Délmagyar logó

2017. 08. 19. szombat - Huba 20°C | 35°C Még több cikk.

Pang a régiségpiac

A legtöbb ember csak nézelődni tér be a szegedi régiségkereskedésekbe, ahol leginkább porcelánokból, festményekből és régi bútorokból nagy a kínálat. A Csongrádi sugárúti antikvitás tulajdonosa szerint eltűnt az a vásárlóréteg, melynek tagjai öt évvel ezelőtt még törzsvendégnek számítottak.
Szépek és régiek, de egyre nehezebb vevőt találni rájuk Fotó: Schmidt Andrea
Szeged soha nem volt gazdag város, így értékes régiségek egyre ritkábban fordulnak elő az itteni antikvitásokban – állítja egybehangzóan több régiségbolt-tulajdonos. Ettől függetlenül porcelánokból, festményekből és egyéb műtárgyakból is hatalmas a kínálat. Kalapács Gabriella, a Deák Ferenc utcai antikvitás tulajdonosa szerint ez a jövőben sem fog változni. – A régiségek nem tűnnek el, csak cserélődnek. Húsz év múlva a hatvanas években gyártott tárgyak, amiket ma még senki nem keres, antiknak számítanak majd – mondja.

Szépségek rajongói és gyűjtői

Eladni a legkülönfélébb okokból viszik az emberek otthon őrzött régiségeiket, a többség anyagi nehézségek miatt kényszerül erre. A vásárlók is sokfélék: a szép iránt fogékony átlagember éppúgy betér a boltba, mint az elhivatott gyűjtő. – Utóbbiak nem sajnálják a pénzt egy-egy ritkaságra, de kevés olyan dolog van, ami tényleg megtetszik nekik. A többség érzelmi alapon vásárol, és az üzletben tetszik meg nekik a legtöbb dolog – mondja Kalapács Gabriella, aki egy éve nyitotta meg régiségboltját. Ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy rájöjjön: Szegeden nincsen olyan fizetőképes kereslet, mint a fővárosban.

Bögre, két részletben

– Ha tehetnék, sokkal több régiséget vásárolnának az emberek. De ha egy 2500 forintos régi bögrét csak két részletben tud kifizetni a vevő, az mindent elárul – mesél a tapasztalatokról. Az emberek nagy része nem is vásárolni, nézelődni tér be hozzá. Megcsodálják a sok régi holmit, majd hazamennek. Kalapács Gabriella ettől függetlenül nem bánta meg, hogy belevágott az „antikoskodásba". – Egyszer minden tárgynak megjön a gazdája. Mindig lesznek olyan emberek, akik a minőségre mennek, és a pénzt sem sajnálják rá – mondja optimistán.

Közel sem ennyire derűlátó Molnár Miklósné, aki férjével a város legrégebbi antikvitását vezeti már húsz éve. – Eltűnt a középréteg. Úgy öt évvel ezelőtt még többen megengedhették maguknak, hogy havi öt-tíz ezer forintot költsenek néhány régi darabra. Három szép étkészletem is van a boltban, de már évek óta nem tudok túladni rajtuk. Van, hogy napokig nincs egyetlen vásárló sem – meséli keserűen a Csongrádi sugárút elején levő antikvitás tulajdonosa. Hogy mit hoz a jövő, arra nem tudott felelni. Egyben azonban biztos: még egyszer nem vágna bele a régiségkereskedésbe.

Cserebere a neten

Oláh János, a Hanza Kruger Záloghitelező Rt.-t működtető cég vezetője szerint a gazdaság barométere a régiségpiac. Magyarországon, így Szegeden is, két éve fordult meg a trend. – Van igény a régiségekre, de nem olyan mértékben, mint régen. Az embereknek nincs pénzük, egyre nehezebb túladni a tárgyakon – mondja Oláh János. Ennek következménye, hogy sokkal többen akarnak eladni, mint vásárolni. A kereslet mindössze a pár ezer forintos dísztárgyakra és a néhány tízezer forintos festményekre korlátozódik. A cégvezető szerint a régiségeladást az internet fogja forradalmasítani, amin keresztül az eladó közvetlen kapcsolatba léphet a vevővel: nem lesz szükség közvetítőre az adásvétel lebonyolításához.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kerestük, de nem találtuk a megyei adósokat

A gazdasági társaságok közül egy budapesti cég közel 10 milliárddal, egy celldömölki férfi pedig… Tovább olvasom