Délmagyar logó

2017. 04. 29. szombat - Péter 7°C | 22°C Még több cikk.

Papi palást helyett a piacozást választotta

Szeged - Huszonegy éve került rendészként a Cserepes sori piacra Erdős István, aki jelenleg a piac igazgatója. Akkor még tilosban kártyázó szerbekkel is birokra kellett kelnie, ma a fejlesztést tartja a legfontosabb feladatának. Nagy amerikaifoci-rajongó: keménynek, férfiasnak, tisztának és egyenesnek tartja ezt a sportot, ami motiválja és ösztönzi.
– Már kisgyerekként is a piacon és a kereskedők között sündörgött?

– Az erdélyi Bálványosváralján születtem, a szülőfalum melletti Dés városban hetente kétszer volt piac: gyerekként oda bekerülni ünnep volt, a zsezsgés, a mozgás, a nyüzsgés elvarázsolt. Tizenévesen már magam jártam vásárolni a piacra, a gimnáziumom kétszáz méterre volt tőle.

Téesztől a Cserepes sorig

– Ekkor már gondolt arra, hogy életét a piac tölti majd ki?

– Kisgyerekként téeszelnök akartam lenni. Marhára tetszett, hogy ilyen pozícióban vezetni és irányítani kell az embereket. Aztán Romániában is megszűnt a téesz, így a papi hivatás felé fordultam. Református lelkész szerettem volna lenni, ami egy erdélyi fiatalembernek komoly és szép feladat, de főleg a szüleim miatt. Amikor átköltöztünk Magyarországra, vettünk egy tanyát, a Cserepes sor környékén pedig albérletben éltünk. Anyukám a Cserepes soron kezdett el szőlőt árulni, ahol piacozás közben érdeklődött az akkori vezetéstől, lenne-e szabad állás a fiának. Mivel beszéltem a román nyelvet, szerencsére szükség volt rám: így kerültem 1993-ban rendésznek a Cserepes sorra, és már eszem ágában sem volt felvételizni lelkésznek.

– Milyen állapotban volt akkor a piac, és milyen kihívásoknak kell most megfelelnie?

– Akkoriban mindenki a Cserepes sorra járt vásárolni. Pavilonok alig voltak, asztalról, illetve földről árultak az eladók. Sok volt az orosz, az ukrán és a lengyel árus. Azóta folyamatosan alakulunk, fejlődünk. A lengyelek után jöttek a kínaiak, akik közül az elmúlt években többen hazaköltöztek Kínába, vagy Oroszországban árulnak tovább: valamiért már nem úgy találják meg a számításukat nálunk, mint régen. A piacon körülbelül húszan maradtak. A vonzerőt ma már a magyar kereskedők adják. Fejlesztettük az infrastruktúrát is: öt asztalsort fedtünk be, új csarnokokat építünk piros, fehér és zöld színben. Éppen a jövő héten kezdődik el a 600 négyzetméter „Piros" típusú csarnok építése három ütemben, amire 15 millió forint támogatást nyertünk. Ide fiatal magyar vállalkozókat szeretnénk becsábítani. Olyan programot dolgoztunk ki a részükre, hogy megtalálják a számításukat piacunkon. Ami fejlesztést elterveztem igazgatóságom elején, az idénre megvalósul. Még a pecsenyesor fejlesztése lesz egy komoly feladat, de ez is csak abban az esetben valósul meg, ha a bérlőink igénylik. Az emberek még mindig szeretnek piacra járni, szombatonként a kirakodóvásáron egy gombostűt sem lehet leejteni. Ez az a nap, amire igazán büszkék vagyunk, ezt szeretnénk látni a többi napon is. Folyamatosan gondolkodni kell, hogyan csábítsuk ki az embereket: a parkolás és mellékhelyiség használatának ingyenessé tétele sokat segített ezen, hiszen nem akarjuk büntetni a vevőt azért, mert hozzánk jön ki vásárolni. Ezzel a bérlőinket is képessé tesszük arra, hogy a lehető legtöbb árujukat értékesítsék, és jobban éljenek. Ez a piacunk hitvallása.

Huszonegy éve került rendészként a Cserepes sori piacra Erdős István. Fotó: Frank Yvette
Huszonegy éve került rendészként a Cserepes sori piacra Erdős István. Fotó: Frank Yvette

Itt a piros, hol a piros?

– Sok érdekes dolog történhetett a piacon ittléte alatt.

– Az egyik legemlékezetesebb azonnal munkába állásom után történt. 1993-ban még más állapotok uralkodtak a piacon, a hátuljában itt a piros, hol a pirosozott hét szerb ember. Rendészként négyen mentünk oda hozzájuk, mert ez a játék tilos volt. Gumibot és tonfa volt nálunk, akkoriban még lehetett használni. A szerbek ott ültek a földön, egy árok választott el minket. Bikádi János volt piacigazgató felszólította őket, hogy hagyják abba a játékot, én átugrottam az árkon, és melléjük kerültem. Felálltak, és akkorák voltak, mint a hegyomlás. Iszonyúan megijedtem, elkezdtem csapkodni, a többiek tonfával jöttek, kiabáltuk, hogy piacpolice, erre ők is megijedtek, végül nyertünk. Ez volt a tűzkeresztségem, az igazgató ezután véglegesített.

– Csak városi legenda, hogy amikor adóellenőrök lepik el a piacot, akkor van egy egyezményes jel, amely a hangszóróból figyelmezteti az árusokat?

– Tavaly egy ellenőrzés során két fegyveres beült az irodámba, hogy ne használjuk a hangosbemondót, de mondtam nekik, hogy ez nálunk nem szokás. Különben is: minden bérlőnk szerződéssel rendelkezik, nem érdekük, hogy csaljanak, hiszen ha lebuknak, a papírokból a hatóság egyből a nyomukra lel.

– Minden bérlőt név szerint ismer?

– Nem tudok kínaiul, nekik nem is az anyakönyvezett, csak a piacos nevüket ismerem: van Tojás, Rumos és Csehó nevű kínai árusunk. Nagyon szorgalmasak, náluk csak a vietnamiak dolgoznak keményebben. Mi, magyarok kicsit sokat sírunk, amíg ők dolgoznak: érdemes lenne ebből a szempontból tanulni tőlük.

– Milyen viszonyban van az árusokkal?

– A legtöbbjük a barátom, legalábbis én annak tartom őket. Múlt vasárnap két bérlőmnek is születésnapja volt, itt főztük a bográcsost a Cserepes soron. Szervezünk úgynevezett „KE-PI" gyűléseket, ahol a kereskedők és a piacvezetés közösen ötletel a fejlesztéseken és a problémák megoldásán. Itt sikerült például megoldást találni arra, hogy a vécéket ingyenesen használhassák a vásárlók.
Fűnyírás és amerikai foci

– Keddtől vasárnapig a piacon van. Mit csinál a hétfői szabadnapján?

– Nyáron füvet nyírok: ez kikapcsol, és van időm gondolkodni. A család szerencsére elfogadja, hogy én tényleg nagyon szeretem a munkámat itt a Cserepes soron. A négy és fél éves kislányomat is többször kihoztam már, különösen akkor élvezi a nyüzsgést, ha nyitva vannak a játékárusok is, igaz, ezeken a napokon kicsit sokba kerül a piacozás. Büszkén mondja, hogy apukája a piacon dolgozik, ahol ő a főnök.

– Mi a hobbija?

– Szeretek olvasni, de az egyik legkedvesebb időtöltésem az amerikai foci. Néhány éve szerettem bele ebbe a sportba, a szegedi csapatot is próbálom támogatni. Kemény, férfias, tiszta és egyenes sport: nincs benne színészkedés, mert a kétes eseteket azonnal visszajátsszák. Kicsit sajnálom, hogy későn találtam rá erre a sportra, így aktívan nem művelhetem. De hobbiként ez a sport motivál és ösztönöz.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

3 falu határa az új Texas

Ásotthalom, Üllés és Forráskút alatt kutat kőolaj után a Mol, a legalább 20 éves projektre júniusban kötött koncessziós szerződést a magyar állammal. Tovább olvasom