Délmagyar logó

2017. 08. 23. szerda - Bence 15°C | 25°C Még több cikk.

Nyelvlecke franciáknak – szegedi tanárnőtől

Franciákat tanít francia nyelvre, annak is a középkori változatára Seres Ildikó. Az eredetileg angol szakos szegedi lány két hét alatt szeretett bele az országba, s a vonzalom azóta is tart. Esküvőjét mégis Szegeden tartotta, hiszen francia férje a magyar szokásokat, embereket kedveli.
Seres Ildikó egyik fő területe a középkori francia nyelvészet és irodalom. Fotó: Frank Yvette
Középkori francia nyelvtörténetet és irodalomtörténetet tanít Franciaországban a szegedi Seres Ildikó. Azaz tulajdonképpen már nem is szegedi, hiszen 15 évvel ezelőtt – két szerelem hatására – döntött úgy az akkor angol szakos egyetemista, hogy a gallok földjét választja. Szerelme az ország és egy francia fiú volt – az előbbi vonzalom még mindig tart.

Kéthetes „lenyűgöző" párizsi nyaralás elég volt ahhoz, hogy Ildikó tudja: vissza kell térnie Franciaországba. Egy évig tanulta a nyelvet és intézte a szükséges papírokat, majd 1990-ben végleg „Bagettországba" költözött. A fiatal lány szülei nem lelkesedtek túlzottan, de nem volt választásuk: belenyugodtak a döntésbe.

Ildikó vigyázott gyerekekre, dolgozott szállodai recepciósként, volt titkárnő is, és közben tanult. Nem is akárhol: a Sorbonne hallgatója volt előbb angol, majd francia szakon. Diploma után pedig tanítani kezdett.
– Csak az első tanári állást nehéz megszerezni, aztán már „csak" referenciák, néhány publikált tanulmány és egy doktori kell ahhoz, hogy valaki továbblépjen – mondja Ildikó, akinek szerencséje volt: Poitiers-ben, majd Tours-ban kapott munkát, most pedig a Toulouse-i egyetemen tanít. Fő területe a középkori nyelvészet és irodalom, kutatásának középpontjában egy máig kiadatlan középkori színjáték áll, melynek előadása kilenc napig tartott, és egy egész városnyi polgár életét kavarhatta fel egy-egy előadás – a darab egyúttal doktori disszertációjának is témája.

S hogy hogyan viselik a magyar sztereotípia szerint gőgös franciák, hogy egy külföldi a saját nyelvükre tanítja őket? Ildikó szerint meglepően jól. Hiszen számukra a XII–XV. századi francia szinte idegen nyelv, ezért nem bánják, ha magyarok, spanyolok, németek tanulmányozzák azt.

Ildikó elmondta: a csereprogramok révén Toulouse-ban tanuló diákok időnként megkörnyékezik: adjon jobb jegyet, hiszen nem anyanyelvük a francia. Ők nem veszik észre, de Ildikó szerint a francia diákok igen, hogy ő maga is külföldi. Nincs ebben semmi különös – fogalmaz –, hiszen sok egykori gimnáziumi osztálytársa nem Magyarországon él. Van, aki Hawaii-t, mások Angliát, és akad, aki Franciaországot választotta.

Szegedtől egyébként nem szakadt el Ildikó, sokszor látogat haza és az esküvőjét is itthon tartotta. Nem az eredetileg őt Franciaországba „csábító" fiúhoz ment feleségül, de férjével, Michel Maillard-ral is különös körülmények között ismerkedett meg. Egy énekkarban találkoztak, majd egy korzikai nyaralás során egy szerencsés balesetnek köszönhetően mélyült el a kapcsolat: egy autó elütötte őket, és az egész nyarat kénytelenek voltak kórházban tölteni.

A lakodalmat és az esküvőt részben Michel kérésére rendezték Szegeden, a férfit ugyanis elbűvölték a magyar szokások: a kikérés, a menyasszonytánc, a násznagy versei, a bensőséges szertartás, és a lakodalom, ahol mindenki mulat.

Arra a kérdésre, hogy megbánta-e valaha, hogy elköltözött, Ildikó elmondta: legfeljebb az első évben voltak kétségei. S nemsokára még valami Galliához köti, hiszen tavasszal itt születik meg Ildikó és Michel kislánya, Kamilla, aki egyszerre tanul majd beszélni franciául és magyarul.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Pénze után fut a MÁV-kollégium

A szegedi MÁV-kollégiumnak 700 ezer, a városi sportigazgatóságnak pedig 143 ezer forinttal tartozik… Tovább olvasom