Délmagyar logó

2016. 12. 02. péntek - Melinda, Vivien 1°C | 8°C

Ötven éve lett Szeged megyeszékhely

Szeged - Nem volt mindig magától értetődő, hogy Csongrád megye székhelye Szeged. Sőt a települések és politikusok ádáz kötélhúzása során inkább szinte minden más települést megválasztottak.
A XIII. század elején Szeged még nem tartozott Csongrád megyéhez, az egyház szervezetén belül a Bács–Kalocsai Érsekség részét képezte. A megye ezalatt a váci püspökséghez számított, Csongrád székhellyel. Amikor az ottani vár áldozatul esett a tatárdúlásnak 1241-ben, Szeged vette át a megye vezetését. Egészen addig, amíg 1498-ban Szeged szabad királyi városi rangot kapott, és kivették alóla a megyét. Ezzel közel ötszáz évre elbúcsúzott a megyeszékhely szereptől.

Ott őrizték a rabokat

Csongrád megye székhelye

–1241 Csongrád
1241–1498 Szeged
1504–1523 Szer
1758–1767 Csongrád
1767–1849 Szegvár
1849–1860 Szeged
1860–1883 Szegvár
1883–1950 Szentes
1950–1961 Hódmezővásárhely
1962– Szeged

A XVI. század elején Szerre került a megyeközpont. A török korban Szeged a rangját is elveszítette; mezővárosként sodródik a megyével együtt – előbb Heves, majd Borsod vármegyéhez csatolják. A megyegyűlések pedig évszázadokon át kóboroltak; ott tartották az összejöveteleket, amelyik fő- vagy alispáni birtokon elfértek. És ott őrizték a rabokat és a levéltárat. Hiszen a megyéket a nemesekből szervezték, akik hivatalt tudtak vállalni, erre Szeged a XVII. század elején lett képes, addig nagyrészt távol élő birtokosok földjei, bérleményei voltak errefelé. 1719-ben kapta vissza szabad királyi városi címét, ezzel párhuzamosan rendezik Csongrád vármegye területét; a kettő egymás mellé rendelt szerepet kap, Szeged nem része a megyének. A székhely birtoklásáért ádáz küzdelmet folytattak a települések és politikusaik. 1723-ban ugyanis törvény mondta ki, hogy a vármegyéknek kötelező székházat építeniük, és ahol a hivatal van, az a megyeszékhely. Szegeden is elindult a szervezkedés, 1730-ban a mai Oskola utca környékén megyeháza is állt. Végül a képviselők Csongrád mellett döntöttek. Mária Terézia a viták eldöntésére elrendelte, hogy vásároljon a megye Szegeden székháznak való épületet, de nem találtak. Úgy tűnt, mindenhol, csak Szegeden nem akartak ülésezni.

A megye 1767-ben Károlyi Antal szegvári kastélyát vette meg. A falu mégsem fejlődött igazi megyeszékhellyé; a tisztviselők otthonról dolgoztak, a gyűlések továbbra is vándoroltak. 1825 és 1848 között Szegeden és Hódmezővásárhelyen is gyűlt a megye. A szabadságharc leverése után tíz évre újból Szegedre került a megyeközpont, bár a Bach-korszak államosító központosítása miatt nem volt benne köszönet. A várost beolvasztották a megyébe. Az akkori sajtó ennek ellenére mint az ország második fővárosát írta le a várost vendéglőivel, színházával, iskoláival és a művelt társasköreivel. A Times „Magyarország Manchesterjének" nevezi, hangsúlyozva a vasútját és távírdáját, ami miatt a hírfolyam középpontjában áll. Amint lehetett, Szeged önállóságát is helyreállították. A székhely a városból ismét Szegvár lett, de a gyűléseket egy ideig Vásárhelyen tartották.

Harc a központi szerepért

Jelentős közigazgatási reformot 1872 hozott: a megyéket némileg a felelős központi kormányzathoz igazították. Szűkítve ugyan, de jogosítványaik megmaradtak. Szeged közben igazságügyi székhellyé fejlődött. A megyéből pedig Vásárhelyt is kiemelték; törvényhatósági jogú város lett ugyanolyan hatáskörrel és testületekkel, mint a megye és Szeged. Csanád megye székhelyét, Makót, valamit Szentest és Csongrádot előbb besorolták rendezett tanácsú városnak, majd ezt a bonyolult elnevezést megyei városra változtatták, ami azt jelezte, hogy a település a megye része. A megyeszékhely az otthont adó városnak jogilag nem biztosított külön rangot, de az intézmények és hivatalok nagy forgalmat és figyelmet vonzottak. Ezért nem csillapult a központi szerepért vívott harc. Vásárhely központi fekvésével és fejlett kereskedelmével, iparával érvelt. Szentes szintén a jobb elhelyezkedésével, valamint szellemi potenciáljával indokolt, miközben a kinevezéstől remélte, hogy gyorsan vasúthoz, távírdához, törvényszékhez jut. Az 1879-es nagy árvíz után az új állami hivataloknak is helyet adó Szeged évtizedekig küzdött azért, hogy egy, Csongrád vármegyénél nagyobb törvényhatóság székhelye legyen: mindhiába – írja Ruszoly József jogtörténész Szeged megyétől Nagy-Szegedig című könyvében. A környező megyék ellentmondtak. Vass Pál aljegyző úgy fogalmazott: „Szeged egy nagy vidéknek legyen minden oldalról hozzáférhető centruma, lüktető ere, szóval a magyar Alföld Mekkája". Mégis Szentes szerezte meg a székhelyt.

A megye 1767-ben Károlyi Antal szegvári kastélyát vette meg. Fotó: Tésik Attila
A megye 1767-ben Károlyi Antal szegvári kastélyát vette meg.
Fotó: Tésik Attila

Vásárhely átvette a stafétát

– Noha az 1920-as években a megyék egy utolsó ellenállási hullámot indítottak a központosításuk, horribile dictu az államosításuk ellen, a közigazgatás szerkezete 1945-ig alapvetően nem változott. Megmaradtak a megyék, a megyei városok és a megyétől különálló törvényhatósági jogú városok. A szabad királyi város címet viszont kiradírozták, Szeged is egyszerű törvényhatósági jogú város lett – tette hozzá a szakember. Az 1945-ös választások után elindult a tervezgetés. A győztes kisgazdapárt ragaszkodott a hagyományos megyerendszerhez. A Nemzeti Parasztpárt Erdei Ferenc és Bibó István vezetésével a városmegyét tűzte ki célul, ahol város és vidéke szerves kapcsolatban él. 1949-ben azonban a szocializmus alapvető változást hozott. A megyéket földrajzi értelemben véve kikerekítették, Csanád megye egy része Békéshez, a többi része Csongrádhoz került. Az önkormányzatuk megszűnt, ám a tanácsrendszerben – a hagyományostól merőben eltérő szerepkörben – igen jelentősek voltak.

Hódmezővásárhely 1950-ben vette át a stafétát Szentestől; a jogtörténész úgy látja, mesterségesen kreáltak belőle megyeközpontot. Valószínűleg amiatt is, mert félúton feküdt Szentes és Makó között, egyszerűbb volt utaztatni a hivatalnokokat. Szeged ezúttal sem jöhetett szóba a „bűnös város" mivolta miatt, hiszen innen indult Horthy Miklós, amit nem bocsátottak meg neki. Akkor a törvényhatósági jogú városokkal együtt benyomták a megye alá; járási jogot kapott, mint Vásárhely, Csongrád, Szentes, Makó. 1954-ben újra kiemelték: Debrecen, Győr, Miskolc és Pécs mellett megyei jogú város lett.

– 1962 januárjában lett Szeged a megyeszékhely. Két önálló közigazgatási szervezet él azóta is „egy fedél alatt". Sajátos helyzetet jelentett, hogy a város önálló maradt, pártszervezete azonban a megyétől függött – emelte ki Ruszoly József. 1971-ben megszűnt a megyei jog, és félreérthető módon megyei városnak nevezték el a korábban kiemelt öt nagyvárost. A költségvetésük önálló maradt, közigazgatásilag azonban alárendelték a megyének. Ez a kettősség uralkodott a rendszerváltásig. 1990-ben Szeged ismét megyei jogú város lett, és Vásárhely is megkapta ezt a rangot. A megyék – amiket a szocializmus átminősített – változatlanul nem kaptak régi fényüknek megfelelő feladatot: levéltári, múzeumi és intézményfenntartó központként működtek. Jelenleg pedig az államosításuk zajlik.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Karikatúra – rajzlapon és a színpadon

Szeged - Főnökeiről is készített karikatúrákat Szívós László, a Szegedi Nemzeti Színház színművésze,… Tovább olvasom