Szeged - delmagyar.hu

44. "egy református lelkésznek lehet családja, de érdekes módon mégis elég sokan vannak, akik a nőtlenséget választják és egész életüket a közösségüknek szentelik, mintha az lenne a családjuk. Talán mert ők is érzik, hogy így tudnak szívvel-lélekkel, elfogulatlanul és kivételezés nélkül fordulni minden hívőhöz."
Szerintem inkább azt érzik, hogy megadatott nekik az észszerű választás lehetősége, anélkül, hogy a választott hivatásukat fel kellene adniuk. És ez csodálatos érzés. És sok katolikus pap ezután sóvárog: hogy ne titokban, bújkálva, a tiltásokat áthágva kelljen párkapcsolatban élniük, hanem nyíltan vállalva emberi mivoltukat. A kvázi betarthatatlan tilalmak állítása csak feszültséget, lelkifurdalást, frusztrációt szül - nem gondolom, hogy ilyen álságos légkörben olyan szívvel-lélekkel, elfogulatlanul és kivételezés nélkül lehetne fordulni a hívőkhöz, ahogy azt szeretnénk elképzelni.
A katolikus egyház hivatásos tagjainak a száma Európában drasztikusan csökken, mert az… Tovább olvasom »

44. "egy református lelkésznek lehet családja, de érdekes módon mégis elég sokan vannak, akik a nőtlenséget választják és egész életüket a közösségüknek szentelik, mintha az lenne a családjuk. Talán mert ők is érzik, hogy így tudnak szívvel-lélekkel, elfogulatlanul és kivételezés nélkül fordulni minden hívőhöz."
Szerintem inkább azt érzik, hogy megadatott nekik az észszerű választás lehetősége, anélkül, hogy a választott hivatásukat fel kellene adniuk. És ez csodálatos érzés. És sok katolikus pap ezután sóvárog: hogy ne titokban, bújkálva, a tiltásokat áthágva kelljen párkapcsolatban élniük, hanem nyíltan vállalva emberi mivoltukat. A kvázi betarthatatlan tilalmak állítása csak feszültséget, lelkifurdalást, frusztrációt szül - nem gondolom, hogy ilyen álságos légkörben olyan szívvel-lélekkel, elfogulatlanul és kivételezés nélkül lehetne fordulni a hívőkhöz, ahogy azt szeretnénk elképzelni.
A katolikus egyház hivatásos tagjainak a száma Európában drasztikusan csökken, mert az emberek egyre kevésbé hajlandók felvállalni a családnélküliség kemény és nem is biztos, hogy indokolható terhét. Az ún. 3. világ országaiban (pl. Afrikában) ugyanakkor egyre nő a papok száma. Ne feledjük el viszont, hogy ezeknek az országoknak megvan a maguk sajátos ősi kultúrája, az itteni katolikus papok nemegyszer megpróbálják a kettőt összeegyeztetni, és a párkapcsolatot sem feltétlenül tartják megvalósíthatatlannak egy pap számára. Gondoljunk csak arra a bizonyos afrikai katolikus püspökre, akinek "magától értetődő módon" felesége is volt.
Ez az ambivalencia (a papság számának rohamos csökkenése Európában, illetve a papi nőtlenség sajátosan laza értelmezése más kultúrájú országokban) előbb-utóbb vissza fog ütni.

macs:
A protestáns egyházak egészen másként épülnek fel, mint a római katolikus egyház, és megint másként, mint pl. a görög katolikus egyház, mindegyikben más és más szabály érvényes a házasságra, a nők szerepvállalására az egyházban stb.
Ennek ellenére egyikre sem mondható, hogy egyedül üdvözítő út lenne, vagy kirívóan jobban működne, mint a többi. Igen, egy református lelkésznek lehet családja, de érdekes módon mégis elég sokan vannak, akik a nőtlenséget választják és egész életüket a közösségüknek szentelik, mintha az lenne a családjuk. Talán mert ők is érzik, hogy így tudnak szívvel-lélekkel, elfogulatlanul és kivételezés nélkül fordulni minden hívőhöz.

A pedofília és a családosság között semmilyen összefüggés nem mutatható ki (lásd a cikkben is említett statisztikát a családon belüli molesztálásokról), ellenben a társadalom egyre inkább szexuális beállítottságával való összefüggés nagyon is kimutatható.

A pedofília kísértésének való engedés tényleg halálos bűn, egy pap a… Tovább olvasom »

macs:
A protestáns egyházak egészen másként épülnek fel, mint a római katolikus egyház, és megint másként, mint pl. a görög katolikus egyház, mindegyikben más és más szabály érvényes a házasságra, a nők szerepvállalására az egyházban stb.
Ennek ellenére egyikre sem mondható, hogy egyedül üdvözítő út lenne, vagy kirívóan jobban működne, mint a többi. Igen, egy református lelkésznek lehet családja, de érdekes módon mégis elég sokan vannak, akik a nőtlenséget választják és egész életüket a közösségüknek szentelik, mintha az lenne a családjuk. Talán mert ők is érzik, hogy így tudnak szívvel-lélekkel, elfogulatlanul és kivételezés nélkül fordulni minden hívőhöz.

A pedofília és a családosság között semmilyen összefüggés nem mutatható ki (lásd a cikkben is említett statisztikát a családon belüli molesztálásokról), ellenben a társadalom egyre inkább szexuális beállítottságával való összefüggés nagyon is kimutatható.

A pedofília kísértésének való engedés tényleg halálos bűn, egy pap a saját hite szerint is arra számíthat, hogy örök időkig a pokol tüzében fog égni miatta. Gondolod, hogy ha ennek ellenére sem tud ellenállni, éppen egy világi törvény, vagy néhány év börtönbüntetés fogja visszatartani?

Végül újra és újra szeretném hangsúlyozni, hogy külön kell választani az egyén felelősségét az egyház felelősségétől. Egy pap személy szerinti felelőssége, hogy ha önmagában veszélyes hajlamokat fedez fel, akkor mondjon le arról a pozícióról, amelyben ezek tényleg realizálódhatnak. Az egyház felelőssége pedig abban áll, hogy tényleg igyekezzen hosszútávú megoldást találni ezekre a problémákra.

Celtis,

"papok annyi tennivalóval vannak ellátva, hogy a család végképp nem férne bele az idejükbe, és a kapitalizmussal ellentétben a katolikus felfogás nem fogadja el azt a megoldást, hogy az apa nyugodtan dolgozzon akár külföldön, a gyerek meg találkozzon vele havonta egyszer. A család szent és sérthetetlen."

Érdekes más vallások papjai, reformátusok, evangelikusok, házasodhatnak, sőt házasodnak, gyereket nevelnek és mellette foglalkoznak a hívekkel is.
Ezzel a család szent és sérthetelen kijelentéssel csak akkor értenék egyet, ha nem látnám magam körül a vilkágot. Van olyan ismerősöm, aki vasárnaponként az első sorok egyikében ül, de csalja afeleségét. A másik rendszeresen veri a gyerekét. Folytassam?
A papi pedofilia megbocsáthatatlan bűn, mert a gyerekek hitével élnek vissza. Az egyház, pedig agyonhallgatja az ügyeket.

41. hozzászólás rozator:

Te olvasd el újra a törvényt, illetve értelmezd a mögöttes logikáját. Az a törvény éppen Magyarország cionista megszállásának, gyarmatosítának útjából bontja le az utolsó akadályt.

29. horvathi 2010.02.25. 14:12
A jesiva iskolákban a rabbik nem szokták molesztálni a gondozásukra bízott fiatal fiúkat?

Dehogynem, csak arról a hétfőn megszavazott törvény után még beszélni sem szabad!"... Szerintem olvasd ujra a törvényt, ha nem megy kérj meg valakit! Az teljesen másról szól te pupák!

39. "a Vatikán belső nyomozást is végez az ügy minél gyorsabb felgöngyölítése érdekében, és az adatait megosztja a hatóságokkal." Igen, most már. De az, hogy felgöngyölítésről van szó, jól mutatja, hogy a dolog nem új keletű, de csak mostanában került napvilágra.
Az egzisztenciális halált értettem, de aki papnak megy, az ne érezze magát védettnek pusztán azért, mert az államtól nem kap nyugdíjat, és az egyház úgysem engedi egzisztenciális halált halni. Sőt, érezze a felelősség súlyát, és ennek megfelelően éljen. Egyébként elég sok katolikus pap ismerősöm van: közöttük meglepően sok az olyan, akinek van más képesítése is. Olyan ismerőseim is vannak, akik több évtizedes papi hivatás után kiléptek a papságtól (nem azért, mert pedofilok voltak, hanem mert családot szerettek volna alapítani). Egyikük sem halt egzisztenciális halált, volt, amelyiknek én is segítettem munkát keresni. Olyan papok is vannak, akiknek vállalkozása van, könyvelővel. Egy könyvelő ismerősöm elképedve… Tovább olvasom »

39. "a Vatikán belső nyomozást is végez az ügy minél gyorsabb felgöngyölítése érdekében, és az adatait megosztja a hatóságokkal." Igen, most már. De az, hogy felgöngyölítésről van szó, jól mutatja, hogy a dolog nem új keletű, de csak mostanában került napvilágra.
Az egzisztenciális halált értettem, de aki papnak megy, az ne érezze magát védettnek pusztán azért, mert az államtól nem kap nyugdíjat, és az egyház úgysem engedi egzisztenciális halált halni. Sőt, érezze a felelősség súlyát, és ennek megfelelően éljen. Egyébként elég sok katolikus pap ismerősöm van: közöttük meglepően sok az olyan, akinek van más képesítése is. Olyan ismerőseim is vannak, akik több évtizedes papi hivatás után kiléptek a papságtól (nem azért, mert pedofilok voltak, hanem mert családot szerettek volna alapítani). Egyikük sem halt egzisztenciális halált, volt, amelyiknek én is segítettem munkát keresni. Olyan papok is vannak, akiknek vállalkozása van, könyvelővel. Egy könyvelő ismerősöm elképedve mesélte, hogy néhány pap ügyfele milyen vehemensen követelte, hogy tegyen meg mindent azért, hogy minél kevesebb adót kelljen fizetniük. Nem tudom, mindez mennyire legális - és mennyire tisztességes - az egyház keretein belül.
A megbocsátás fogalmával pedig azért nem árt óvatosan bánni, mert könnyen vissza lehet élni vele.

38. hozzászólás Lutetia: Az egzisztenciális halált értsd szó szerint: ha egy papot "kirúgnak" az egyházból, az olyan mintha befalaznák, és hagynák éhen halni. Mert az államtól egy fillér nyugdíjat sem fog kapni.
Egyébként a keresztény értékrendnek a megbocsátás is része. Sőt, e szerint ember nem ítélhet el egy másik embert, mert ezt csak Isten teheti.
A rendőrség munkájának támogatása pedig megvalósul, erről is olvashatsz a fenti cikkben: a Vatikán belső nyomozást is végez az ügy minél gyorsabb felgöngyölítése érdekében, és az adatait megosztja a hatóságokkal.

28. Celtis: én nem a nyilvánosságra hozatalt hiányolom az egyház részéről, hanem a méltó büntetést. A CocaCola is kirúgja a sikkasztó dolgozóját, az egyház is vesse ki magából azt a tagját, aki visszaélt a funkciójának járó bizalommal. És menjen bíróság elé az ügy. Ehhez persze az kell, hogy az egyház"adja ki" a papot a világi bíróságnak, ha a tudomására jut a pap által elkövetett bűncselekmény, illetve segítse a rendőri nyomozást. Az a jó kis irodai állás, amiről beszélsz, majdhogynem jutalom: minden, csak nem felelősségrevonás
A papoknak nem csak az egyház és isten felé van fokozott erkölcsi felelősségük, hanem a hívek felé is, hiszen tágabb értelemben ők is alkotják az egyházat, nem csak az ún. egyházi személyek.
Az egzisztenciális halálról: a pedofília egy hajlam, amely nem egyik pillanatról a másikra tör ki az emberen. Minden embernek saját felelőssége, hogy ne válasszon papi hivatást, ha pedofil hajlamai vannak, vagy akár csak felmerül benne ennek gyanúja.

Egyetértünk.

Legyen meg az Úr akarata