Délmagyar logó

2017. 09. 22. péntek - Móric 11°C | 17°C Még több cikk.

Nő a múltból – A végzet pusztító asszonya

Szeged - A lineáris történetmesélés és a realista dramaturgia hívei talán nem lelkesednek majd a kisszínházban látható, fanyar humorú Schimmelpfennig-produkcióért – ettől még Bodolay Gézának köszönet jár, hogy a Nő a múltból által végre a szegedi közönség is megismerkedhet az egyik legtöbbet játszott kortárs drámaíróval.
A felborult Costa Concordia körül csónakok és kishajók rajzanak – aktuális híradóképek peregnek egy polgári lakás előszobájának csupasz falán. Mira János díszlettervező színpadképe rafináltan egyszerű és letisztult; fehér falak és öt ajtó jelöli ki a teret, ahol dobozok és ládák jelzik: innen épp elköltöznek. Frank, a negyvenes családapa – Kárász Zénó a jellegzetes szemüveggel feltűnően hasonlít Roland Schimmelpfennigre, a szerzőre – könyvvel a kezében a mellékhelyiségből szalad ki a csengetésre. Az ajtóban áll a nő a múltból – csillogó, vadítóan piros és rövid esőkabátban, piros bőrönddel. Frank először meg sem ismeri, de a nő közli: ő Romy Vogtländer, akivel 24 éve kölcsönösen megfogadta, hogy mindig szeretni fogják egymást. Romy azért jött, hogy most beváltsa az esküt. Közben törölközővel a fején, fürdőköntösben kilép a fürdőszobából Claudia, a feleség, akivel Romy közli: Frankkel valaha egy pár voltak – és még ma is azok. Válaszul Frank arcán csattan a hitvesi pofon.

Groteszk háromszög: Kárász Zénó, a férj, Kéner Gabriella, a feleség és Szabó Gabi, a múltból felbukkanó Romy szerepében. Fotó: Frank Yvette
Groteszk háromszög: Kárász Zénó, a férj, Kéner Gabriella, a feleség és Szabó Gabi, a múltból felbukkanó Romy szerepében. Fotó: Frank Yvette

Ebből az abszurd alaphelyzetből indul a játék, persze nem ilyen egyszerűen, hiszen Schimmelpfennig szabálytalan történetmesélési technikát alkalmaz, váltogatja az idősíkokat, egyes jeleneteket megismétel, másokat előbbre hoz, mint a cselekmény menete indokolná. A szabálytalan dramaturgiát segít követni és megérteni a narrátor: Bert, „az eltévedt járókelő" – Báhner Péter játssza –, aki a színpad szélén felbukkanva hol előre, hol meg hátra tekeri az órát. A játéktér második szintje az előszoba fölött átívelő piros híd: itt tartja a költözés előtti búcsúrandevúját barátnőjével a házaspár nagyfia. Andreast Sorbán Csaba koraérett apja fiának játssza – szintén Schimmelpfenniget idéző szemüvegben. Tinát emo style-ban, fekete angyalként Gidró Katalin formálja öntudatos kortárs tinédzserré.

„Who knows how long I've loved you..." – szól a Beatles ősrégi dala, ami Bob Dylan régi világslágerével együtt – „Like a Rolling Stone" – különös hangulatot ad az előadásnak. A nosztalgiázás persze ilyen lehetetlen szituációban nem lehet felhőtlen. Fel is nyílik Pandora szelencéje, és a komédiának induló darab lassan átcsap a szilárdnak hitt kapcsolatok törékenységéről, a biztosnak vélt értékek viszonylagosságáról is beszélő groteszk, eszelős horrorkrimibe. (A történetből többet elárulni már spoiler lenne.)

Szabó Gabi apát is, fiát is felkavaró, pusztító végzet asszonyává formálja Romyt, Kárász Zénó remekül adja a hezitáló entellektüel férjet, Kéner Gabriella az újrakezdésre mindig kész házitűzhely-feleséget. Bodolay Gézának sikerült lendületes, fanyar humorú és elgondolkodtató előadást létrehoznia, amit különösen azok tudnak értékelni, akik a kísérleti megoldásokra is nyitottan valami meghökkentőt, nem szokványosat várnak a színháztól.

Olvasóink írták

  • 10. Lorelei 2012. április 18. 10:31
    „Előző, köszi a spoilert... (Este nézem a darabot.) Kiírhattad volna előre.”
  • 9. bgea 2012. február 01. 11:58
    „Szerintem itt egyáltalán nem a Csárdás királynőről van szó.
    A formával való trükközésnek (dekonstrukció) csak akkor van értelme, ha TARTALOM is van.
    Sajnos, gondolat, - az itt nincs. A cselekmény - a mániás nő felbukkan és kiirtja volt szerelme családját - 5 percben leperegne.
    A különböző idősíkok váltogatása, mint szerzői eszköz, kiválóan megoldható prózában, filmen. Ott valódi kihívás a befogadó számára a kerek egész összeállítása.
    A dráma más. Itt ez eléggé erőltetett és nehézkes. Ezért kellett kitalálni a narrátort, aki mondta is, mutatta is az órán, mikor hol járunk. GONDOLKODNI NEM KELLETT.
    A dráma lényege a dinamika, amely vagy a hősök cselekedeteiben, vagy gondolataiban jelenik meg.
    A TARTALOM ebben a darabban maga az ÜRESSÉG. Erre nem lehet drámát építeni.”
  • 8. úgyistudod 2012. február 01. 08:56
    „Na, de legalább vita van....! :-) Profi munka, bravúros megoldásokkal....bár engem ez a stílus teljesen hidegen hagy. És tényleg gáz, hogy nincs szünet.”
  • 7. Zsanetta 2012. január 30. 18:33
    „4.
    Igen, az a baj, ha nem Csárdáskirálynő, akkor már nem tetszik! Ez egy olyan darab, hogy végig figyelni kell, mert a szerző ugrándozik az időben - zseniálisan! Nem csak aludni kell járni színházba, hanem az agyunkat is használjuk! Már akinek van...
    A 9. sorban ültünk, több mint a fele széken fiatalok nézték a darabot. A végén lelkesen tapsoltak - mi is!
    Nagyon jó a darabválasztás, kiváló színészekkel! Gratulálok a színház vezetésének!”
  • 6. kiokushyn 2012. január 30. 15:19
    „pajesz 12:53
    Fiatalokat alig láttam. Én fiatallal voltam- spec ő teljesen ki volt akadva ettől a sz...tól.”
  • 5. kiokushyn 2012. január 30. 15:17
    „Hát ez a darab borzalmas volt.Azért nincsen szünet, mert akkor fele közönség eljött volna.”
  • 4. pajesz 2012. január 30. 12:53
    „Kifejezetten gondolkodásra serkentő igazi ínyencség ez a darab! Nem a Csárdáskirálynő közönségének ajánlom, de igenis, a fiataloknak, egyetemistáknak látniuk kell! Kedves bgea, nem a színház, az é l e t ilyen - is!”
  • 3. bgea 2012. január 30. 10:57
    „ÜRES, SZELLEMTELEN, PUSZTÍTÓ és értelmetlen erőlködés maga a darab.
    Sajnáltam a színészeket.
    A férfi főszereplő egy könyvvel a kezében járkál fel s alá. Néha földhöz is vágja Tutanhamon próféciáit - A maják, az egyiptomiak és a szabadkőművesek szent titkait. Talán az is ilyen csapnivaló.
    A közönség szinte megkönnyebbült, hogy vége. Fegyelmezetten tapsolt. Még a ruhatárban is látszott az arcokon a levert döbbenet.
    Még jó, hogy rátették a 16-os korhatárt.
    MERT AZ ILYEN VALÓBAN ROMBOL: Ha egy fiatal megnézi, még azt hiszi, ilyen a színház - és eldobja ő is az első követ, vagy tovább festegeti a falakat... :(”
  • 2. OkosKata 2012. január 30. 04:55
    „A színészek jók, a rendezés se rossz, a darab borzalmas. Megnéztem. Nem vitt előre, nem szórakoztam. Ha tudom milyen erre a darabra nem váltok jegyet.”
  • 1. Lucia 2012. január 29. 19:38
    „Nagyon jó darab, egy fantasztikusan jól játszó főszereplőnővel, klassz rendezéssel.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

60 éve segítenek tűzben-vízben

Hatvan éve van Balástyának saját tűzoltósága. Tovább olvasom