Szeged - delmagyar.hu

Nem szabad ezeket a munkát vállaló fiatalokat bántani. Akkor sem, ha az "állandósok" ferde szemmel néznek rájuk. Tanulják csak meg ezek a fiatalok becsülni a munkát. Komoly és tartós beosztásokra pedig úgyis rutinos munkaerőt keresnek.

Rendes munkából is hatalmas hiány van, nem hogy még diákmunkából.

Hm, hát nem tudom. Nekem csak sikerélményem van ezzel a témával kapcsolatban. Két éve kezdtem a diákmunkát egy nemzetközi multi nagy szegedi képviseletében. A munka borzalmas volt az első napokban. A későbbiekben rutinná vált. Persze 8 óra talpalás után alig bírtam lábra állni, de idővel hozzászoktam a terheléshez és minden jó lett. A legnagyobb pozitívum mégis az volt, ahogy a dolgozók befogadtak, Én is teljes értékű dolgozónak számítottam a köreikben. Ma is jó barátságban vagyok szinte mindegyikkel.

A szövetkezetek hozzáállásáról pedig: a diáknak kell mindig tudatnia, hogy hahó, itt vagyok! Túl kell lépni az esetleges lekezelő és pökhendi stíluson, mert ez mindenhol így van. Senkiért sem fognak majd csak úgy kapkodni. A titok abban rejlik, hogy sűrűn (azért ésszel), személyesen kell érdeklődni, hogy van-e már változás munkaügyben. Ha egyszer bekerül az ember, nehéz kiszállni szerintem. Persze akkor ha jól dolgozik. Hiába mondtam le sokszor, mindig hívtak. Mindig! Én hétfőn voltam… Tovább olvasom »

Hm, hát nem tudom. Nekem csak sikerélményem van ezzel a témával kapcsolatban. Két éve kezdtem a diákmunkát egy nemzetközi multi nagy szegedi képviseletében. A munka borzalmas volt az első napokban. A későbbiekben rutinná vált. Persze 8 óra talpalás után alig bírtam lábra állni, de idővel hozzászoktam a terheléshez és minden jó lett. A legnagyobb pozitívum mégis az volt, ahogy a dolgozók befogadtak, Én is teljes értékű dolgozónak számítottam a köreikben. Ma is jó barátságban vagyok szinte mindegyikkel.

A szövetkezetek hozzáállásáról pedig: a diáknak kell mindig tudatnia, hogy hahó, itt vagyok! Túl kell lépni az esetleges lekezelő és pökhendi stíluson, mert ez mindenhol így van. Senkiért sem fognak majd csak úgy kapkodni. A titok abban rejlik, hogy sűrűn (azért ésszel), személyesen kell érdeklődni, hogy van-e már változás munkaügyben. Ha egyszer bekerül az ember, nehéz kiszállni szerintem. Persze akkor ha jól dolgozik. Hiába mondtam le sokszor, mindig hívtak. Mindig! Én hétfőn voltam jelezni, hogy újra ráérek, akkor közölte egy új kis ügyintéző hogy minden hely megtelt. Aztán két nap múlva hívott a jól ismert szövetkezeti munkatárs, hogy ekkor meg ekkor itt és itt van lehetőség, x és y napon. Érdekel? Naná! :) Bár az is igaz, hogy mikor Én kezdtem a diákmunkát, akkor még az igény is nagyobb volt a munkaerő felé, így könnyebb volt bekerülni.

Sok sikert és legfőképpen kitartást kívánok mindenkinek! Még annyi: mindig mindent el kell vállalni. :)

"Sokan idegenkednek a teljesítménybéres munkáktól, pedig aki ügyes, dobozolással, borítékolással vagy csomagolással is igen jól kereshet. Egy extrém példa az a diákunk, akinek 200 ezer forint felett volt a havibére - fűzte hozzá Krátky Márk. "
Ezzel szemben az igazság az, hogy regisztrálsz, és "majd értesítünk..." A diákszövetkezetek honlapján mosolygós arcok, csábító ajánlatok, a valóságban meg semmi munka :(
Már megint csak a süketelés..

Nekem egy ismerősöm --diák -volt 1 X mezőgazdasági munkán. Na ő tudna mesélni. Reggel 6 kor beálltak a sorba --kapálni kukorivát--minden cuccuk a föld végén lerakva --a sorba nem vihettekbe semmit --a sor kb. 3 km volt.Étlen--szomjan délig a tűző napon --csak 1 ó. körül értek vissza. Sokan rosszul lettek a napon, de a munkáltatót nem érdekelte ! 2 kor ment a busz értük , másnap csak a fele diák ment még 1 napot ..mert a többi hőgutával otthon feküdt ! Pénzt pedig alig kaptak --azt is hónapok után.
Soha többet nem mennek. Gimisek, még lelkes fiatalok --egy életre megútálták a mezőgazdaságot, nagy meg ezt a jóószándékú vezetőt.

igazán motiváló, hogy egy diák kb. kétszer kap egy órára, mint én, diplomás gépészmérnökként...

Anno még diák koromban rengeteg szövetkezeti munkát csináltam, hol milyen bérezéssel. Azt hozzá kell tennem, hogy sokszor volt olyan, ha többünknek kellett mennie, és valaki nem jött, akkor velünk, akik kimentek cseszett ki, mert sokkal jobban kellett hajtani, hiszen a munkát meg kellett csinálni. Ha véletlenül tudtuk, hogy ki nem jött ki, és utána összefutottunk vele koleszba, vagy bárhol még neki állt feljebb, hogy miért haragszunk rá. Szóval mindennek több oldala van. Az én tapasztalatom, hogy ha jól dolgoztam, mint normálisan egy ember egy munkahelyen, akkor nem volt bajom. Persze lehet ez ritka esett, de azért én 5 évet nyomtam szinte folyamatosan, összeegyeztetve vizsgaidőszakkal, zhkal, órákkal, nem volt egyszerű, de tudtam másképpen nincs miből kifizetnem a koleszt, később albit.

több mint 2 év után váltottam diákról állandósra (céget is váltottam) és megérte. ugyan nem szoktam beteg lenni de van táppénz, szabadság, normális fizetés, juttatások.. és nem baszogatnak (vagy ha valamit csinálni kell az alap munkán felül akkor azt nem ingyen, mint az egyik nagy multinál, nem elég a melód ellátni még eladni is kell kötelező jelleggel kemény 0 ft/hó-ért.)

Az igazság sajnos tényleg az, hogy tényleg elég rosszul bánnak sokszor a diákmunásokkal. Az alap érzés az, hogy "úgy is van másik 10 a helyedre ezért ha bajod van azt tartsd meg magadnak".Ha valami csoda folytán alkalmaznak rendszeres munkára és egyszer-kétszer visszamondod nem hívnak többet.Volt, hogy beteg voltam ezért nem tudtam menni , nem örültek, de nem estem ki. Aztán egy másik héten felhívtak hajnal 5-kor, hogy menjek be 5:45-re, mert valaki lemondta a munkát, nemet mondtam-többet nem hívtak. Azon kívül meg a legmegerőltetőbb, regrosszabb munkáknál is örülhetsz ha 10-20ft-tal kapsz többet a minimálbérnél. Egyébként meg örülhetsz ha az összes órádat elszámolják, éjszakai és túlórabér szinte sehol sincs. Az állandó munkások sokszor nem segítőkészek hülyének nézik az embert. A diákmunkásokat meg arra ösztönzik a szövetkezetek, hogy köpjenek egymásról. Mindezt legtöbbször csak akkor tapasztalhatja meg az ember, ha van ismerőse, mert annélkül elég nagy az esélye, hogy… Tovább olvasom »

Az igazság sajnos tényleg az, hogy tényleg elég rosszul bánnak sokszor a diákmunásokkal. Az alap érzés az, hogy "úgy is van másik 10 a helyedre ezért ha bajod van azt tartsd meg magadnak".Ha valami csoda folytán alkalmaznak rendszeres munkára és egyszer-kétszer visszamondod nem hívnak többet.Volt, hogy beteg voltam ezért nem tudtam menni , nem örültek, de nem estem ki. Aztán egy másik héten felhívtak hajnal 5-kor, hogy menjek be 5:45-re, mert valaki lemondta a munkát, nemet mondtam-többet nem hívtak. Azon kívül meg a legmegerőltetőbb, regrosszabb munkáknál is örülhetsz ha 10-20ft-tal kapsz többet a minimálbérnél. Egyébként meg örülhetsz ha az összes órádat elszámolják, éjszakai és túlórabér szinte sehol sincs. Az állandó munkások sokszor nem segítőkészek hülyének nézik az embert. A diákmunkásokat meg arra ösztönzik a szövetkezetek, hogy köpjenek egymásról. Mindezt legtöbbször csak akkor tapasztalhatja meg az ember, ha van ismerőse, mert annélkül elég nagy az esélye, hogy sosem kap munkát, hiába jelentkezett az összes szövetkezethez. Az alapállapot, hogy bemegy az ember kitöltetnek vele egy regisztációs lapot aztán mondják, hogy "akkor majd hívunk" és ez szinte sosem történik meg, vagy ha igen akkor csak egy-két napos, vagy pár órás melókra hívják az embert. Ha egyszer bedolgozta magát az ember, akkor könnyebb munkát találni, de elég nehéz "bedolgozódni" ha sosem kapsz munkát. Persze ha kapsz akkor a legalját, a jók mind ismerősökhöz vándorolnak. Meghirdetik ugyan őket, de csak a látszat kedvéért. Összefoglalva a kevés a munka sok a diák és igyekeznek ezt maximálisan kihasználni a szövetkezetek, a lehető legkissebb órabérekkel, rossz bánásmóddal mivel értéktelen vagy számukra.

5. nyuszituro 2012.06.21. 14:15
A felsoroláshoz tegyük hozzá a Bajai úti nyomdát is.
...közvetítik ki a diákokat, ahol az átlagkereset 60.000 Ft körül van, nincs délutáni pótlék, nincs éjszakai pótlék...
Jó ha ezt is megkapják,és valami mondvacsinált ürüggyel le nem vonnak még ebből is