Délmagyar logó

2017. 05. 01. hétfő - Fülöp, Jakab 5°C | 20°C Még több cikk.

Országimázs 1956-ból

Robi, a buszsofőr Monte Carlóba vágyik, Lady Ashton és Veres Pál már Bécsben is boldog lenne. Éva szabadságot akar, Szurov őrnagy Lady Ashtont és a háború végét. Összetett cselekményű, tömör és lendületes darab az Utazás. A szereplők jórészt egyetemisták.
Katonák, fegyverek és civilek. Jelenet a mozgalmas és izgalmas darabból Fotó: Frank Yvette
Az 56-os forradalom képei a vásznon és a színpadon. Korabeli felvételeken halottak és katonák – a deszkákon forradalmárok haldokolnak, Lady Ashton a múltját elfelejtő Budapestről énekel. Az Utazás című rockopera – melynek hétfőn, a Szegedi Nemzeti Színházban tartották díszbemutatóját – nem csak a nyitójelenetben és nem csak a sok szereplő miatt mozgalmas. A színészek az egész színpadot használják, sokszor egyszerre zajlanak az események az előtérben és a háttérben. A történet tömör, a főszereplők jelleme összetett, a dalok bonyolultak.

Nem könnyű darab tehát, és a színészek a szó szoros értelmében nem profik. Főként egyetemisták, akik rajonganak a színpadért és az éneklésért. Az Utazáson a lelkesedésen kívül a rengeteg munka is meglátszik, a lendületes rockopera elejétől a végéig élvezhető.

A történet középpontjában Lady Ashton (Simon Boglárka) és Veres Pál (Ragány Zoltán) áll. A civilben vegyészhallgató Boglárkának jól áll a sebzett arisztokrata szerepe, Zoltán pedig könnyedén vált lánglelkű tanárból megtört üldözöttre.

A drámai feszültséget kellő időközönként oldják humoros elemek, például az oroszok lövöldözése – a nézőtéren sokan összerezzentek – után felüdülés a koszos kis fogadó, ahol mindössze két szoba van, de ahol
Székhelyi az ünnepről

A díszelőadás közönségét Székhelyi József színidirektor köszöntötte. Mosolyogjatok – szólt a nézőkhöz –, mert ünnepelni csak derűsen, bizakodással és intelligensen lehet. Sőt kell.  
Csepege, a tulajdonos (Harkai István) szerint „alles ist possible", és ahol Kálmánkám, a zongorista (Tichy-Rács Ádám) a helyi intelligencia képviselője. A nézők jól szórakoztak Robin, a rozoga Zuk sofőrjén (Ragány Mihály), akire az orosz kapitány (Nagy László) divatos nylon ingéért cserébe vodkát tukmál. Robi képzeletében – és a színpadon – vörös ruhában mambózó (szambázó?) táncosnők jelennek meg, a magyar buszsofőr rájuk és Monte Carlóra vágyik. Helyette az oroszok visszaküldik Budapestre.

A darab fontos szereplői a Magyarországon rekedt külföldiek. Nem értékelik az 56-os országimázst, szerintük „az ágyútűz és csárdás rossz reklám".

Mielőtt átlépik a határt, Cotteril (Jászkuti Ákos) ennyit mond a forradalomról: végül is nem a mi ügyünk volt. A hét színész-egyetemista egyenként is jól énekel, de a rockopera akkor a legsodróbb, amikor mindannyian dalra fakadnak.

A szereplők közül talán Székely Erikának van a legkülönlegesebb és legerősebb hangja. Ő Évát, a forradalmárt játssza, aki az élete árán is kész megmenteni Veres Pált, végül mégis a halálát okozza. A lány részben tévedésből, sokkal inkább gyűlöletből megöli Szurov őrnagyot (Nagy Lóránt, aki a darab rendezője is), azt az érzékeny orosz tisztet, akinek a legnagyobb hatalma van a szereplők felett, mégis elutasítja a háborút.

A színészek már a két felvonásos darab szünetében is vastapsot kaptak, ezért nem volt meglepetés, hogy a közönség a produkció végén felállva tapsolt. A publikum soraiban csoporttársak, szobatársak és rokonok büszkélkedtek a színészekkel: a negyedik forradalmár az unokatestvérem, Robi, a sofőr a lakótársam.

Az Utazást ma este 19 órától játsszák utoljára a Szegedi Nemzeti Színházban.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szegedi újoncok a képviselők között

Hét újonc került be a negyvenkét tagú szegedi közgyűlésbe. Hatan a jobboldali pártok támogatásával,… Tovább olvasom