Délmagyar logó

2017. 12. 13. szerda - Luca, Otília 0°C | 12°C Még több cikk.

˝Ott álltunk anyaszült meztelenül˝

Hetven éve, 1944. június 25-én indult az első vonat Szegedről Auschwitzba. A vagonokba több mint 3000 zsidónak minősített magyar állampolgárt préseltek be. Alig néhányan tértek haza a náci koncentrációs táborból.

Hetven éve indultak az első vonatok Auschwitzba


Áldozatok

2091 szegedi zsidó
vált a holokauszt áldozatává, 612 ember a munkaszolgálat során vesztette életét.

„Keresztes Andor egy napon, amikor még a szegedi gettóban voltam, megszólított és megkérdezte, ismerem-e Haász Ernőéket. Noha ismertem őket, az ismertséget letagadtam. Tudtam ugyanis, hogy Keresztes érdeklődése mire irányul. Tudomással bírtam arról, hogy Haászéknak újszülött csecsemőjük van, akit a gyermekklinikán hagytak, hogy így mentsék meg. Nekem azt az utasítást adta Keresztes, hogy menjek a gyermekklinikára, és hozzam el a gyermeket a gettóba. Ezt a megbízást elhárítottam, hogy nincs kire bízni a gyermeket. Fülem hallatára aztán egy bábának adott utasítást Keresztes, hogy a gyermeket hozza el a klinikáról. A bába el is hozta a gyermeket" – mondta a háború után, 1946 júliusában tanúvallomásában a szegedi népbíróságon Neufeldné dr. Abonyi Blanka, a szegedi gettó vezető orvosa a Keresztes Andor szegedi rendőrfőtanácsos ellen indított büntetőügyben.

Megdöbbentő mennyiség. Cipők a szegedi zsinagógában. Archív Fotó: Liebmann Béla
Gyalogmenet. Szegedi zsidó munkaszolgálatosok egy csoportja.
Archív Fotó: Liebmann Béla


Sárga csillag, fehérre meszelt ablakok

1944-ben a német megszállást követően Szeged város vezetői és beosztottjaik készségesen hajtották végre Sztójay Döme kormányának zsidóellenes rendeleteit, sőt nemegyszer a kormányt megelőzve adtak ki korlátozó utasításokat. A szegedi zsidóság jogfosztása döbbenetesen gyorsan és gördülékenyen zajlott. Szegeden április 5-én kötelezővé tették a sárga csillag viselését, április 7-én már a zsidók helyhez kötéséről intézkedtek, április végéig kétszázhatvan zsidó üzletet zártak be. Tóth Béla helyettes polgármester májusban megtiltotta, hogy zsidók a városházára belépjenek. Endre László belügyi államtitkár úgy nyilatkozott: „Szeged a zsidókérdés megoldásában vezet a vidéki városok között". Május 22-étől nyolc nap állt a zsidók rendelkezésére, hogy saját költségükön a kijelölt gettóba költözzenek. A gettó a zsinagóga körül helyezkedett el a Bús Páter (ma Bolyai János), Jósika, Korona (ma Hajnóczy), Margit (ma Gutenberg) és Polgár (ma Gogol) utcában, valamint a Valéria (ma Bartók) téren. A deszkakerítéssel körbekerített gettóba egyetlen kapun lehetett bejutni, a gettó szélére eső utcai ablakokat fehérre meszelték. Az elkülönített területet a rendőrség őrizte. Közel négyezer embert zsúfoltak a gettóba, átlagosan négy-öt családot helyeztek el egy-egy lakásban, egy fő számára mintegy 2 négyzetméter jutott. A gettó területén kikapcsolták a villanyt és a gázt, és nem állt rendelkezésre elegendő és megfelelő gyógyszer.


Gyűjtőtábor a téglagyárban

Június 16-án megkezdődött a gyűjtőtábor megszervezése. Szeged és a környező települések – Makó, Kiskunhalas, Hódmezővásárhely, Kecel, Kalocsa, Szentes, Mindszent, Kistelek, Kiskunmajsa és Kiskundorozsma – zsidó lakosait megalázó testi motozás után a Rókusi pályaudvar melletti, Cserzy Mihály utcai téglagyárba terelték. Az alig kétezer ember elhelyezésére alkalmas területen közel kilencezer embert zsúfoltak össze, akiknek egyetlen vízcsap állt rendelkezésükre. Finta Imre csendőr százados vezetésével a csendőrök állandó rettegésben tartották a megalázott, kifosztott embereket.

Étlen-szomjan a hőségben

Szegedről három vonatot indítottak június 25. és 28. között. Az első vonat egyenesen Auschwitzba tartott 3199 fővel. A tehervagonok ajtaját lelakatolták, vizet, élelmet nem adtak. Napokig utaztak így az emberek a nyári hőségben. A második vonathoz egy Bácsalmásról érkező szerelvényt is hozzácsatoltak. Így közel 6000 embert vitt a vonat Auschwitz felé, aminek egy részét az osztrák Strasshofba irányították, ahol a szegedi zsidók úgynevezett családi táborokba kerültek. A többieket, 2737 főt Auschwitzba szállították. A harmadik vonat 2400 fővel egyenesen Strasshofba indult.
Az Auschwitzba szállítottak közül alig néhányan tértek haza, Strasshofban viszont hetvenöt százalékos volt a túlélők aránya. Közel 1500 deportált tért vissza, közülük később sokan kivándoroltak. 2091 szegedi zsidó vált a holokauszt áldozatává, 612 ember a munkaszolgálat során vesztette életét.



Kőben őrzött emlékek

A botlatókövek Gunter Demnig német szobrász alkotásai. A 10×10 centiméteres, macskakőre rögzített réz emléktáblákat a fasizmus áldozatainak egykori lakhelye előtt helyezik el a járdába süllyesztve. Magyarországon 2007. április 27-én tették le az első botlatókövet a budapesti Ráday utca 5. előtt, ahol Rónai Béla tisztviselő lakott, aki 1945. január 19-én Sopronbánfalván hunyt el munkaszolgálatosként. Makón három helyen összesen hét személy emlékét őrzik botlatókövek, amelyek mindegyikét 2007. június 20-án helyezték el a belvárosban (Eötvös utca 28., Széchenyi tér 7. és 8.). Szegeden a helyi zsidó hitközség tájékoztatása szerint öt botlatókő emlékeztet öt áldozatra a Bolyai utca 2., a Tisza Lajos körút 76., a Püspök utca 11/A, a Szűcs utca 3. és a Somogyi utca 23. előtt.


A felejtés ellen. Szegeden öt botlatókő emlékeztet öt holokausztáldozatra. Fotó: Frank Yvette
A felejtés ellen. Szegeden öt botlatókő emlékeztet öt holokausztáldozatra.
Fotó: Frank Yvette


Látom magam előtt a lángoló vonatokat

– Most is látom magam előtt a lángoló vonatokat. Strasshofban vagoníroztak be bennünket, hogy továbbszállítsanak Theresienstadtba. Ez 1945 februárjában lehetett. Ötéves voltam, amikor bombatámadás érte a strasshofi vasútállomást és a szerelvényeket. Édesanyámmal és a kétéves húgommal bent álltunk egy vagonban. Anyám ránk feküdt, hogy a testével védjen bennünket – emlékezett Salamon István 74 éves nyugdíjas szegedi orvos, a Szegedi Zsidó Hitközség alelnöke. Salamon István elmondta, nagyon sokan haltak meg a családjában a megsemmisítő lágerekben. A bajai ágon többen, a szegediek közül viszonylag kevesebben vesztek oda. A munkaszolgálatosok feleségeit és gyerekeit a harmadik transzportba tették. (Salamon István édesapja munkaszolgálatosként 1943 telén halt meg a voronyezsi áttörésnél, de a családot csak rá kilenc évre, 1952-ben értesítették a haláláról.) Így került Salamon István Bécsbe, ahol az édesanyját és a nagyszüleit az ottani papírgyárban dolgoztatták, a gyerekek a ruhaválogatásban segítettek.

A kutatások arra utalnak, hogy vagy a Kasztner-alkunak, vagy egy hibás váltóállításnak köszönhető, hogy nem Auschwitzba kerültek. A Salamon testvérek Bécsben kapták el a gyermekbetegségeket. Kórházba kerültek, de hazakönyörögték magukat. Másnap szőnyegbombázás tarolta le a kórházat. Mellette állt az a csokoládégyár, amit a földdel akartak egyenlővé tenni, mert hadiüzemnek számított.

A strasshofi bombázás tehát meghiúsította Salamonék útját Theresienstadtba, ahol sokan elpusztultak. Visszavitték a családot a gettóba. Ott érte őket a felszabadulás. Galántáig gyalogoltak, majd onnan vonattal jöttek Szegedre. Itthon nem maradt semmijük. A Mars téri kis szatócsüzletüket kirabolták. Nulláról kezdték újra az életüket, és várták haza a családfőt...

Kasztner Rezső

Kasztner Rezső újságírónak egyes források szerint több mint 20 ezer magyar zsidót sikerült Auschwitz helyett különböző osztrák munkahelyekre küldenie a nácikkal folytatott tárgyalás eredményeképpen.

Ott álltunk anyaszült meztelenül

– 1941-ben, 19 éves koromban, két nappal az esküvőnk előtt lelőtték a vőlegényemet a délvidéki pogromban. Utána apámat vitték el munkaszolgálatra, majd amikor hazakerült, 1944-ben internálták Topolyára, majd onnan Auschwitzba. Soha nem jött haza – emlékezett vissza a 92 éves szegedi Kleinné Müller Ilona.


Elmondta, eredetileg a Palánkban, a Tömörkény utca 6.-ban laktak, de a házat azelőtt eladták, mielőtt elvették volna tőlük. A Püspök utca 11.-be költöztek. A gettóban a régi zsinagógával szemközti Fenyő-házba kerültek. Onnan, mivel Ilona húgának katolikus volt a férje, a keresztény gettóba, a mai Tündérkonyha épületébe mentek. Előbb a jobb anyagi helyzetben lévő zsidókat vitték a téglagyári gyűjtőtáborba. Ide került a Müller család is, amelynek a Tisza Lajos körúti Ofotért melletti üzlet helyén volt műkereskedése. Az első transzportba azok kerültek, akiknek Topolyára vitték a családtagját. Ez Müllerékre is vonatkozott, de a fiatal nő – ahogy fogalmazott – isteni sugallatra visszatartotta az édesanyját és a húgát. Az a vonat végül Auschwitzba ment. A második transzportban már Mülleréket is bevagonírozták. – Étlen-szomjan utaztunk napokig, mire Auschwitzba értünk. Többen meghaltak útközben. Ahogy kinyitották a vagonajtókat, azt mondták, vizet adnak, de csak lespricceltek bennünket. Nagyon állatias volt. Közben láttam, hogy a mellettünk lévő épület felső ablakán kezek nyúlnak fel a tusolóhoz, amelyek erőtlenül esnek vissza. Szerencsére bennünket továbbvittek Ausztriába, Russbach/Grafenauba, ahol 11 hónapig maradtunk. A gettóban laktunk, onnan jártunk ki dolgozni. Én cseléd voltam, anyukámék a konyhán dolgoztak. 1945. május 8-án Theresienstadtban ért a felszabadulás. Már bent álltunk a tusolóban, mert azt mondták, fürdés lesz, holott nyilván gázt engedtek volna ránk, amikor robbanást hallottunk. Szétlőtték a gáztartályt. Mi meg ott álltunk anyaszült meztelenül.

Megdöbbentő mennyiség. Cipők a szegedi zsinagógában. Archív Fotó: Liebmann Béla
Megdöbbentő mennyiség. Cipők a szegedi zsinagógában.
Archív Fotó: Liebmann Béla

Finta nem tanúsított megbánást


Finta Imre csendőr százados volt a téglagyári gyűjtőtábor vezetője. Az 1912-ben született férfi a szegedi színház táncos- komikusa volt, mielőtt belépett a csendőrséghez. A visszaemlékezők szerint Finta és csendőrnyomozói állandó rettegésben tartották a tábor lakóit, s „még a német parancsnok is sokallta a durvaságokat és gorombaságokat, amelyeket elkövettek".

Naponta többször felszólították a zsidókat, adják át az értékeiket, különben agyonlövik őket. A háború után távollétében elítélte a szegedi népbíróság. Addigra ő már Németországból Kanadába került, és ott kért menedékjogot. Torontóban élt, megbecsült vendéglős lett, éttermébe a magyar emigráció járt.

A nyolcvanas években egy amerikai forgatócsoport dokumentumfilmet készített róla, amiben szóba került a csendőr múltja, amit ő letagadott, sőt rágalmazásért és becsületsértésért beperelte a filmkészítőket. Ekkor az amerikai zsidó szervezetek pert indítottak ellene. A vád gondatlanságból elkövetett emberölés volt Finta ellen, aki azt állította, nem tudta, hogy megsemmisítő táborokba küldi a szegedi zsidókat. A beszámolók szerint Finta a legkisebb megbánást sem tanúsította a per során. A téglagyári gyűjtőtábor egykori vezetőjét felmentette a bíróság, mert nem tartotta elégségesnek ellene a bizonyítékokat. Finta Imre 91 évesen, 2003-ban halt meg Kanadában.

A teljes méretért kattintson a fotóra!>>
A teljes méretért kattintson a fotóra!>>

Szent-Györgyi magyarságról, Popper zsidóságról

„Az, hogy magyar és keresztény, azt élni kell és nem kiabálni, mert hangoztatásuk által nemcsak tartalmukat vesztik, de hibás tartalmat is kapnak, és a magyar nem a hazaszeretet, hanem mások gyűlöletét, a keresztény pedig a faji és vallási türelmetlenség színét kapja" –mondta Szent-Györgyi Albert professzor azokkal a vádakkal szemben, hogy a szegedi egyetemen elindított új diákegység-mozgalom nem hangoztatja eléggé a magyarságát és kereszténységét. (Délmagyarország, 1941. február 28.)

„A barátomat egy Tisza melletti kisvárosból gyermekként deportálták. Túlélte a lágert. Amikor visszament, megkérdezték tőle a gimnáziumi osztálytársai, hol volt a háború alatt. Majd megkérdezték, kinek a győzelméért drukkolt. Elmondta, az amerikaiak, az angolok és az oroszok győzelméért. Erre közölték vele, hogy hazaáruló, mert Magyarország vereségéért szurkolt. Délután kiment egy nem zsidó ismerősével a Tisza melletti strandra. Egy darabig némán üldögéltek egymás mellett, majd a nem zsidó fiú azt mondta: most értettem meg, hogy a náciknak és a nyilasoknak igazuk volt, ti, zsidók tényleg nem vagytok emberek. Majd megkérdezte: tudod, mi van odaírva a strandépület falára? Semmi, szép fehér – válaszolta a barátom. De tudod – így a másik –, hogy korábban mi volt odaírva? Kutyáknak és zsidóknak tilos a bemenet! S az most is ott van, te, hülye, csak lefestették – mondta –, majd hozzátette: az ember nem megy vissza arra a helyre, ahol ezt egyszer kiírták, de ti visszajöttetek. A barátom később Izraelben telepedett le. A gyilkos nem von le konzekvenciákat, csak az áldozat" – mondta Popper Péter pszichológus egy szegedi konferencián. (Délmagyarország, 1997. május 17.)

„Izraelben nem értik, hogyan történhetett meg, hogy kétszáz zsidót bele tudott lőni a Dunába hat nyilas. Miért nem téptétek szét őket? – kérdezték a tanítványaim. Lelőnek ötvenet, százötven szétszalad, felét elfogják, de hetvenöt még életben marad – mondták. Ezt borzasztó nehéz megértenie annak, aki akkor nem élt. Nem érti, mi volt az a pszichózis, ami ezt lehetővé tette" – mondta Popper Péter pszichológus egy szegedi konferencián. (Délmagyarország, 1997. május 17.)

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sok munkát ad a vihar a megyei tűzoltóknak

Az utóbbi napok viharos, esős időjárása még az egyébként egészséges fákat is megtépázta. Tovább olvasom