Délmagyar logó

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -3°C | 5°C

Papp Janó operababái a szegedi Százszorszép Gyermekházban

Jelmezek, dívák, álmok címmel holnap nyílik a szegedi Százszorszép Gyermekházban Papp Janó jelmeztervező kiállítása. A hatszoros Dömötör-díjas művész a Boleyn Annától Puccini Pillangókisasszonyának Cso-cso-szánjáig népszerű operahősnőket mintázó különleges babáit mutatja be.
Papp Janó a Figaro házassága Grófnéját mintázó babával. Fotó: Frank Yvette
Jelmezek, dívák, álmok címmel holnap nyílik a szegedi Százszorszép Gyermekházban Papp Janó jelmeztervező kiállítása. A hatszoros Dömötör-díjas művész a Boleyn Annától Puccini Pillangókisasszonyának Cso-cso-szánjáig népszerű operahősnőket mintázó különleges babáit mutatja be.

– Számomra nagyon fontos a jelmezek megálmodásakor a viselettörténeti hűség. Sajnos egyre ritkábban adatik meg, hogy ezt a színpadra kerülő kosztümök esetében is megvalósíthassam, ezért gyerekkori játékaimat továbbfejlesztve, ezekben a babákban élem ki alkotói vágyaimat. Amikor csak tehetem, igyekszem 100-150 éves anyagokból dolgozni, de a maiakat is úgy használom fel, hogy autentikusnak tűnjenek. Ezeknek a Sztancsik János által fából faragott figuráknak a dereka körülbelül 17 centis, ezért sokszor nehéz kicsiben is azokat a bonyolult szabásmódokat követni, amelyek például a rokokó ruhákat jellemezték. A babák jelmezeinek többségét kézzel varrom, persze van varrógépem is, ami segítséget jelent, amikor fontos a gyorsaság.

1990-ben, amikor elkezdtem a pályám, első utam az Ecserire vezetett, ahol sok alapanyagot vásároltam. Látták rajtam az árusok, hogy megszállott vagyok. Ma már vannak olyan beépített embereim, akik telefonálnak, ha felbukkan valami érdekes anyag. Ha épp van rá pénzem is, rohanok érte. Mára sajnos kevés az értékes antik textil, Magyarországon ennek nem alakult ki kultúrája, árveréseken sem igen foglalkoznak vele. Az elmúlt másfél évtizedben rengeteg csipkét, szövetet, tollat és egyéb díszítőelemet gyűjtöttem össze, így alapanyagból nincs hiány. Igyekszem a szakirodalmat is naprakészen követni, rengeteg angol és orosz nyelvű viselet- és divattörténeti album sorakozik már a könyvespolcomon – mondja Papp Janó díszlettervező, aki tízéves korában kezdett játszadozni az anyagokkal, amikor megtalálta a nővére kaucsukbabáit. Kalapot és mindenféle gyönyörű ruhát készített számukra.
Papp Janó álma egy operabábszínház

A szegedi Százszorszép Gyermekházban holnap délután 5 órakor nyíló és július 25-éig nyitva tartó kiállításon olyan operababákat láthat a közönség, amelyek ruhái eredeti méretben, színpadi jelmezként még nem valósulhattak meg. Boleyn Anna, Lucia, Manon Lescaut, Rosina grófné, Tosca, Violetta, Cso-cso-szán sorakoznak fel a kiállítóteremben. Papp Janó szeretne egyszer majd létrehozni egy operabábszínházat, ahol mozgatható marionettfigurák szerepelhetnének. Babáival legutóbb tavaly a pécsi színházi seregszemlén, a POSZT-on, valamint Lódzban és a budapesti Nemzeti Színházban is nagy sikert aratott. Készül Velencébe is, ahol ősszel szeretne bemutatkozni.

Újabb mérföldkő volt, amikor papírhengereket kapott a méteráru boltokból, ezeket feldarabolta, drótot húzott beléjük, és selyemmel bevonta őket. Ebből a kollekcióból készült Sopronban az első országos visszhangot kiváltó kiállítása. Kepes András egy portréfilmet is készített róla. Egy hónap múlva, 19 évesen már a budapesti Katona József Színház jelmeztervezője volt. Sokat dolgozott külföldön is: Velencében, Milánóban, Münchenben, New Yorkban. A határon túli magyar színházakban, Marosvásárhelyen és Nyitrán is sikert aratott. Az elmúlt nyolc évben mintegy ötven szegedi produkció számára tervezett jelmezeket.

– Az a közhiedelem, hogy nagyon unalmasak, avíttasak, ráadásul az énekesek, színészek számára használhatatlanok, kényelmetlenek a korhű ruhák. Van ugyan ebben némi igazság, de erősen túlzónak érzem ezeket a véleményeket. Egyes műfajok egyszerűen megkövetelik a pompás, míves ruhákat – állítja Papp Janó. – Nem vagyok híve a Mezzo adón látható mostani német és francia vonulatnak: mindent kiskosztümben és fekete öltönyben játszanak. Tapasztalatból tudom, hogy a mai ruhák sem sokkal olcsóbbak. A Nabuccót annak idején meg kellett terveznem modern jelmezekkel, és egy vicc lett az egész. A rendezők sokszor megúszni akarnak dolgokat azzal, hogy a mi korunkba helyezik a darabokat. Még ha jól és következetesen találnak is ki valamit – erre jó példák Kovalik Balázs produkciói –, nekem akkor is némi hiányérzetem marad.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megint mindenki maga irt szúnyogot

Egyszer volt összehangolt szúnyogirtás Csongrád megyében – és lehet, hogy utoljára. A múlt… Tovább olvasom