Délmagyar logó

2017. 07. 21. péntek - Dániel, Daniella 22°C | 35°C Még több cikk.

Panganak a szegedi kispiacok

A Mars téri árakhoz képest drágábban adják portékájukat a kistermelők a város kispiacain, ezért a szegediek jól kitolnak velük: inkább bebumliznak a központba a krumpliért.
Ép ésszel nehéz felfogni: ha a szupermarketekben roskadoznak a zöldséges pultok, ha az élelmiszer-áruház szájában a kiskertek gyümölcseit kínálják, a vevők miért a Mars téren tapossák egymás sarkát. Erre próbáltunk magyarázatot találni tegnap, egy kevésbé erős piacon napon.

A Szent István téren magányosan árusító férfi szerint a vevők szeretik a széles választékot. Szeretnek válogatni, képesek végigmenni ötször is a Mars téri soron, hogy végül átlagos minőségű, és nem is különösebben olcsó áruval térjenek haza. A szakállas férfi azt tapasztalja, ha egyszer valaki nem kap petrezselyemzöldjét a kispiacon, azt úgy megjegyzi magának, hogy soha többé a tájára se néz.

Holott – állítja a férfi – a Mars téri olcsóság is olyan alapon működik, mint a hipermarketek filozófiája: egy húzóterméket nagyon kedvező áron adnak, az ezen keletkezett veszteséget pedig a többi terméken hozzák be. De ha a Mars téren csak látszólag olcsó a zöldség, akkor mennyibe kerül a Szent István téren? Mindenképpen többe – hangzik a választ, és nem csak tíz-húsz forinttal. A jó minőségért pedig még annál is többet kérnek. Az itteni – igaz, nem nagy számú – vevőkör azonban nem filléreskedik: az emberek sietnek, munkába mennek, gyorsan leméretik az árut, és már viszik is.

Kistermelői engedély

Önkormányzati kistermelői engedély szükséges ahhoz, hogy a kertekben megtermelt árut eladhassák a város kispiacain. A megművelt terület nem lehet nagyobb 1200 négyzetméternél. Az engedélyt évente kell megújítani, és mindössze 2200 forintba kerül a kiváltása, plusz be kell fizetni a 4510 forintos illetéket a földhivatalban a friss tulajdoni lap hiteles másolatáért. A kispiacokon csak ezekkel a kistermelői engedélyekkel lehet árusítani, ide az őstermelők nem jöhetnek.

A Diófánál 250 forint a paradicsom kilója, 10-20 forinttal kerül többe, mint a város gyomrában. A káposzta 120 – ugyanez a Mars téren 80 forint. Az emberek egy részének számít ez a pénz is: felülnek a trolira, hiszen az nem kerül pluszpénzbe, bérletük van, és a Mars térre bumliznak – mondja Báló Sándorné, aki a röszkei kiskertjében megtermett árujával áll ki – immáron évtizedek óta – a Diófa elé. A hangulat családias: a szomszéd éppen elment ebédelni, amíg vissza nem ér, a portékáját Bálónéra bízza. „Nem engedjük el a vevőt" – magyarázza az asszony. Közben hallani, hogy egy vevő kaprot keres a szomszéd asztaloknál. A kofák egymásnak átkiabálva kérdezik, kinek van, nehogy sarkon forduljon a „fehér holló", a vevő.

A nyugdíjasokra bazíroznak a Csillag téri termelők: aki már nehezen mozog, az nem száll buszra, hogy a Mars térről cipekedjen. A legerősebb nap itt is – akárcsak a város összes piacán – a szombat, utána forgalom szempontjából a szerda következik, majd a vasárnap, a péntek, és legutoljára a csütörtök. A hétfő és a kedd egyenlő a halállal, akkora a pangás, holott elvben akkor is enniük kellene az embereknek. Bakos Ferencné szerint látszik, hogy egyre kevesebb pénzből gazdálkodnak a népek.

A kispiac különben olyan, mint egy barométer: érzékeny a kánikulára, a tarjáni átépítésre, a szabadságolásokra. Ilyenkor még nagyobb harc indul az asztalokért és a kevés vevőért, a „rohadjon meg az áruja" pedig a legnagyobb sértésnek számít ezekben az ínséges időkben.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ózonból ott van sok, ahová menekülnek előle

A napokban még nem érte el Szegeden a talajközeli ózonkoncentráció a tájékoztatási határértéket,… Tovább olvasom