Délmagyar logó

2017. 12. 15. péntek - Valér 6°C | 13°C Még több cikk.

Őzgidát szoptat a kecske Szegeden

Őzgidát eddig még senkinek nem sikerült „pótmama" igénybevételével fölnevelnie – csak úgy, ha cumisüvegből táplálták. A Szegedi Vadasparkban ez is sikerült: kecske szoptat őzgidát, a látogató gyerekek nagy örömére.
A kecske minden valószínűség szerint sikerrel neveli föl az elárvult őzgidát. Fotó: Segesvári Csaba
Két, szülő nélkül maradt őzgidát nevelnek a Szegedi Vadasparkban. Egyiküknek cumisüvegből adják a tejet a gondozók, a másikat pedig kecske neveli.
– Őzgidát más fajhoz tartozó állattal mint pótmamával fölnevelni eddig még senkinek sem sikerült – mondja Veprik Róbert megbízott igazgatóhelyettes. A vadasparkban azonban a jelek szerint ez is megvalósulhat.

– Úgy kezdődött, hogy az őzgidának a lábára ráment a határban egy traktor. A gida kétségbeesett hangokat hallatott, a traktoros és családja hiába igyekezett, nem tudott rajta segíteni. Ekkor hozták be a kis állatot a vadasparkba. Itt begipszeltük a lábát, sínbe raktuk, ez ügyben tehát minden rendben van. A másik gondot az okozta, hogy a gida nem volt hajlandó elfogadni cumisüvegből a tejet. Szerencsére épp adódott egy szoptatós kecskemama, aki elfogadta kecskegidának az őzet. S van rá remény, hogy sikeres is lesz a faj közötti anya-gyermek kapcsolat. Hiszen olyan állatokról van szó, melyek tejének összetétele nem sokban különbözik egymástól. Az őzet, miután fölnevelkedett, a park területén szabadon engedjük majd. Nem lesz magányos: itt már régóta él néhány őz, nagy ritkán a látogatóknak is sikerül megpillantaniuk őket – mondja az intézményvezető.

Dráma a búzaföldön

Következzen még egy őzgidatörténet! Nagy iramban rohan a búzában egy őzsuta – láttuk egyszer –, s ugyanakkor bentről, a búzatábla közepéből panaszos rimánkodás hallatszik. Mi történik itt? Az őzsuta rohan tovább, mindjárt eléri a tábla szélét, amikor hirtelen kivágódik előle – keresztülrepülve az árkon – egy róka! Hát ezt üldözte az őzsuta. A ragadozó nyilván zsákmányul akarta ejteni a gidát, de az anya közbelépett, s követte a rókát még az árkon túli dűlőútra is. Közben – a változatlanul hallatszó, panaszos hangoktól sarkallva – keresni kezdtük az őzgidát, hátha sebeket ejtett rajta a róka. Meg is leltük a kis foltos teremtményt. Úgy tűnt, nincs baja. Nem is mentünk hozzá közelebb pár lépésnél – tehát az anya, megtérvén a rókaüldözésből, minden bizonnyal sikerrel nevelhette tovább.

Egyébként a vadasparki mentőközpontnak hónapról hónapra megvannak a „szezonális" állatai. Kora tavasszal rókát, borzot hoznak be az emberek, aztán madárfiókákat. Májusban őzgidát, s a sort az elárvult gólyák zárják.
Különben – hívja föl a figyelmet a megbízott igazgató – a szabadban talált kis állathoz, hacsak nem érte a szülőket egyértelműen katasztrófa, legjobb hozzá sem nyúlni. Kirándulók gyakran találnak őzgidára. Ezt azonban semmi esetre sem szabad magunkhoz venni, még csak megsimogatni sem! A látszólag anya nélküli állatka mamája, az őzsuta láthatatlanul ott van valahol a közelben, és mindössze arra vár, hogy eltávozzunk, s máris gidájához siet. Ha viszont az emberi érintés szaga rajta marad a gidán, az anya menthetetlenül elhagyja. Ugyancsak nem szabad megérinteni a mezőgazdasági területen lelt kisnyulakat, a csíkos, apró fácánokat sem. Városban sokan a feketerigó csak félig-meddig repülős fiókáiról hiszik azt, hogy emberi védelemre szorulnak, és begyűjtik őket. Ilyenkor azonban sokkal nagyobb arányban pusztulnak el e madarak, mint ha kinn hagyjuk a szabadban, a szülők oltalmára bízva.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Yogjakartában cunamitól tartottak

Balogh László tizenhárom évvel ezelőtt Soros-ösztöndíjasként ment ki Indonéziába. A szegedi férfinak… Tovább olvasom