Délmagyar logó

2017. 10. 18. szerda - Lukács 10°C | 24°C Még több cikk.

Őszi színkavalkád a füvészkertben

Ahányféle fa, cserje, bokor – annyiféle színben pompáznak a füvészkert lombjai: aranysárgától a lemenőnap-piroson át a bordóig. Az üvegházak trópusi növényei közül az egyik termést érlel, a másik virágzik, és így tovább. A nézelődő azt sem tudja, merre forduljon.
Ezerszínű az őszi füvészkert – le ne késsük a lombszíneződés-varázst! Fotó: Schmidt Andrea
Káprázatos látvánnyal fogadja a betérőket az SZTE füvészkertje. Rögvest a bejáratnál az óriási, haloványzöld levelű mocsárciprus tűlevelű lombozata már kezd borostyánszínné-borvörössé válni. Az amerikai ámbrafa levélzete most, a napokban válik zöldből – fokozhatatlan pirosba. A vörös borbolya bokorka csupán, ám lilásvörös, apró leveleivel, lemenő nap színű bogyóival – csodás. A füvészkerti tó is álomra
Trópusi csodák

Az abesszin vadbanánok még üvegházon kívül állnak, de már nyilván nem sokáig. Odabenn érőfélben, halványsárgán sárgállik a narancs, zöldell a citrom. A narancspirosan virágzó hibiszkuszokról a pirosnál is pirosabb szömörcelevelű kutyatejre esik a pillantás. Fehéren lángolnak az óriási yuccák – rokonai a nyáron a városban is virágzóknak, csak azoknál sokkal nagyobbak –, az óriási kaktuszok már terméseiket érlelik. Dióhéjban ennyi – és hol van még a téli orchideavirágzás-szezon!  
készülődik. A nyáron át hússzínűen-pirosan virágzó lótuszok színpompa helyett alaki különlegességgel kápráztatják el a látogatót: terméstartójuk akár a fém locsolórózsa – formatervezni sem lehetne szabályosabbat. A már félig élettelen lótuszlevelek között üdén, bársonyzölden libegnek a rokokó kagylóforma kagylótutajok. Még arrébb, a parton, üdezöld páfrányok.

Elérjük a füvészkert – nemsokára elkészülő, egyelőre elkerített – nyitvatermő gyűjteményét. Menjünk tovább! Mintha láng csapna ki a lombok közül: a parócia élénkvörössé vált levelei. Arrébb égbe törő, türkiz ezüstfenyők. Haladunk, elérjük a – nem tudjuk másképp jellemezni e színt – csodasárga hópehelyfát.

Átmegyünk a nyáridéző-zöld békalencsével borított csatorna fölötti hídon, komorzöld erdeifenyőkhöz érünk: egyikük törzsén pirosan lángolnak a vadszőlőlevelek, másikukén méregzöld borostyán kúszik fölfelé. Végül – már a füvészkert végében vagyunk – a kerítést eltakaró Celtis sárga lombjait pirossal pöttyözik az immár lombtalan vadrózsa csipkebogyói. Káprázó szemmel fordulunk vissza – kár, hogy van záróra is.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Rövid szócsata a betegcsereperben

Szokatlan közjátékkal folytatódott tegnap Szegeden a betegcsereper: többek között az ügyvédek… Tovább olvasom