Délmagyar logó

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

Parkolni pedig mindig kell

Fulladozunk az autóktól. Az elmúlt tizenöt év alatt Szegeden megháromszorozódott a személygépkocsik száma, de nem lett számottevően több parkoló. A belvárosban minden talpalatnyi helyet elfoglalnak a személyautók, s hétköznapokon egyre többször válik kaotikussá a közlekedés.
Egyes napszakokban végeláthatatlan autósorok alakulnak ki Szegeden is. Fotó: Schmidt Andrea
A szegedi kiskörúton az árvízi emlékműtől a jogi karra, a lófaráig 29 perc alatt jutottam el a minap autóval, ez gyalog 3-5 perc. Mivel sehol a környéken nem találtam helyet – 17 percig kerestem –, végül a Bartók téren parkoltam, és gyalog további 5 perc alatt oda is értem az egyetemi épülethez. A Dugonics téri korszerű körforgalmat hétköznap nem lehet megúszni 5-10 percnél rövidebb idő alatt, a Kossuth sugárúton minden lámpánál olyan hosszú sorok alakulnak ki, mintha egy szervezetlen közlekedésű metropoliszban élnénk. De még igen hosszan sorolhatnánk a belvárosi közlekedés ellehetetlenülésének példáit.

Megháromszorozódott a rendszerváltás óta a személygépkocsival rendelkező szegediek száma. Bár adataink nem teljesen pontosak, mert a gépkocsiadót fizetők számát mutatják, és tizenhat éve még nem kellett adózni mindegyik autótípus után, grafikánkon jól látszik a megállíthatatlan növekedés. Ugyanezen idő alatt a parkolóhelyek száma egyáltalán nem nőtt a kocsikéval arányosan. Az utóbbi öt évben még csökkent is hatszázzal – részben a kerékpárutak kiépülése szorította ki az autóhelyeket, másrészt a belváros számos üzlete környékén rakodóhelyeknek kellett a terület.

Dugók ellen hat az adó?

Egyes vélemények szerint már a következő egy-két hónapban is csökkenhet az autós túlzsúfoltság a belvárosban, mégpedig azért, mert az új adózási szabályok kissé „megszűrik" majd az állományt. Mint ismert, a súlyadó helyett a teljesítmény alapján adóztatják az új jogszabály szerint az autósokat. Bár ez elsősorban a motorosoknak jelent érvágást, akár 5-10-szeres adóemelkedést, az átlagosan tíz százalék fölötti adómérték növekedést mindenki megérzi. Például a mozgáskorlátozottak adókedvezményének változása is előidézhet árnyalatnyi gépkocsi-használati változásokat: eddig lehetett egy autóm, amellyel a mozgáskorlátozott nagymamát (is) szállítottam, ezentúl viszont kizárólag a mozgáskorlátozott nagymama kaphatja saját tulajdonú autójára a kedvezményt.

Még akkor is bajban lennénk tehát, ha egy pillanatra azt képzelnénk, hogy Szegeden csak a szegediek közlekednek és parkolnak.
Akik egyébként elég érdekesen közlekednek és parkolnak.

Legszívesebben az úti céljuk ajtajában, a küszöbön állnának meg, ha tehetnék – nem szeretnek gyalogolni. Nem szeretik a parkolóházat – nem tudni pontosan, miért. Talán szokatlan nekik és nem is akarják megszokni. A belvárosi, Arany János utcai „létesítmény" helyett akkor is az utcát választják, ha ez 50 forinttal drágább és egyáltalán nem biztonságos. A parkolóház kihasználtsága hétköznapokon 30 százalékos, péntekenként, amikor teljesen ingyenesen fogadja a kuncsaftokat, fölmegy a kihasználtsága 50–60 százalékosra – tájékoztatott Forrai Gábor, a helyi közlekedési társaság parkolási üzletágának igazgatója.

Ő egyébként arról van meggyőződve, hogy az élhetőbb város vágya akkor valósul meg, ha igenis épülnek parkolóházak, de nem ilyen rendszerűek, mint az egyetlen most létező. Másrészt osztja a véleményt, amit a gyalogosok világszövetségének spanyol elnöke fogalmazott meg nemrég: minden nagyvárosban meg kell tiltani a közterületen parkolást.

Mindez számunkra egyelőre az álmok világa – vagy mégsem? Ha az uniós pénzek révén megvalósulhat a szegedi tömegközlekedés fejlesztésének nagy terve 2007-től, akkor talán nem lesz szentségtörés arról beszélni, hogy a belváros legyen autómentes.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Katalin napsütést, a december havat hoz

A távlati előrejelzések azt mutatják, beigazolódhat a népi megfigyelés. A mai meleget a jövő héten… Tovább olvasom