Délmagyar logó

2017. 04. 24. hétfő - György 3°C | 15°C Még több cikk.

Panasz helyett segítenek

Szeged - Siránkozni igencsak tud az ember lánya, de addig kevesen jutnak el, hogy tegyenek valamit a környezetükért, a közösségért. Csörög rovatunk rendszeres hozzászólója egyedül küzd a felfordulás ellen, észreveszi, szóvá teszi azt, amit más nem. A nyugdíjas népművelő pedig összefogja az embereket – az állatvédő segít, mert megnyugszik a lelke.
Káromkodunk, amikor megbotlunk egy kiálló macskakőben, elszomorodunk egy kivert kutya láttán, mondogatjuk, hogy a kisember kiszolgáltatott. De kevesen jutnak tovább a panaszkodásnál. A háttérben lelkesedés, segíteni vágyás, rendszeretet munkál, tudtuk meg szegedi hölgyektől, akik sokat tesznek emberért, állatért – ki magányos harcosként, ki a közösséget összefogva.

Dr. Farkas Judit lapunk Csörög rovatának rendszeres hozzászólója: észreveszi, szóvá teszi azt, amit más nem. Nagy köteg irattal érkezett a találkozóra: újságcikkek, olvasói levelek a Kapcsolatok oldalról, tételes felsorolás a környezetgazdálkodási kht.-nak útburkolati hibákról, hiányzó gyalogátkelőkről.

– Sokszor végtelenül fáradt vagyok. A szüleim, a fiam féltenek, de nem tudom elviselni a felfordulást – magyarázta az 55 éves szegedi doktornő, aki éjjel írja a feljegyzéseket, nappal intézi a város ügyeit. Mielőtt leszázalékolták, évekig dolgozott a II-es kórházban általános orvosként. Mentőzött a megye első rohamkocsiján: rendhez, fegyelemhez szokott. – Szívesen segítek, cserébe annyit várok, hogy ha felhívom egy hibára a figyelmet, azt oldják meg! – szögezte le határozottan az asszony.

Ördög Nóra és Magyar Istvánné Rozika a jó hangulatú próba közben. Fotó: Miskolczi Róbert
Ördög Nóra és Magyar Istvánné Rozika a jó hangulatú próba közben.
Fotó: Miskolczi Róbert

Farkas Judit úgy tartja, az embert senki sem képviseli úgy, mint saját maga – felperesként a polgári jogban is jártasságot szerzett. Manapság nem jellemző az összefogás, panaszolta – nem csak ő érzi így, sok szó esik róla, hogy gyenge a magyar civil szféra. Magyar Istvánné – vagy ahogy mindenki ismeri: Rozika – ezen próbál változtatni évtizedek óta.

Mindenkinek Nóra kell

A bulvársajtó értesülései szerint Ördög Nórát akarja a TV2: a kereskedelmi csatorna több milliót fizetne a csinos műsorvezetőnek, ha „átállna" hozzájuk. Állítólag egy szeptemberben induló, új szuperprodukcióhoz kérték fel Nórát műsorvezetőnek, és a 27 éves mórahalmi lány gondolkodási időt kért a válaszadáshoz. A szerkesztő-műsorvezető lapunknak sem nyilatkozott a felkérésről, azt azonban elárulta: a Reggeli mellett a szépségkirálynő-választáson dolgozik, a három legnagyobb világverseny magyarországi döntőjére már szervezik a válogatást.

– Én vagyok az ügyeletes lelkesítő. Ha hiszek valamiben, elérem, hogy a többiek is elhiggyék: meg tudják csinálni! – árulta el a titkát a 62 éves, nyugdíjas könyvtáros-népművelő. Maga sem tudja megmondani, hány kezdeményezés, kisközösség „motorja" volt – a közművelődés fejlesztéséért 2009-ben megkapta a Magyar Kultúra Lovagja címet. Máig szervez, játszik a mórahalmi amatőr színtársulatban, amelyet ő hívott életre, a helyi mozgáskorlátozott egyesület titkára – és unokáira, a tízéves Gergőre és az ötéves, cserfes Eszterre is van ideje.

A társulat idén is premierre készül, Csiky Gergelytől adják elő A nagymama című darabot. Amikor ellátogattunk az Aranyszöm Rendezvényházba, Ördög Nórával folyt az olvasópróba: Rozika Langó Seraphine, az örök menyasszony nevelőnő bőrébe bújt.

– Ismerjük egymást, mióta Rozi néni Mórahalomra került. Annyira hatásosan robbant be az életünkbe, hogy a lelkesedése mindenkire átragadt – idézte fel az RTL Klub Reggelijének műsorvezetője, aki minden évben főszerepet vállal az aktuális darabban: most Marthát játssza. – Annyival emberibb léptékű mindez, mint amiben benne vagyok, hogy felüdülés ide visszajárni. A főpróbahétre mindig hazaköltözöm, a premierre a kollégák is rendszeresen lejönnek – mesélte Nóra. A színházi közösség igazi baráti körré kovácsolódott össze – és a társaság lelke továbbra is Rozika.

Árva kutyák sorsán javít

A negyvenéves Fogarasi Juditot az utcára dobott állatok sorsa indítja meg, a hétvégéit a Tappancs Állatvédő Alapítvány menhelyén tölti önkéntesként. – Már gyerekkoromban érzékenyen érintett a kiszolgáltatott élőlények sorsa. Nem egy árva kutyát, cicát fogadtam be, vagy kerestem nekik gazdit. Örömet, megnyugvást szerez minden perc, amit az állatok közelében tölthetek – fejtegette Judit, miért „éri meg" ingyen takarítani, szórólapozni, mosogatni, rendbe tenni a kutyák bundáját – természetesen dédelgetésre is jut idő. Az állatszeretőknek, akik félnek szembesülni a gazdátlan állatok tömegével, üzeni: ha segítünk a bajba jutottakon, a lelkünk könnyebbé válik.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szenvedni a szépség oltárán

Szeged - Hányszor hallottuk már a közhelyet: „a szépségért meg kell szenvedni”. A… Tovább olvasom