesül, aki a felszín alá néz.

Nemcsak Szeged néhány tere, de a Tisza ártere is végig tele van nyárfákkal, ezért ezekben a hetekben a folyót is pehely borítja, teljes hosszában. A szöszös víz messziről szép, ez a vattaszerű anyag azonban átázva a mélyben is sodródik. Rárakódik mindenre, a zsinórra is, horgászni szinte lehetetlen tőle.

Maga a rejtély

Ez a jelenség mégis kiszámítható – míg arról, hogy a víz őshonos lakói, a halak hogyan vándorolnak, hol gyűlnek össze, alig lehet tudni valamit. Egy biztos, nem sodródnak az árral. Ebből a szempontból a folyó tényleg maga a rejtély; erre a ciánszennyezés előtt jóleső érzéssel gondoltak az itt élők, azóta inkább bizonytalanul.

Kilenc évvel ezelőtt, amikor a károk kivizsgálására és mérséklésére létrehozták a Tisza–Szamos Kormánybiztosi Irodát, majd a Tisza–Szamos Kht.-t, nagy nyilvánosságot kapott a haljelölő program. A közhasznú társaság kutatóinak célja az volt, hogy kiderítsék, hogyan változik a folyó élővilága. Azt, hogy miből mennyit fognak a horgászok, halászok, lehet tudni, de azt nem, hogyan változik az állomány korösszetétele, és miért vándorolnak el egyes helyekről.

Füstös Gábor 2001 novemberében Szegednél is telepített jelölt süllőket. A program folytatására nem kaptak támogatást a kutatók. Fotók: Karnok Csaba
Füstös Gábor 2001 novemberében Szegednél is telepített jelölt süllőket. A program folytatására nem kaptak támogatást a kutatók. Fotók: Karnok Csaba

2001 őszétől 4668, egyedileg megjelölt halat telepítettek a Tiszába különböző helyeken, és arra kérték a horgászokat, halászokat, hogy ha ilyen halat fognak, a jelet küldjék el a kht.-nak, leírva, milyen súlyú, méretű volt az a példány, és hol fogták pontosan. A visszaküldők 2000 forintot kaptak, és évente egy csónakmotort is kisorsoltak köztük. 2006 májusáig 367 jel került ily módon vissza, amely 7,68 százalékot jelent, ez a korábbi tapasztalatokhoz képest jó aránynak számított. Például a 975 jelölt harcsából 108-ról érkezett értesítés, ez volt a legjobb arány. A 46 balinból egyről sem érkezett jelentés, ám a 224 márnából 29, 1194 pontyból 62, 834 süllőből 36, 191 csukából 8, 194 compóból 1, 360 kecsegéből 2 példány sorsáról, mozgásáról sikerült információt kapni. Az adatok feldolgozása után az látszott, hogy a mintaszám – a vízterület nagyságához képest – tényleg kicsi, nem lehet sok következtetést levonni. A legtöbb jelet nem sokkal a telepítés után már küldték is vissza, így a gyarapodásról sem lehetett hiteles a kép.

Szemben az árral

Mégis kiderült néhány fontos dolog a vándorlási szokásokról, például hogy a süllők mindig folyással szemben indulnak el helyet keresni. A programról megjelent még néhány tudósítás, aztán beállt a csönd – amely azóta is tart. A megyei horgászszövetségnél is hiába érdeklődtünk, mit tudnak a tanulságokról, interneten sem lehet rábukkanni semmire. Végül annyit sikerült kideríteni, hogy a kutatók tervezték a folytatást, további ötezer jelölt halat helyeztek volna ki, és a folyó őshonos fajait egyre jobban elnyomó busák mozgását is vizsgálták volna, tervüket azonban elutasították. 2006-ban aztán a kht. is megszűnt, és a kutatók nem vállalták, hogy a családi költségvetésükből hirdessék, hová is várják a jeleket. Mégsem a pénzen múlott, hogy nem folytatódott a munka. – Kiszámoltuk egy jelre vetítve a kihelyezés, a feldolgozás és a píárkampány költségét, és ez 2500-3000 forint volt. Nem hiszem, hogy ne lett volna pénz még ötezer jelre, amikor a cián után milliók mentek el más, a mérgezés által nem is érintett fajok kutatására, például arra, hogy az ártéri szúnyogot is evő – de a mérgezés idején téli álmot alvó – denevérek életére hogyan hatott a katasztrófa. A jó ügy melletti kitartás és a jó szándék fogyott el – véli Füstös Gábor halászati szakmérnök, aki kormánybiztosi szakértőként vett részt a munkában.

2000. január. Elhullott halak a mérgezés után. Akkor az volt a kérdés, ki a felelős mindezért.
2000. január. Elhullott halak a mérgezés után. Akkor az volt a kérdés, ki a felelős mindezért.

A leállás főleg annak fényében bosszantó, hogy az eddigiekből annyi szintén kiderült, mi mindent lehetne megtudni a folyóról, ha folytatódna a munka. Látszott például a mérgezés utáni években, hogy a felső szakaszon nagyjából helyreállt a fajösszetétel, csakhogy egész korosztályok tűntek el, és emiatt több év – és emberi beavatkozás – kell ahhoz, hogy megerősödjön az állomány.

Hogyan segítsünk?

– Csakhogy nem tudjuk, hogyan kellene beavatkozni. Nem tudjuk, honnan vándorolnak el a halak, és hol nagyobb a folyó eltartóképessége – mondja Füstös Gábor. – A ponty például áradáskor, lágy szárú növényekre rakja ikráit. Az ártereken nagyon kevés ilyen hely maradt, a legtöbb helyen a gyalogakác uralkodik. De nem jártak jobban a fűzfagyökérre ívók sem, hiszen a folyóparti füzek helyét sok helyen nyár foglalja el. Tudni kellene, hogy ilyen körülmények között hol gyűlnek össze nagy tömegben ívni, ezeket a helyeket célszerű lenne védeni, az indokolatlanul védett szakaszok helyett. A természet nem felejt: biztosak lehetünk benne, hogy minden hatásra reagál valahogy, valamikor.

Mi viszont gyorsan reagálunk, és hamar felejtünk – és nem csak a politikusokról van szó. A tiszafüredi szakember részt vett egy olyan felmérésben, amely a Tisza-tónál turizmusból élők véleményét, meglátásait összesítette. Megkérdezték azt is, hat-e a turizmusra az, hogy Magyarország „alvízi ország", azaz folyói másutt erednek. A válaszadók 80 százaléka azt felelte, ennek semmi jelentősége – négy évvel a cián után!

– Jellemző az a magatartás, hogy nem érdekel, mit gondol a másik, csak én megtaláljam a számításomat – vélekedik a kutató. – Mennek még egy kört a motorcsónakkal, és senkit nem érdekel, hogy mennyire omlik a part a hullámverés miatt. A politika is épp csak ennyire közömbös.

Ciánkrónika

2000. január 30-án Nagybánya mellett, az Aurul cég iszaptározójánál átszakadt a gát, és mintegy százezer köbméternyi, cianidot tartalmazó anyag mosódott be a Lápos patakba, onnan a Szamosba, végül a Tiszába. A mérgezés 2000. február elsején érte el a magyar határt. Több mint ezer tonna hal elpusztulásáról szóltak a krónikák. Ezután március 10-én Borsa-bányánál, a Novac vállalat ülepítőtározójából ömlött ipari eredetű nehézfém-szennyeződés a Tiszába. A katasztrófákat követő évben arról írtak az újságok, hogy a folyó élővilága szemlátomást átvészelte a katasztrófát.

Olvasóink írták

  • 2. bakosandras 2009. május 27. 13:12
    „Kedves Szika!
    A tilalmi idő és a méretkorlátozás igenis rájuk is vonatkozik, más kérdés, hogy ezt ki tartja be - és most nem csak a halászokról van szó. Most, ugye, többek között a pontytilalom időszakát éljük. Az elmúlt két hétben három olyan horgásztárssal is találkoztam, aki a Tiszán fogott pontyokról dicsekedett, amiket haza is vitt. Egyikük meg is sértődött, amikor szóvá tettem, hogy ezt nem kéne. Én minden méreten aluli halat visszadobok, a fiamat is erre tanítom, de mit kezdjek a vízparton azzal az ötvenéves horgásztárssal, aki arra hivatkozva teszi táskába a húszcentis pontyot, hogy "amíg a halászok rabolják a Tiszát, én nem dobom vissza a méreten alulit?" Ki fogja elkezdeni végre betartani a törvényt?
    Az igaz, biztos nem azok a halászok, akik nem ezt a mesterséget tanulták, de végzik, és igyekeznek mindent kiszorítani a vízből, mert lehet, hogy jövőre már nem lesz területük, annyira bizonytalan a világ.
    Vajon ha azt mondanánk, egy évig ne váltson engedélyt senki a Tiszára, hogy ezzel is több halunk maradjon jövőre, a gyerekeinknek, hányan követnék a példát?
    Holott ezzel az egy évvel fejre lehetne állítani a Tisza Halászati Szövetkezetet, amelynek a Tisza-horgászjegyekből folyik be a legtöbb pénze.”
  • 1. Szika 2009. május 27. 12:21
    „Aki nap mint nap járja a Tiszát, azt tapasztalja, hogy a folyó mérhetetlen kirablása folyik a halászok részéről. Sajnos egyre több közöttük az olyan, aki nem a hagyományos módszerekkel fogja a halat, és ami még megrendítőbb, rájuk nem vonatkozik a tilalmi idő. Minden nemes halat elvisznek, amit csak megfognak. Óriási fenékvarsákkal dolgoznak és nem ellenőrzi őket senki, mert hatalmas itt is a korrupció. Ők a cián óta nagyobb kárt okoztak a Tisza élővilágába, mint amit a cián tett a folyóval. Ezen kellene elgondolkodni mindenkinek. Hoyg mennyire nincs hal az is mutatja, hogy az utóbbi évek hatalmas virágzásaira alig mozdultak meg a halak itt-ott.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Új szakok az új épületben

Szeged - Új logó, több hallgató és szak, a 2011-ben induló tanévtől új egyetemi épület, doktori képzés. Néhány példa arra, hogy a stabilitás mellett a fejlődés és a gyarapodás is jellemzi az elmúlt három, illetve a következő négy évet. Tovább olvasom