Délmagyar logó

2018. 07. 23. hétfő - Lenke 18°C | 26°C Még több cikk.

Ötszázezer eurós névházasság

Horváth Péter átiratában a mai Párizsban játszódik Lehár Ferenc majd egy évszázada született nagyoperettje, a Luxemburg grófja, amelynek premierjét szombaton tartották a Szegedi Nemzeti Színházban.
Rácz Tibor a lepkeszárnyas Bazil herceg, valamint Wittinger Gertrúd Angela szerepében. Fotó: Karnok Csaba
Nehéz ügy a Luxemburg grófja. Lehár Ferenc briliáns hangszerelésű, szép melódiákat komponált hozzá, még sincs benne egyetlen átütő sláger sem, ami például a Csárdáskirálynőben lépten-nyomon felcsendül. A történet is kissé avítt, rendező legyen a talpán, aki friss, élvezetes, mai színházi produkciót varázsol belőle. Horváth Péter megpróbálta. Alkotótársaival, a mindig ötletes Juhász Katalin díszlettervezővel és a jelmezeket megálmodó Rátkai Erzsébettel az évszázadot átugorva a mai Párizsba tették a darabot. Parádés kosztümöket felvonultató karneváli utcabálon indul a történet: a léha és mindig pénzhiányban szenvedő René – azaz Luxemburg grófja – félmillió euróért vállalja, hogy két hétre látatlanul is feleségül veszi Bazilovics Bazil imádottját, hogy az énekesnő a házassággal felemelkedjen, és azután a muszka herceg hitvese lehessen.
Ahogy az operettekben lenni szokott, a hűvös számítást keresztülhúzza a szerelem: az egymással megismerkedő névleges férj és feleség váratlanul egymásba bolondul...

A mai sztorihoz kissé szürreális világot teremtettek: a háttérben a Moulin Rouge elrajzolt sziluettje, a hotelben a recepció fölött hatalmas ezüst ponty forog – nyitott oldalú párja a kanapé. Szeged Tourist-táblával turistacsoport téblábol a karneváli forgatagban, Bazil herceg marcona biztonsági emberei pedig fekete tüllszoknyás, napszemüveges, modern bodyguardok. A rendezői koncepció akár működhetne is, de néhány rosszul kiosztott szerep miatt kisiklik.

Operettet nem lehet szubrett nélkül játszani: az egyébként csinos és rokonszenves Forgó Nóra Juliette szerepében gyakori sikítozásaival sem tudta leplezni gyatra tánctudását, alig érthető szövegmondását és ide nem illő, operai énekmódját. Az Angelát alakító, ugyancsak roppant vonzó Kertész Marcella szenzációs szubrett lenne, de a primadonna szerepkörhöz kicsi, súlytalan a hangja. A másik szereposztásban Wittinger Gertrúd pazarul énekelt, fanyarabbra hangolt, bátortalan színészi játékát azonban erősítenie kellene. Renét figurában remekül hozta Buch Tibor, ám váltótársa, Dániel Gábor éneklése sokkal meggyőzőbb, magvasabb volt. Két jó Brissard is bemutatkozott: Kiss Zoltán és Kiszely Zoltán vérbeli táncos komikus. Rácz Tibor is sokadszorra bizonyítja már: kisujjában van a műfaj minden csínja-bínja.

Ezúttal Bazil herceg szerepében – ha kellett, hófehér lepkeszárnnyal ugrándozva – mulattatta a közönséget. A legnagyobb személyes sikert Járai Máté aratta, aki sok humorral, nagyszerű karakterformáló képességgel, bravúrosan gyors átváltozásokkal játszotta az inast, a szállodaigazgatót és liftboyt. Szerencse, hogy a Kokorov grófnőként remeklő és orosztudását is kamatoztató Dobos Kati az utolsó felvonásban végre némi vérbőséget is csempészett a színpadra. (Milyen kár, hogy a direkció évek óta pihenteti a sokoldalú színésznőt.) Borovics Tamás patás transzvesztita ördögnek öltözve, Gömöri Krisztián pedig vastag bundában, mulatságos anyakönyvvezetőként gazdagította jellegzetesen egyéni színekkel a produkciót.

A színház zenekara Koczka Ferenc és Molnár László vezényletével is stílusosan, könnyedén játszott, mint ahogyan az önfeledten éneklő, bolondozó kórus is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy legalább a fináléra sikerült igazi karneváli hangulatot teremteni, és kicsit felrázni a tanácstalannak tűnő publikumot.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mentő gázolt halálra egy nőt Szegeden

Személyautóval ütközött egy beteget szállító mentőautó, majd elsodort egy gyalogost is, aki életét… Tovább olvasom