Szeged - delmagyar.hu

KÖLTŐI KÉRDÉS A SOK-SOK HUMÁNMINTAPÉLDÁNYNAK.....

MOST BIBŐL ÉLNEK A KEDVES AFGÁN POLGÁROK HUNNIÁBAN...PÉNZVÁLTÁS--SZÉPLÁNYOK-KÁBSZER STB....
BUMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMMM

most ők még nem...ja majd bekapja ez az éra és ugyi hunniában 14 éves korig...talán majd csak 12 -ig...nem büntethető...konkluzió!!!!!

NEM KÉNE SZEMBEKÖTÖSDIT JÁTSZANI!!!

Jah, csak úgy "mezítláb"! Biztos mentek a szülők után! Az a logikus hogy 2-3 csoportra szakadnak ezzel az átjutás esélyét növelve. Hermetikusan le kellene már a Szerb határt zárni, mert egyre többen jönnek a tél beállta előtt! A baj csak az lesz ami tavaly is, hogy a Szabadkán kialakítanak maguknak egy tábort, ahonnan próbálnak Magyarországra átszökni. A jövő tél pedig nagyon hidegnek ígérkezik az okosok szerint!

Jah, csak úgy "mezítláb"! Biztos mentek a szülők után! Az a logikus hogy 2-3 csoportra szakadnak ezzel az átjutás esélyét növelve. Hermetikusan le kellene már a Szerb határt zárni, mert egyre többen jönnek a tél beállta előtt! A baj csak az lesz ami tavaly is, hogy a Szabadkán kialakítanak maguknak egy tábort, ahonnan próbálnak Magyarországra átszökni. A jövő tél pedig nagyon hidegnek ígérkezik az okosok szerint!

Kösz Tucat! bár nem lettem nyugodtabb. Megnéztem a neten Kabul-Budapest repülővel majd 10 óra és 4 352 km. Nem hiszem, hogy ezek a gyerekek az utazás ezen módját választották volna. :-) El se tudom képzelni, mi mindenen mentek keresztül és mi vár még rájuk. Tudom, hogy a lehetőségeink végesek, de kitoloncolni őket Szerbiába, aztán kipipálni a problémát, hát - nem akarok senkit se bántani - nem éppen a keresztény értékeket fennen hangoztató államhoz méltó magatartás. :-(

http://www.delmagyar.hu/szentes_hirek/kanadai_romaktol_tartanak_a_magocsiak/2297404/

37.Humgor 2012.09.12. 11:00

Megdöbbentő az eset. Ennél nagyobb megdöbbenés már csak néhány beteg lelkű kommentelő volt....

naívság már-már betegség magyariában----nézni kevés KÉRETIK LÁTNI IS.....

a kedves szűlők összehozták...mások meg neveljék....ismerős hunniából nem??????????????????????????????

FELELŐSSÉGTUDAT NÉLKÜLI emberek....MITŐL LENNÉNEK EMBEREK??????

Megdöbbentő az eset. Ennél nagyobb megdöbbenés már csak néhány beteg lelkű kommentelő volt....

Remélem megkapják a menedékjogot a gyerekek. Én magam pedig autóba fogok ülni (szerencsére a munkám miatt megtehetem, hogy elmenjek oda) és megkeresem őket, és viszek nekik ruhát, csokit, vagy akármit, még nem is tudom pontosan. Mert megdöbbentő ez az eset. Nekem két gyermekem van, egyszerűen nem akarom elhinni, hogy gyermekek így élehetnek.

Akik meg azokat a kommenteket írták....remélem soha nem lehet gyerekük. Mert nem érdemlik meg őket.

26. macs
A kitoloncolás semmiképp. Ha felnőtt, cselekvőképes emberekről lenne szó, akik tudják a saját érdekeiket képviselni, akár úgy, hogy menedékjogot kérnek, és az eljárás során jogi képviselőt is igénybe vesznek (például kirendelt védőt, akinek a segítsége bizonyos feltételek mellett meg is illeti őket), akkor más lenne a helyzet. Akkor is, ha egy felnőtt, idegen állampolgárt (vagy hontalant) korábban már kiutasítottak, vagy kitoloncoltak az országból, például, mert szabálysértést, vagy bűncselekményt követett el. De ezek a kis szerencsétlenek, a tiltott határátlépésen kívül (s remélhetőleg út közben is legfeljebb élelmet csentek itt-ott) semmi ilyet nem tettek, csak végigmásztak fél Ázsián meg negyed Európán - csoda, hogy túlélték, csórikáim -, hogy Fél-Ázsiába érve visszafordulhassanak.
Semmit sem tudok arról, hogy a szerb hatóságok mihez kezdenek velük, de nincsenek jó érzéseim ezzel kapcsolatban. A legjobb esetben is visszaküldik őket a hazájukba, és számomra az sem… Tovább olvasom »

26. macs
A kitoloncolás semmiképp. Ha felnőtt, cselekvőképes emberekről lenne szó, akik tudják a saját érdekeiket képviselni, akár úgy, hogy menedékjogot kérnek, és az eljárás során jogi képviselőt is igénybe vesznek (például kirendelt védőt, akinek a segítsége bizonyos feltételek mellett meg is illeti őket), akkor más lenne a helyzet. Akkor is, ha egy felnőtt, idegen állampolgárt (vagy hontalant) korábban már kiutasítottak, vagy kitoloncoltak az országból, például, mert szabálysértést, vagy bűncselekményt követett el. De ezek a kis szerencsétlenek, a tiltott határátlépésen kívül (s remélhetőleg út közben is legfeljebb élelmet csentek itt-ott) semmi ilyet nem tettek, csak végigmásztak fél Ázsián meg negyed Európán - csoda, hogy túlélték, csórikáim -, hogy Fél-Ázsiába érve visszafordulhassanak.
Semmit sem tudok arról, hogy a szerb hatóságok mihez kezdenek velük, de nincsenek jó érzéseim ezzel kapcsolatban. A legjobb esetben is visszaküldik őket a hazájukba, és számomra az sem megnyugtató (Afganisztán, ahonnan hitehagyottan elszöktek: tálibok, sharija; de Koszovó se fogja dicsérni a sajátjait nyilván).

Te viszont nem azt kérdezted, hogy mit nem kellene tenni, hanem azt, hogy mit igen.
Ami biztos: kiskorúakat nem lehet akárkinek (sem jogi, sem természetes személynek) csak úgy, pónicirógatás fejében átadni. Garanciák kellenek, erősebbek, mint amilyeneket az azeri hatóságok nyújtottak, már, ha nyújtottak, az alvó szobatársát bátran legyőző baltás hős büntetésének a végrehajtásával kapcsolatban. Vagyis: ha lehetséges, akkor fel kell kutatni azokat a személyeket, akiknek a kölykök (a hazai és a nemzetközi szabályozásnak, meg az érintett ország - amelyben a szóba jöhető személyek éppen tartózkodnak - jogi normáinak megfelelően) átadhatók. Kik ezek? Elsősorban a szülők. Ha ők nem élnek, vagy belátható időn belül nincs esély a megtalálásukra, netán élnek, de bármilyen okból nincsenek a gyerkőcök átvételére és gondozására alkalmas állapotban, akkor a hazai és/vagy a célországban érvényes jogszabályok alapján figyelembe vehető rokonok megkeresése következnék. Ha ez az út sem járható, akkor azt lehet (kell) megvizsgálni, hogy mi lesz a sorsuk, ha visszakerülnek abba az országba, amelyiknek eredetileg a polgárai , jelen esetben például Afganisztánba és Koszovóba (ez utóbbi is meredek, a tartomány/ország státuszának rendezetlensége miatt is), feltéve, hogy az "anyaország" elismeri a polgáraiként, és hajlandó (vissza)fogadni is őket. Ha az adott ország jogi, társadalmi és/vagy gazdasági viszonyai alapján nem várható a kölykök sorsának a megnyugtató rendeződése, netán közvetlen veszélybe kerülhetnek a "hazaérkezésük" után, akkor nemcsak a kitoloncolás, hanem, az egyébként jogilag megalapozottnak látszó átadásuk is ellenjavallt. Ez esetben Magyarországnak mind emberileg, mind jogilag kötelessége befogadni őket. Az elhelyezésük, gondozásuk és nevelésük pedig a hazai törvényeknek megfelelően kellene, hogy megvalósuljon, például állami gondoskodásban, majd pedig, ha ez lehetségessé válik (minimális nyelvtudás, elemi szocializáció és a mentális egyensúly visszanyerése, meg az érzelmi sérülések okozta frusztrációk tüneteinek visszahúzódása), akkor nevelőszülőkhöz helyezés, netán, akik esetében ez lehetséges és nincs semmiféle szakmai, jogi kontraindikációja, az örökbefogadás is szóba jöhet, mely automatikusan az örökbefogadó szülő állampolgárságának a felvételét is jelenti. Az így bejárt jogi út tehát: menekült státusz > befogadás > állampolgárság (vagy az örökbefogadással, vagy a nagykorúság elérésekor, önkéntesen, kérelem útján), vagy letelepedési engedély, stb.

Nincs időm utánanézni, ki fogalmazta meg a bevándorlók tömeges felbuzdulásától való félelmét, de annyi szent, hogy az ilyen aggodalmak teljesen alaptalanok ezeregy oknál fogva. Például azért is, mert kölykök viszonylag ritkán vágnak neki önállóan több ezer kilométeres útnak, a felnőtteket pedig, hacsak nem tekinthetők politikai menekültnek, valóban ki kell toloncolni az országból, s ilyenkor sajnos a velük együtt érkező gyerekekkel együtt. Ezt minden valamire való emigráns tudja Ázsiában és Koszovóban, de Afrikában is. Másfelől pedig Magyarország a jobb élet reményében bevándorlók számára egyáltalán nem preferált célország - ennyire nem tájékozatlanok, és főleg nem ostobák a jobb és biztonságosabb élet reményének vándorai. S ez még csak három ok az ezeregy közül, a többit most nincs időm felsorolni.

Szép napot, kőszívű emberek fiai, lányai! Sütkérezzetek, hátha megolvad a jégszívetek a nyár utolsó, kellemes, langy leheletétől...
- - - - -
Neked is szép napot, Macs! :)

10. benzy 2012.09.11. 09:20
"Mindazok mellet, hogy kicsit sántít a történet, meglepő, hogy felnőtt, értelmes (?) emberek hogyan viszonyulnak olyan gyerekekhez, akik ennyi megpróbáltatáson mentek keresztül".
Mindamellett, hogy kicsit sántít az emberekről alkotott elképzelése ("felnőtt, értelmes"), Fél-Ázsiában nincs ebben már semmi meglepő.

34. Lackó50 (és 28. mediashreck: ""...hálásabbak lesznek ezért, mint egy "bennszülött"")
Az utóbbi 20+2 év nem a civil kurázsit, hanem a félelmeket és azokon keresztül az erkölcsi hanyatlást érlelte Magyarországon. Erről már rengeteget beszéltem itt is, általában feleslegesen, sőt, csak az agresszív hullámok amplitúdóját sikerült növelnem általában. Nem is értem, miért szólalok meg egyáltalán. Mindegy. Most csak annyit, hogy ez az ország semmire se becsüli önmagát. Nem, dehogyis a fazékból kidagadó tüdővel asszociált, a világot maga alá hengerlő magyarságról, magyarkodásról van szó! Egyáltalán nem, hanem… Tovább olvasom »

10. benzy 2012.09.11. 09:20
"Mindazok mellet, hogy kicsit sántít a történet, meglepő, hogy felnőtt, értelmes (?) emberek hogyan viszonyulnak olyan gyerekekhez, akik ennyi megpróbáltatáson mentek keresztül".
Mindamellett, hogy kicsit sántít az emberekről alkotott elképzelése ("felnőtt, értelmes"), Fél-Ázsiában nincs ebben már semmi meglepő.

34. Lackó50 (és 28. mediashreck: ""...hálásabbak lesznek ezért, mint egy "bennszülött"")
Az utóbbi 20+2 év nem a civil kurázsit, hanem a félelmeket és azokon keresztül az erkölcsi hanyatlást érlelte Magyarországon. Erről már rengeteget beszéltem itt is, általában feleslegesen, sőt, csak az agresszív hullámok amplitúdóját sikerült növelnem általában. Nem is értem, miért szólalok meg egyáltalán. Mindegy. Most csak annyit, hogy ez az ország semmire se becsüli önmagát. Nem, dehogyis a fazékból kidagadó tüdővel asszociált, a világot maga alá hengerlő magyarságról, magyarkodásról van szó! Egyáltalán nem, hanem arról, hogy ez a nép nemcsak, hogy elfecsérli, megtizedeli a saját humán erőforrásait, hanem a minden erőtartalékát és konstruktivitását leromboló, energia-emésztő konfliktusok forrásává teszi ezeket az erőket, értelmes, de megdöbbentően aljas politikai vezetők zászlai alá tömörülve. Nem világos? Dehogynem, Önöknek, és a szintén vadszelídítéssel próbálkozó Macsnak is az: cigány bűnözők/bűnözés, zsidó világbankárok, ártalmas liberalizmus (ezzel együtt mocskos, züllött és dekadens - immár a kormányfő részéről is harsányan hangoztatva - EU és uzsorás IMF), melegek, ateisták, baloldaliak, netán kommunisták (az már a bűncselekmény kategóriája lassan), stb., stb. Így hát ez a nép annyira utálja önmagát, hogy nemcsak idegenből, sok ezer kilométerről idevánszorgó kis kölykökkel, hanem saját önmagával is teljesen képtelen együtt élni. De majd az "erős állam (királyi hatalom-centralizáció? :O) rendbe szedi, móresre tanítja. Tanítsa csak, ha ez kell neki, ezért lelkesedik...

Szerencsére senki se látja rajtam holnap az utcán, hogy mit gondolok, mert ha látná, akkor még a mostaninál is gyengébb esélyem lenne arra, hogy túléljem a fél-ázsiai közlekedés megpróbáltatásait.

Tudom: fogadjam örökbe őket. Ha megtehetném, meg is tenném. Akár több ezret is. Nemcsak afgán, vagy koszovói, hanem bármilyen nációjú kölyköket is. Üres szöveg? Nem az, de sajnos nem tudom bizonyítani. Rettentően sajnálom is. Annyira, hogy érzem a gyomromban és a torkomban is.

Tudom: mocskos fajvédő, zsidó-bérenc, meleg-jogvédő, ballibsi... hazaáruló vagyok. Oké. De tényleg biztos, hogy én vagyok az, és nem más(ok)? Különben meg mi a franc az a "haza"? Nem az afgán srácoktól kérdezem, hanem magamtól... Valaha volt fogalmam erről is, de felejtek, úgy tűnik. Kicsivel lassabban talán, mint ezek a kölykök, feltéve, hogy voltak nekik is valaha az enyémhez valamelyest hasonló érzelmeik és fogalmaik a hazáról. Pedig még elég sok időt kell itt töltenem - legalábbis statisztikailag nagy valószínűséggel. Nehéz lesz. Fájdalmasan nehéz. Már csak azért is, mert elsősorban ember vagyok, s csak másodrendű értékem a magyarságom, vagy bármi egyéb jellegű identitásom és személyiségvonásom. Persze, még mindig fontos az is. Lehet, hogy csak azért, mert megszoktam az idők folyamán? A nyelvet és a vele járó kultúrkincseket igen, s azokat elég jól ismerem is, de ezt most mégsem tudom eldönteni. Egyre zavarosabb a kép, egyre kevésbé tudom, mit gondoljak a múltamról, az identitásomról, a "hazám" lakóiról, a honfitársaimról, akiktől a puszta létem függ, vagy függött valaha, és akikre rá is mertem volna bízni magam - régen, nagyon régen. Ma már ezeket a kis szökevényeket se merném... Konvenciók? Nemzetközi egyezmények? Ugyan, kedves Mediashreck! A saját magunk alkotta törvények, még a legalapvetőbbek is, csak annyit érnek (nekünk), mint a figaró üzletében a falra akasztott mesterlevél - és máris mélyen meg kell követnem ezért a tisztességes, hivatásukat szerető borbélyokat. Ha olyanok már nincsenek, akkor a fodrászokat.

Jó éjt!

Érdemes lenne elolvasni a "Kelet népe" jegyzetet is. A gyerekekkel kapcsolatba meg, ha kitoloncolom, akkor nagy a valószínűsége, hogy halálra ítélem őket. Egy 5 éves gyerek hogy fog szülők nélkül megélni? Biztosan van Magyarországon is sok gyermektelen házaspár, aki örökbefogadásra várnak. Nekik lehetne gondjaikba venni őket és felnevelni. Még hasznos állampolgárok is lehetnek belőlük.

28!
Lehet csalódni, de a mi pénzünk bánja, amiből sajnos elég kevés van nagyon sok magyar családban.