Délmagyar logó

2017. 06. 29. csütörtök - Péter, Pál 24°C | 33°C Még több cikk.

Papucsháború Szegeden

Szeged - Pontosan egy hónapja mutattuk be a 94 éves Rátkai Sándornak, a kézzel varrt szegedi papucs utolsó élő mesterének leendő utódát. Azóta kiderült, a közös fényképezkedés óta nem is járt nála a hallássérült tanítvány.
Nehéz kommunikálni a 28 éves Kovács Balázzsal, mivel súlyosan hallássérült, és nem tart ott a mesterség elsajátításában sem, hogy átvehetné a stafétabotot a szegedi papucskészítésben – mondta el lapunknak Rátkai György gépészmérnök, Rátkai Sándor papucsosmester Budapesten élő, 62 éves fia. Ő a három fiú közül a legfiatalabb, s azért vált 94 éves édesapja szószólójává, mivel egyik alapítója a szegedi papucs szabadalmaztatását elérő Rátkai Sándor Közhasznú Alapítványnak. Ez az alapítvány tűzte ki célul közel 5 évvel ezelőtt, hogy több utódot is nevel a kihalófélben lévő „szegedikum" számára. „Nyugodtan ki lehetne mondani, hogy az alapítvány nem érte el célját, egy tanulót sem sikerült megtartani a három eddigi jelölt közül" – jelentette ki.

Egy hónapja még Rátkai Sándor utódaként mutatták be Kovács Balázst. Nem találják a hangot. Fotó: Schmidt Andrea
Egy hónapja még Rátkai Sándor utódaként mutatták be Kovács Balázst. Nem találják a hangot. Fotó: Schmidt Andrea

Rátkai György hozzáfűzte: különböző okok miatt egy tanítvány sem maradt meg a „kaptafánál". A több bőripari szakmával rendelkező hallássérült fiatalembert az alapítvány titkára, Dankó Teréz találta öt hónappal ezelőtt, s egy hónapja már mint a mesterség lehetséges folytatóját mutatta be sajtótájékoztató keretében a Kiss Ernő utcai látványműhelyben és múzeumban. Erre a kis ünnepségre az idős Sanyi bácsi el sem jött, a két papucskészítőt a Rátkai-házban utólag fotóztuk le. Most már tudjuk az okát: a mester – mint ahogy azt tegnap telefonon elmondta – „nem ugrál érte", Balázzsal nem tud kommunikálni, és az elkészült mintadarabokon sok a javítanivaló. Egy hónapja nem is látta a fiút.

Rátkai György az ellentétek elsimítását szeretné elérni, kéri Dankó Terézt, hogy apjának nagyobb beleszólást adjon. Szerinte ugyanis ő az alapítvány titkáraként már nemcsak adminisztratív ügyekben intézkedik, hanem szakmai kérdésekben is egyedül akar dönteni, ami nem helyes.

Külön utakon

Kérdéseinket feltettük Dankó Teréznek is, aki e-mailben válaszolt. Elismerte, hogy Sanyi bácsi már július végén azt mondta, ne menjen hozzá többet a tanuló, mert nem lesz belőle papucsos. Mivel tiszteletben tartja a mester döntését, azóta ő foglalkozik vele, mivel úgy érzi, 2003 óta elsajátított tudása alapján alkalmasnak érzi magát az oktatásra. Balázs jelenleg minden munkanapon a látványműhelyben dolgozik.

Olvasóink írták

  • 14. nemecsek ernő 2008. október 23. 23:09
    „2008-08-11 20:41:54
    ,, Addig élek, amíg dolgozni tudok." Rátkai Sándor már több mint 80 éve készít papucsot. 5 éve azt gondolhattuk volna, egy közhasznú alapítvány révén megoldódni látszik a szegedi papucs sorsa. Sajnos Szeged városa azt nem veszi tudomásul, hogy csak addig tud Sanyi bácsi dolgozni ( és tanítani ) ameddig él, és a félreértések elkerülése végett nem az alapítvány segíti Sanyi bácsit, hanem Sanyi bácsi 94 évesen, az alapítványt, a várost.
    8 éve indulásunkkor egyik első interjúnk Sanyi bácsival született így ez visszatekintés is egyben. Az előzmények
    - Múltkori beszélgetésünk óta sikerült-e kinevelni az utánpótlást?
    -Sajnos nem. 2003-ban létrejött ugyan egy alapítvány amelynek céljai között szerepel a papucskészítés tudásának átadása, de talán ezen a területen sikerült a legkisebb eredményt elérni.
    -Miért, nincs igény már a papucsra?
    -Dehogynem, nagyon szeretik a néptáncosok, viszont lassú a betanulási folyamat ezt ma a családok nehezen tudják finanszírozni
    -De létrejött az alapítvány, csak segítenek Sanyi bácsinak
    -Az alapítvány nem azért jött létre, hogy nekem segítsen, hanem hogy a hagyományt tovább vigye, de ez nem igazán sikerül, segítek amiben tudok, de nem ez lenne a megoldás. Díjazás nélkül tanítok, ha van kit, első időben még az alapanyagot is elmentem megvenni nekik, és bevillamosozok a városba ha valaki meg akarja nézni a látványműhelyt.
    Hogy sikerült kijárni ezt a helyiséget?

    -Bementem a polgármester úrhoz, mert mondták a Pick szalámi, a szegedi paprika mellett, a szegedi papucsot akarják igazi szegedi hungarikumként megmutatni a világnak, de amikor a polgármester úr egy udvari üzletet ajánlott először én megmondtam inkább visszaadom az ipart. Végül az IKV vezetője felajánlotta a jelenlegi helyiséget.

    - Megnézhetem?

    -Igen, szerencsére már meg tudom mutatni, mert kaptam hozzá kulcsot.

    -???

    -Az alapítvány vezetője hetente kétszer kinyit délutánonként.

    -És ő mit csinál ott?

    -Kinyit, de nemrég megbeszéltük, hogy végig mutogatom neki a készítési folyamatokat, így majd jobban tud mesélni a papucsról.



    Elmentünk hát a ,,látványműhelybe". Az ingatlan tökéletes helyen van. A városháza közvetlen közelében ( Kiss Ernő u. 3 ) Itt vége is az összes pozitívumnak, nem számítva a Sanyi bácsi által adományozott berendezési tárgyakat. Az összhatás egy erősen szocreál tájházbelső és ez nem az átkosban szerzett oklevelek miatt. Van ,,igazgatói asztal" és fotózni tilos tábla. Ez biztos a japán ipari kémek miatt van. Amilyen szeretettel és elhivatottsággal művelik a magyar néptáncot, még a végén képesek lennének megmenteni a szegedi papucsot is. Itt Szegeden egy kicsit össze vannak kavarodva a dolgok. Bálint Sándor szülőházát ledózerolják, a nemzetközileg és szakminisztérium által is elismert több mint 20 szakágat művelő népművészeti egyesületnek egykor 14 napon belül el kell hagyni az alkotóházat, hogy utána immáron 5 éve hajléktalanok lakhassanak a pincében. Itt is talán az fontosabb szempont volt, hogy a polgármester úr 2006-ban ( nohát mintha választási év lett volna) átadhasson valamit, minthogy a mesterség tényleg fennmaradjon.

    Mindenesetre segítségül, ha valaki tényleg meg akarná menteni a mesterséget Sanyi bácsival találtunk megoldást. Olyan ösztöndíjat megajánlani a leendő tanítványokat ami vonzóvá teheti ezt az igen nehéz, kemény munkát és lehetőleg a mesterre bízni a tanonckiválasztást. Mindenesetre Rátkai Sándor ha jobb napja van még akár 2 pár papucsot, ha kevésbé érzi jól magát egy pár papucsot elkészít 94 évesen. És segít ahol tud, mert igazi szegedi, de nem kellene ezzel visszaélni.!!!!!

    További jó egészséget!
    www.nepzene.hu

    <<< vissza”
  • 13. Psmith 2008. október 22. 12:23
    „Traktato: Hidd el,láttam már Sanyi bácsi elégszer élőben is dolgozni. Ragaszt ő is,csak nem ott,ahol a harmadennyibe kerülő GAGYI papucsokon. Ilyen papucsot dísztárgynak meg pont olyan emberek vesznek,akik hangszert is szeretnek látni a falon,vagy ennél kézenfekvőbb példa,ha valaki festményeket vásárol. Művészet.”
  • 12. Kapus 2008. október 21. 18:08
    „Rátkai Sándor Alapítvány
    Székhely: 6721 Szeged, Felső Tisza-part 2.
    Megye: Csongrád
    Telefonszám: 62-423-638
    Email: ratkai@vipmail.hu
    A szervezet képviselőjének
    Neve Dr. Szendrőné Font Erzsébet
    Tisztsége elnök
    Telefonszáma 62-423-638
    Email címe: ratkai@vipmail.hu
    Forrás: www.gyism.gov.hu -szóljon aki talál valódi elérhetőséget!”
  • 11. lajoska 2008. október 21. 00:39
    „Traktato szerint :".....Ez egy megszállott, szakmájára totálisan beszűkült öreg bácsi, aki mindenkinél jobban tud valamit, ami szinte senkinek nem kell. Ráadásul ugye azért is ő tudja a legjobban, mert senki nem tökölődik vele rajta kívül. Vicces, hogy ebből hányan, hányféleképpen próbálnak megélni. A Városházától az alapítványon keresztül az inasjelölteken át az újságírókig. Úgy, hogy maga a papucs a francnak se kell"......Döntse el,mivel a Rátkai család fizetett az "alapítványnak ,a város fizetett az "alapítványnak,az inasok kitanulták,oklevelet kaptak,és fejenként fizettek az "alapítványnak "amiből Sanyi bácsi semmit sem látott,és meg van tiltva nekeik az "alapítvány "által a papucskészítés.Beach tud valamit...”
  • 10. Traktato 2008. október 20. 08:56
    „Nézd Psmith, nekem nincs bajom Sanyi bácsival, kifejezetten rendes ember, szerintem az nem sértés, ha az x-edik tanítvány távozása után megállapítjuk, hogy a tudása átadására nem alkalmas. Ragasztani Sanyi bácsi is ragaszt, ezen én is meg voltam lepődve, de ezek szerint kettőnk közül én néztem végig, hogy készül a szegedi papucs. Akárhogy is, biztos vagyok benne, hogy azt úgy kell, ahogy a mester csinálja. Én nem a papucsok értékéről beszélek, hanem a kelendőségükről. Praktikus okokat nem tudok elképzelni, ki és miért hordana ilyet, milyen ruhához, stb. Maradnak az esztétikai szempontok, illetve a hagyományok tisztelete. Ez meg kevés. Ki vesz cipőt dísznek a szekrénybe?”
  • 9. Kikaptameg 2008. október 19. 23:40
    „"Rátkai Sándor" Közhasznú Alapítvány támogatásaElőterjesztő: Oktatási, Kulturális és Sportiroda vezetője
    Szám: 28627-2/2004.
    Véleményezésre megküldve: Kulturális, Közművelődési és Idegenforgalmi Bizottság
    Törvényességre bemutatva: 1999. november 30., kedd
    Előterjesztés készítője: Oktatási, Kulturális és Sportiroda
    Tisztelt Közgyűlés!



    Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlése a 93/2003. (II.07.) Kgy. sz. határozatában a "Szegedi papucsos mesterség megmentése" címen 420.000,- forint keretösszeget ítélt meg oktatói és tanulói ösztöndíj támogatására.
    A papucsos mester és a tanítványa az érvényben lévő adójogszabályok miatt nem kívántak élni a támogatási összeg ösztöndíjként való felhasználásának lehetőségével, erről a Tápai Antal Szakközép- és Szakiskola igazgatója levélben értesítette az Oktatási, Kulturális és Sportirodát.

    A "Rátkai Sándor" Közhasznú Alapítvány részt vállal a papucsos szakma továbbéltetésében és oktatásában, ezért az önkormányzati támogatás összegének kiutalását kezdeményezte.

    A 93/2003. (II.07.) Kgy. sz. határozatban jóváhagyott támogatás biztosítására, a 420.000,- forint az önkormányzat 2004. évi költségvetéséről szóló 10/2004. (III.4.) Kgy.sz. rendelet Központi gazdálkodás működési kiadásai - Központi kulturális feladatok - Városi rendezvények során rendelkezésre áll.

    Kérem a Tisztelt Közgyűlést, szíveskedjék dönteni, hogy a 2003. évben megítélt támogatási összeget a "Rátkai Sándor Közhasznú Alapítvány" kapja.

    Szeged, 2004. március 10.

    Tisztelettel:


    Kardos János
    irodavezető”
  • 8. Miazigaz 2008. október 18. 23:50
    „Félegyházi lesz a következő szegedi papucsos
    Hozzászólok! Fekete Klára2006.05.18. 14:19Értékelem a cikket!
    Rátkai Sándor szegedi papucsosnak 92 éves korára sikerült azt megérnie, hogy a szakmát valaki továbbvigye. A fiú azonban félegyházi, és egyelőre nem szeretne Szegedre költözni. Egy hónap múlva megnyílik az a belvárosi látványműhely, amelyért az idős mester nevét viselő alapítvány két éve harcol.

    Hírlevél feliratkozásÉrtesülni szeretnék a napi friss helyi hírekről! E-mailemre levél érkezik, amelyben megerősítem a feliratkozást.



    Milyen a legutóbbi hírlevél?



    Rátkai Sándor még mindig házának előszobájában készíti a híres szegedi papucsot. Ormádi László lesi el a mesterfogásokat. Fotó: Segesvári Csaba
    Az utolsó, még kézzel varrt, ,,törökös" szegedi papucsot készítő 92 éves Rátkai Sándor egy kiskunfélegyházi fiút tanít be a szakmára. Ha az elkövetkezőkben sem sikerül szegedi fiatalt megnyerni arra, hogy őrizze a hagyományokat, és erre a szakmára tegye fel az életét, akkor fura helyzet állhat elő: Félegyházán élő ember kezébe kerülhet a szegedikum sorsa.

    Ormándi Lászlónak, a papucskészítést elleső fiatalnak ugyanis egyelőre esze ágában sincs Szegedre költözni. Az idős mesterhez vonattal jár két-három hetente, hozza az elkészített papucsokat, és viszi az újakhoz az anyagot, miközben megbeszélik a teendőket. Ormándi László újsághirdetésre jelentkezett két évvel ezelőtt, amikor a Rátkai Sándor Közhasznú Alapítvány elindította a képzést.

    Nyolcan érdeklődtek, de csak hárman tanultak Sanyi bácsinál heti két alkalommal, egy év elteltével pedig már csak a félegyházi fiatal írta alá a szerződést további két év gyakorlati idő eltöltésére. Heti két pár papucsot kell varrnia. A záróvizsga után tanúsítványt kap majd, és jogosulttá válik szegedi papucs elkészítésére, de ez nem azonos egy OKJ-s szakmunkás-bizonyítvánnyal.

    Dankó Teréz, az alapítvány kuratóriumának titkára szerint közel állnak a célhoz, ahhoz, hogy a belvárosban látványműhelyt nyissanak. Két éve harcolnak az állandó műhelyért, hogy a külföldön is keresett szegedi papucsot ne Sanyi bácsi előszobájában varrják, és ne ott oktassák az utánpótlást.


    Kiss Ernő utcai unikum

    Németh István, az IKV Zrt. elnök-vezérigazgatója elmondta, hogy a Kiss Ernő utcában, a mozdonnyal szemben két helyiséget hoztak rendbe több mint egymillió forintért a papucsos műhely számára. Az üzemeltetés költségeit az ifjúsági ház mint a Rátkai-féle alapítvány alapítója állja. Boros Gyula, az Ifjúsági Ház Kht. igazgatója szerint egy hónap múlva, az idegenforgalmi szezon kezdetére megnyílik a látványműhely. A két utcai portálon keresztül be lehet lesni az üzletbe, aki pedig betér, egy kiállításban is gyönyörködhet. Rátkai Sándor elmondta: 1966 óta nincs állandó műhelye. A rendszerváltás óta valamennyi polgármester megígérte neki, hogy megoldja a problémáját. Most végre pont kerül a történet végére.

    Védett a törökös papucs

    A Rátkai Sándor Közhasznú Alapítványt 2003-ban azzal a céllal hozták létre, hogy megőrizzék a hagyományokat, műhelyt hozzanak létre és kitanítsanak olyan fiatalokat, akik a mester örökébe léphetnek. 2004-ben a Szabadalmi Hivatalnál bejegyeztették a Rátkai szegedi papucsot, azóta minden elkészült példányhoz sorszámot adnak. Az önkormányzat a képzéshez 420 ezer forintot adott.”
  • 7. Psmith 2008. október 18. 22:02
    „Traktato, válogasd meg a szavaid,mert te soha nem leszel semmiben annyira jó,és a felét sem fogod soha elérni annak,amit Sanyi bácsi elért. Nem tehet róla,ha időközben a hagyományos dolgok felett eljárt az idő,ő pedig nem adja alább a saját mércéjénél. Az ő mestere is így tanította anno,csak akkor,ha valaki ócsárolta egy mester munkáját,akkor megfenyegették egy kalapáccsal,hogy legyen tisztelendő. És nem csak dísztárgyként lehet használni, nem véletlenül rendelnek tőle minden évben a francia táncosok. De inkább vedd meg a ragasztott verziót,te valószínűleg unicum helyett is inkább a szilva ízű alkoholt fogyasztod.”
  • 6. Beach 2008. október 18. 20:29
    „nagoyn okos vagy igazmondó. benne van a cikkben,hogy a menyhért utcai "műhely" nem a tényleges műhely. Sanyi bácsi 50,ha nem 60 éve a saját lakásában kialakított műhelyében készíti a papucsokat,valaha az azóta már elhunyt feleségével, azóta pedig teljesen egyedül. A menyhért utcában Dankó Teréz irányítja a dolgokat,akinek viszont rá fogok állni a kis fejére,ha továbbra is Sanyi bácsi helyett/nevében fogja intézni a dolgokat.”
  • 5. Traktato 2008. október 17. 10:58
    „Nem szenilis, csak maximalista, meg nincs türelme. Kilencvennégy évesen az ember már úgy él, hogy vagy nem csinál semmit, vagy egy dolgot megszállottan, és az utóbbi még mindig jobb. Sanyi bácsi még el fog papucsozni százéves koráig. De hogy ő bárkit bármire megtanítson, azt nem szabad tőle elvárni. Mert nem tud tanítani, kétlem, hogy valaha tudott. Nyilván nem lesz olyan húszéves srác, aki pont úgy tartja a szerszámot, mint Sanyi bácsi, márpedig ennél kevesebbel ő nem éri be, ezért egy hónap után rácsapják az ajtót. Arról nem is beszélve, hogy erős kételyeim vannak afelől, hogy a szegedi papucs mennyire lehet kelendő, akár mint lábbeli, akár, mint dísztárgy. Dísztárgynak elnagyolt, ragasztott, durva öltésekkel kókányolt, lábbeliként meg nincs benne nagy bizodalmam. Marad az a marha vevőkör, aki minden szutykot megvesz, mert "hagyományos".
    Ez egy megszállott, szakmájára totálisan beszűkült öreg bácsi, aki mindenkinél jobban tud valamit, ami szinte senkinek nem kell. Ráadásul ugye azért is ő tudja a legjobban, mert senki nem tökölődik vele rajta kívül. Vicces, hogy ebből hányan, hányféleképpen próbálnak megélni. A Városházától az alapítványon keresztül az inasjelölteken át az újságírókig. Úgy, hogy maga a papucs a francnak se kell.”
  • 4. Jéga Szabó László 2008. október 16. 22:57
    „Magyar Szó online
    2004. február 26., csütörtök
    Védett lesz a szegedi papucs
    Rátkai mester már nincs egyedül
    Hamarosan védett lesz a szegedi papucs. Rátkai Sándor, a 90 éves idős mester -- utolsó mohikánként a szakmában -- elhatározta, hogy Szegedi Papucs néven levédeti a hungarikumnak számító különleges lábbelit. A nagy műgonddal, kizárólag kézzel készített papucsoknak állandó kiállítást is szeretnének nyitni a Tisza-parti városban, ehhez keresnek most megfelelő helyet. A városi jelkép megőrzésére létrehozták a Rátkai Sándor Közhasznú Alapítványt, mely három fiatalnak biztosít lehetőséget arra, hogy az idős mesternél kitanulja a papucskészítés fortélyait. Tokody Ilona, a szegedi kötődésű Kossuth-díjas operaénekesnő vállalta: a szegedi papucs védnökeként népszerűsíti a kézzel varrott lábbelit szerte a világban.
    Rátkai Sándor immár 75 éve készíti a lapos sarkú, hímzett virágmintákkal díszített szegedi papucsot. Valaha 40-50 műhelyben gyártottak városszerte ilyen lábbelit, mára azonban csak Sanyi bácsi ismeri e régi mesterség fogásait. A népművészet mestere ennyi év után sem hagyta abba a munkát. A Munkácsy utcai lakásában ott sorakoznak az asztalon a papucskészítéshez nélkülözhetetlen szerszámok és egy félig kész takaros lábbeli.
    -- Régen volt olyan hét, amikor 40 papucs is kikerült a műhelyből -- idézi fel emlékeit Sanyi bácsi --, ám mostanság már öregesen, ráérősen dolgozom. Könnyebben is fáradok, na meg az az igazság, túl nagy kereslet nincs is erre a termékre. Pedig nagy hírneve volt egykoron a szegedi papucsnak. A török korból maradt ránk ez a mesterség. Elődeim oly nagy ügyességgel formálták a díszes, bőrből és bársonyból összevarrt, virágmintákkal ékesített lábbelit, hogy már a XVII. és XVIII. században ismertté vált országhatáron túl is. A XIX. században, amikor a nagy árvíz után kikövezték Szeged utcáit, az asszonyok elköszöntek a csizmától, és szinte minden helybeli menyecske ilyen papucsot húzott a lábára, ha templomba, piacra vagy akár bálba ment. Meg is élt ebből a szakmából 40-50 mester.
    Mitől szegedi a szegedi papucs?
    -- Elsősorban a hímzéstől. Ezt régebben a feleségem csinálta, de miután meghalt, egy hímző asszony készíti. Mezei virágok, pipacs, nefelejcs, kalász ékesíti. Inaskoromban nem ilyen papucsok voltak, csak egyszerű bársonyból készült, hímzés nélkül. A hímzett papucs 1935-ben jött divatba, akkor kezdték ezt a bojtos, szalagos jobb- és ballábast készíteni. Azelőtt forgatós volt, vagyis nem különbözött a jobb láb a baltól. Ezért mondják, hogy a szegedi papucsnak nincs párja.
    A papucsok sem mind egyformák.
    -- Ez a sötét színű lábbeli korosabb asszonyok lábára készült -- világosít fel a mester --, míg a vidám színűeket fiatalok hordták. Napjainkban már legfeljebb a néptáncosok lábán fedezni fel a szegedi papucsot.
    -- Akkor lennék csak igazán bajban, ha hirtelen meglódulna a kereslet -- mosolyodik el Sanyi bácsi. -- Rajtam kívül már senki nem tud ilyen lábbelit készíteni, s bár megfordult nálam néhány tanonc, mind úgy döntött, jobban fizető szakma után néz. Mondta is a volt polgármester, Szalay István: Sanyi bácsi, magát mi nem engedjük meghalni addig, amíg nem gondoskodik utódjáról.
    Nos, most az alapítvány által három fiatal is lehetőséget kapott arra, hogy kitanulja a mesterséget. Az ifjúsági házban tartott kiállítás-megnyitón ketten bemutatkoztak. Jéga Szabó László eddig csomagolástechnikával foglalkozott. Sanyi bácsit negyven éve ismeri, hiszen az udvarukban nőtt fel. Ezért is megtiszteltetésnek érzi, hogy tőle tanulhat. Hekédi Gyula nyomdászként dolgozott, a kézimunka azonban nem állt távol tőle, hiszen nagymamája cipőfelsőrész-készítő volt, ő pedig megtanult gobelinezni és hímezni is. A két férfi bízik abban, hogy a nekik szervezett tanfolyamon megtanulhatják a szegedi papucskészítés titkát. Furcsa érzés számukra, hogy ők viszik majd tovább ezt a szakmát, de még nem gondoltak bele ennek fontosságába.
    Óhatatlanul felmerül a kérdés, miért nem Sanyi bácsi fia örökíti tovább a hagyományt. A mester csak legyint. Az okokat az elmúlt politikai rendszerrel magyarázza, de azonnal hozzáteszi: utólag már örül, hogy gyermekei inkább továbbtanultak.
    Rátkai Sándor meggyőződése, hogyha nagyobb reklámot csinálna a papucsnak a város, a minden különlegességre vevő nyugatiak biztos megkeresnék a boltok pultjain. Dísznek vinnék, vitrinbe raknák, mint ahogy a mostani vevők is. De mit számít ez, ha Szeged jó hírét öregbítenék a díszes papucsok.

    Tuti




    Az utolsó szegedi papucsos

    Rátkai Sándor mintegy 50 éven át készítette Magyarország majd minden tánccsoportjának -- a balettintézettől az Állami Népi Együttesig a táncpapucsokat, de amerikai, ausztrál, kanadai, francia tánccsoportok is táncoltak a papucsaiban. 1958-ban a Szakma Kiváló Kisiparosa, 1978-ban az Ipar Kiváló Mestere kitüntetést kapta meg. 1983-ban a Kiváló Kisiparos arany fokozatával tüntették ki.”
  • 3. igazmondó 2008. október 16. 21:30
    „Még, hogy szenilis?......., de rosszul is lát, mert én ma délután IS a fiatalembert a Kiss Menyhért utcai műhelyben, teljes "egyenruhában" ahogy papucsoshoz illik, kötényben láttam/láttuk !!!
    Ezt is meg kellene írni a DM-nak, nem csak a negatív oldalát a dolgoknak.”
  • 2. beach 2008. október 16. 10:50
    „ruslan, jelentkezz papucsosnak. Sanyi bácsi vár sok szeretettel.”
  • 1. ruslan 2008. október 16. 06:28
    „Persze a vén öreg szenilis Rátkainak senki sem jó. Tanyítsa be bottkát, az úgyis a csókos haverja...

    Korrekt dm utólag közli, hogy a fotó nem ott és nem akkor készült....”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kimerült, de mindent belead Lakatos Krisztián

Szeged - A 18 éves szegedi Lakatos Krisztián a legjobb tíz között folytathatja a versenyt a TV2… Tovább olvasom