Délmagyar logó

2017. 12. 12. kedd - Gabriella 7°C | 16°C Még több cikk.

Öt helyzet, amiben nem boldogul a járdakerékpáros

Ha ön is vett már részt átkelésben a Roosevelt téren, vagy találgatta, hogy merre megy az előtte haladó, akkor tudja, miről lesz szó.

A kerékpárutak reggeli csúcsforgalmának félreértéseiből tűnik ki igazán, mennyien közlekedünk spontán módon. Kerékpáron is úgy gondolkodunk, mint a gyalogosok, arra megyünk, ahol több hely van, kézjelzés, jobbra tartás nélkül, az elsőbbségadási szabályok bizonytalanok, a kereszteződésekben pedig kiszámíthatatlanok vagyunk egymás számára. A fenti észrevételek kerékpáros szemmel íródtak, és egyetértünk, hogy kerékpározni jó.

Nem divat jelezni


Valamiért nem divat a kerékpárúton jelezni. Az előttünk haladó bármikor képes megállni vagy balra kanyarodva utunkat keresztezni. A szerencsésebb eset, amikor látni lehet a készülődés jeleit, például a pedálozás abbamaradását, vagy azt, hogy balra néz.

Autós körökben terjed a bölcsesség, miszerint amerre a kerékpáros néz, arra fog fordulni. Ez a megfigyelés a tudatossági és együttműködési minimum alá helyezi a kerékpárost, mintha egy elszabadult szamárról lenne szó. A kerékpárúton azonban belátja az ember, hogy hasznos tudás ez is.

A váratlan irányváltásnál egy fokkal jobb, bár eléggé félreérthető szokás, amikor a kerékpáros jelzés helyett röviden hátranéz. Ő ugyan megtudja, jönnek-e mögötte, de a kanyarodási szándékról nem sok információt nyújt, és a hátranézéstől még meg is billenhet.

Csúcsforgalomban az előzés is fejleszti az empátiát. Jelzés hiányában itt sem lehet tudni, hogy a lassú kerékpárost ki akarja megelőzni a sorból, és ha belefogunk, az előzés utáni besorolás nem lesz vicces, mivel a kerékpárúton követési távolságot tartani sem szokás.

A jobbra tarts rejtélye


A spontán járdakerékpáros ismérve, hogy ott megy, ahol több a hely. Valójában úgy közlekedik, akár egy gyalogos, és így is érzi magát. Ő az, aki meg van győződve arról is, hogy elsőbbsége van a gyalogátkelőhelyen kerékpározva. Ezt a viselkedést a közlekedéstervezés alakította ki, amikor a kerékpárutakat felvezette a gyalogjárdákra.

Valamiért a jobbra húzódás gyakorlata nem rutinszerű azoknál, akik nem ismerik a KRESZ-t. Egy példa: két kerékpáros jön szembe egymással - a járdán. Kerékpárút nincs festve, a gyalogosokat kerülgetve haladnak, és mindketten azt a helyet keresik, ahol el tudnak menni a másik mellett. A jobbra tartás szabálya könnyen megoldhatná az egészet, de ehelyett mindketten erre-arra mozgatják a kormányt, mintha a másik félrevezetése lenne a cél. A végén összemennek, és elkezdődik a történet kommunikációs felvonása.

Hogyan is kommunikálunk kerékpárról?


A kerékpáros kommunikáció megér egy szociálpszichológust. Míg az autósok a jobbkézszabályos kereszteződésben önkéntlen a másik tekintetét keresik, kerékpárról mintha kerülnénk a szemkontaktust és az egymásnak leadott jelzéseket. Éppen, mint a gyalogosok. Sokszor a nyilvánvaló koccanástól is megmentene, ha a kerékpáros szólna vagy kiáltana a másiknak, mégsem teszi.

Sőt, annak is van valami gátlása, hogy a félreértés után hogyan szólunk a másikhoz. Talán amúgy sem könnyen szólunk idegenhez, és kerékpáros „találkozás" gyorsan is alakul ki. Két szemközt közlekedő kerékpáros feszült megállása olykor anélkül végződik, hogy egymás szemébe néztek volna, esetleg elhangzottak volna a szabadkozó vagy bosszús szavak. (És ki nem látott olyan kerékpárost, aki a zavart megállás után tíz métert továbbhaladva káromkodott vissza a másikra?)

Autóból kiabálni a másik autósra, az úgy látszik, más. A kerékpárosok sértő beszólásai is inkább gyors haladás közben történnek; egymás előtt állva már jobban megválogatjuk szavainkat. Az a jelenet a kedvencünk, amikor egy féltenyérnyi fülhallgatót viselő kerékpáros ordítja le a másikat - aki füldugót visel.

A Roosevelt téri átkelés


Csúcsforgalomban a kerékpárút egyenes szakaszain kialakult menetoszlopból egyszerre helyezkedés lesz a jelzőlámpás útkereszteződésekhez érve. A sorban egymás mögött érkezést a kerékpárosok valahogy nem tartják nyerő stratégiának, talán félnek, hogy nem érnek át a zöld jelzésen. Ha egy autós nem ér át az első zöldön, megvárja a következőt. Kerékpárosan ez a játszma elvesztésének számít. Így aztán a kempingkerékpáros szaki a várakozásnál az őt korábban megelőző többiek elé gurul, és a boly élére áll, ahol aztán majd beragad a rajtnál.

Mivel a kerékpárút keskeny, és mindenki át akar jutni a zöldön, a kerékpárosok 3-5 oszlopban sorakoznak fel. Külön izgalom, amikor a zöld jelzésre hátulról, sebességgel érkezik valaki, aki az egész bolyt előzi, miközben a bolyban belül is előznek. És szemközt is ugyanez történik. Olyan egy reggeli kerékpáros átkelés, mintha két oldalon csatára sorakoztak volna fel. És mindig van egy bizonytalan kerékpáros, akinek rajtoláskor könnyebb volt bal felé egyensúlyozgatni – ő a szembejövők teljes seregében kell, hogy rést találjon. Minél több sorban jönnek szemközt, annál nehezebb.

Vannak átkelők, amelyeken kerékpárosan szabályosan közlekedni képtelenség a csúcsforgalomban, mert az ember soha nem ér át. Ilyen a szegedi Belvárosi híd Roosevelt téri átkelője, ahol a hídról érkező kerékpárosok is szeretnének az Oskola utca felé tovább menni és fordítva, valamint a múzeum felől érkezők is szeretnének rákanyarodni a hídra. Emellett az egyenesen haladók is sokan vannak, plusz a gyalogosok is itt járnak át. Mivel haladási sávok nincsenek, egyszerre akar mindenki átjutni, és jelezni itt sem szokás, reggelente valóban csatára emlékeztet az átkelés.

Az elsőbbségadás az autósok problémája


A közlekedés folyamatosságának alapja, hogy a részvevők bízhassanak egymás döntésében. A kerékpárúton ez nem ilyen egyszerű. Kerékpáron amúgy is eléggé eltérő fizikai állapotú, szabályismeretű és igényű emberek közlekednek együtt. 

Első példánk az autóktól félő kerékpáros, aki a főúttal párhuzamos kerékpárúton közlekedve minden bekötőút előtt megáll (nemcsak lassít), ha autó közeledik. Időnként még jelzi is, hogy menjen az autó, mert ő nem halad addig tovább. Ha mögötte érkezünk, hiába tudjuk, hogy nekünk lenne elsőbbségük, két opciónk lesz: vagy megállunk a derék kerekes mögött, és megvárjuk, míg már biztos lesz, hogy nem ütik el, vagy pedig megelőzzük őt, és bízunk benne, hogy az autós nem indul el ugyanakkor. A félős kerékpáros mentségére szolgál, hogy az ilyen helyek az autós figyelmetlenség miatt valóban zűrösek tudnak lenni.

Hasonlóan sötét ló az elsőbbségadás szabálya, amikor több kerékpárút találkozik, vagy pedig váratlan helyről, a gyalogjárdáról érkezik kerékpáros. Az ő módszere a „lesz, ami lesz" stratégia, nem nézni körbe, így nem kell mérlegelni az elsőbbséget, ami sokszor a rejtélyes jobbkéz-szabályon múlik. Kedvencünk az a hölgy, aki a női nemnek kijáró udvariasságot kérte számon egy alkalommal, amikor balról érkezett.

Minden elsőbbségadási probléma közül a legbosszantóbb, amikor az autósok átengedik a gyalogost a zebrán, az érkező kerékpárosok viszont nem. A szegedi Oskola utcában a belvárosi híd felől a lejtőn, gyorsulva érkező kerékpárosok előtt két gyalogátkelő is van. Az első zebrán (ahol a játszótérről a fagyizókig gyerekes családok haladnak át) gyalogos legyen a talpán, aki átmegy a vonat előtt. A másodikon már csak azok mennek át a gyalogos előtt, akiket tényleg nem érdekel a közlekedés. Viszont aki itt fékez, az még számíthat arra, hogy a gyalogossal és az autókkal együtt várja meg, míg hátulról a többi kerékpáros áthalad. Mi is olykor hátranézünk, kíváncsian, hogy a biciklisek közül hányan is követtek az elsőbbségadásban (válasz a hátoldalon).

Ön tud-e a kerékpárúton előforduló félreérthető helyzetekről?

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

120 ezren gyűjtötték a szemetet az országban

Az idei TeSzedd! elnevezésű országos szemétszedési akcióban rekordot döntött mind a jelentkezők, mind a létrehozott találkozási pontok száma. Tovább olvasom