Délmagyar logó

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -2°C | 4°C

Nyugdíjaskorúvá vált a forint

Még nem tudni pontosan, meddig tartozik hozzá mindennapjainkhoz, az viszont biztos: ma hatvanéves a forint. Utánajártunk, mikor volt a legpuhább, és hogy mit lehet ma kapni egy forintért.
Hatvan évvel ezelőtt a mai napon vezették be a forintot és a fillért. Az új fizetőeszköz a mindössze húszesztendős pengőt váltotta le, amely a világ legnagyobb mértékű – tizenkilenc nullájú trillió pengős – inflációjával elértéktelenedett. A forint idehaza a tizenegyedik századtól bevált elnevezés, az itáliai verde székhelyének, Firenzének a nevét őrzi. 1946-ban az elnevezésért még versenyben volt a tallér és a máriás. Váltópénze a legújabb korban a fillér volt, csakúgy, mint elődjeinek, a koronának és a pengőnek. A fillér azonban, annak ellenére, hogy számolunk vele és emlegetjük, 1999 óta nincsen forgalomban.

1946. augusztus 1-jétől fizethetünk 1 és 2 forintos alumínium- és 5 forintos ezüstérmével, 10-es és 100-as bankjeggyel. A filléreink közül a réz kettes, a tízes és a húszas a legöregebb. A második világháború után a németek által elhurcolt magyar aranykincseket az amerikai hadsereg visszaszállította az országba, az lett a pénzkészlet nagy részének fedezete. Közgazdasági megfontolásból először pénzszűkét alakítottak ki, hogy ne vásárolják el az emberek az egész készletet. A forint életében számos címlet, sokféle ötvözetű érme, a címleteknek pedig jó néhány kiadása jelent meg. A legpuhább anyagú forint például az ötvenes évek
Egy forintért

Két szegedi boltban is el akartunk költeni egy forintot – nem sikerült. A szegedi Cora árrekordere egy 15 forintos kisfüzet és a vaníliás cukor. A Printker papírboltban a legolcsóbb portéka egy 10 forintos radír.  
elején készült, a virágzó magyar alumíniumkohászat remekéből.

– Hatvan év hosszú pályafutás, és ahogy az lenni szokott, a pénzeink küllemével kapcsolatban mindig voltak kifogások – magyarázta Nagy Ádám, a szegedi Móra-múzeum numizmatikusa. Sokáig a pénzjegynyomda és a verde művészeti csoportja döntötte el, mi legyen az egyes címleteken. 1991-ben pályáztatta meg először az alkotóművészeket a hazai és a nemzetközi zsűri. Az 1997-ben újjászületett új érmesorozatot Kósa Istvánnak és Bartos Istvánnak, a bankjegyeinket Vagyóczky Károlynak köszönhetjük.

Amellett, hogy a pénzforgalmat szigorú szabályok kötik, a pénzeknek illeszkedniük kell a nemzetközi bankjegy- és érmevilághoz. Érzékeny veszteséget okozhatott volna például a hetvenes években kibocsátott nagyméretű kétforintos Japánban, mert telefonálni lehetett vele. Ugyanígy a mai ötforintossal megtéveszthetők az angliai telefonfülkék.

– Múzeumi numizmatikus nem gyűjti a pénzt – árulja el Nagy Ádám, aki gyerekkora óta megszállottja az érméknek, de gyűjteményét felszámolta, amikor hivatása lett a pénzgyűjtés. Jelenleg a vidéki múzeumok közül a legnagyobb numizmatikai gyűjteményt gondozza, a szobája, az éremtár pedig a közgyűjtemény legbiztonságosabb helyisége. A pénztörténész megjegyzi, hogy a múzeumnak sajnos nem mindig van pénze a pénzre. A megjelenéskor illene eltenni a forintból is a legfrissebbeket: a verdefényes érméket és a hajtatlan bankókat. Ha nincs miből, előfordul, hogy a hivatásos pénzgyűjtő saját zsebből áldoz a tudomány oltárán.

A múzeum forintgyűjteményét a numizmatikus 99 százalékosra becsüli, a teljes éremtár hatvanezer darabos. A legfrissebb példány az idei új ezerforintos, az emlékpénzek közül várható még idén az 56-os arany százezer forintos. Régi és új pénzeket országszerte ötezren gyűjtenek, a vidéki gyűjtőcsoportok közül a kétszázötvenes tagságú Csongrád megyei csoport a legnépesebb.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Roli ismeretleneknek köszönheti az életét

Ma este hazatérhet Palicsra Szabó Roland, kemoterápiás kezelése befejeződött. A nyolcéves szabadkai… Tovább olvasom