Délmagyar logó

2017. 04. 25. kedd - Márk 6°C | 21°C Még több cikk.

Óriási siker az ovisok körében a ''bemutató baromfiudvar''

Lelkendező-vidám óvodáscsoport egy szegedi, földszintes ház drótkerítése előtt. A kerítés mögött pedig, a baromfiudvarban: vadkacsa, fácán, sok-sok színes-különleges baromfi, a törpetyúktól az erdélyi kopasz nyakú kendermagoson át a pulykáig.
– Huszonnégy éve dolgozom ebben az óvodában, legalább ennyi éve járnak a gyerekek a közeli, különleges baromfiudvart megnézni – mondja Vörös Lászlóné, a Katona József utcai óvoda vezetője. – Amióta megvan az ovi, hétről hétre ide járnak a gyerekek – teszi hozzá Bódi Gáborné és Zináné Anita, két csoportvezető óvónő a helyszínen. A gyerekek óriási lelkesedéssel konstatálják, hogy egy törpetyúk épp megtojta a napi tojást; hogy a pulykakakas szétterített farok-legyezőtollaival pöffeszkedik az udvar közepén; hogy a kopasz nyakú tyúknak kikeltek a csibéi – és így tovább.

Mandarinréce és ásólúd

Volt itt egykor mandarinréce is – egészen különleges formájú-színű, egzotikus díszkacsa –, és vörös ásólúd is – halljuk Tóth Sándortól. Aki egyébként gyerekkora óta tart állatokat – gondozott valaha kölyökrókát és borzot is. Csak aztán túl kellett adni rajtuk, mert ők is egyre nagyobb érdeklődést kezdtek tanúsítani a baromfiudvar lakói iránt.

A tulajdonos a gyerekek kedvéért – kivételesen – megfog egy fémeszöld fejű, fénylő kék szárnytükrű, megszeppent vadkacsát – amelynek párja olivazöld tojásokon ül az udvar rejtekében és aggódva kíséri figyelemmel a fejleményeket –, hogy közelről is szemügyre vehessék a gyerekek. Bódi Gáborné elmagyarázza, a kacsa lába úszóhártyás – most közelről meg is tekinthetik a gyerekek, mi ez –, és hogyan működik, miként tud úszni segítségével a kacsa a tóban, vagy, mint jelen esetben, az udvari betonmedencében.

– Egyébként tavaszonta a környékbeli zöld varangyok is ide járnak petézni, hallani lehet jellegzetes, tücsökszerű, halk pirregő hangjukat – mondja Tóth Sándor tulajdonos, akit nemcsak érdekelnek az állatok, hanem ért is hozzájuk, minden létező szakirodalmat elolvas. Közben Zináné Anita azt magyarázza egy csoportnyi gyereknek, hogy a tyúkok lába miben és miért különbözik a kacsákétól: ezzel tudnak kapirgálni – amit az egyik kendermagos a helyszínen be is mutat. Egyébként például a szintén közeli Boross József utcai óvodából is gyakran sétálnak erre a gyerekek.

Fogadjunk: a környéken sokkal több természetszerető gyermek nevelkedik föl, mint másutt! S nem kell hozzá más, mint egy jó szándékú állattartó – aki nem deszkázza láthatatlanná az udvarát –, és az, hogy az óvónők mindig errefelé kanyarodjanak a gyerekcsoporttal.


Technikatörténet

Tóth Sándor és felesége, Ilona asszony, a „bemutató baromfiudvar" tulajdonosai, civilben számítástechnikai szakemberek. Még a számítógép hőskorára is emlékeznek, mikor a hatvanas évek táján Szegedre került egy óriási, Minszk típusú, szovjet számítógép. „Olyan nagy volt, hogy három teremben fért csak el" – mondják. Aztán jött egy nyugati gép, mely csupán egy termet igényelt, perifériáival együtt; mindez már technikatörténet. Lényeg: a házaspár szükségét érzi, hogy a technika túlságos túltengését ellensúlyozzák életükben az állatok. 
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lakásfelújítás: egy hónap és legalább egymillió forint

Aki azt tervezi, hogy az elkövetkező hónapok alatt csinosíttatja ki lakását, nem árt, ha legalább… Tovább olvasom