Délmagyar logó

2017. 01. 20. péntek - Fábián, Sebestyén -9°C | 0°C Még több cikk.

Ötvenhatos osztály a sándorfalvi iskolából

Ötven évvel ezelőtt voltak tizennégy évesek a sándorfalvi iskola végzős nyolcadikosai. Az 1956-os forradalmat gyerekfejjel vészelték át – ki drámaként, ki kalandnak fogta fel. Az egykori, majdnem nyolcvan végzős iskolás közül szombaton negyvenen voltak az ötvenéves találkozón.
– Ez az ablak ismerős, ott bent ültem. Ötven éve nem jártam még az iskola tájékán sem. Pusztaföldváron élek. Kíváncsi vagyok, megismernek-e – sétáltunk be a sándorfalvi épületbe Bárkányi Andrással. – Akkoriban, 1956-ban persze nem Pallavicini Sándor Általános Iskolának hívták, hanem az egyiket fiú, a másikat meg lányiskolának.
„Cingárabb voltál!" „De meghíztál!" A fiúk jobban megöregedtek, a lányokat könnyebb megismerni – szólt az általános vélekedés.

– Iskola után családi okból rögtön Pestre vittek, a Nyugati pályaudvar főnöke mellé kerültem – idézi fel Szalma Anna. – Az irodájában segítettem, otthon meg takarítottam nála. Ott ért a forradalom, amíg élek, nem felejtem el. Kenyérért álltunk sorba fényes nappal, és a szemközti házból közénk lőttek. Engem valaki berántott egy kapualjba. Megbotlottam – egy holttest hevert a lábamnál.

Harangot emlékbe

A sándorfalvi iskola három osztályában összesen 79-en végeztek 1956-ban. Szombaton az évfolyam fele gyűlt össze emlékezni. Az udvaron régen kisharang jelezte az órák elejét és végét, később azonban nyoma veszett. Az 56-os diákok a találkozójukon elhatározták, hogy pénzt gyűjtenek az újraöntéséhez.

– Mi nem hallottunk semmiről idehaza. Az iskola után rögtön beálltunk dolgozni a téeszbe. Tudtuk, hogy van valami forradalom, messziről hallottuk is a lövöldözést, mást nem – mesélte Osvald József a sándorfalvi októberről. A fiúosztály másik padsorából Horváth Zsikó János vette át a szót: – Inasnak álltam nyolcadik után az itteni Hangya szövetkezet boltjában. Sokan szidtak, mert a kősóból és a petróleumból csak megszabott adagot adhattam ki. Aztán októberben felfordult a világ, menekült a faluvezetőség. A tanácselnök ide, az iskola vécéjébe bújt el, a párttitkár a rendőrségre futott. Kalapáccsal verték szét a szovjet emlékművet.

– Rendes, dolgos ember lett belőlünk, senki nem kutyulódott el az évtizedek alatt – összegzett a lányos osztályban Balogh Etelka. – Számon kérték ugyan a leckét, és fegyelmeztek a tanárok. Megesett a padra térdepeltetés, kaptunk körmöst is, hogy fájjon. A sarokba én álltam a legtöbbször.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Első nap az iskolában

A több mint két és fél hónapos vakáció után tegnap reggel ismét becsöngettek az általános-, és… Tovább olvasom