Délmagyar logó

2017. 12. 14. csütörtök - Szilárda -1°C | 8°C Még több cikk.

˝Patyolat nélkül nem lehet élni˝

Szeged - Hattyú, kék-fehér csomagolópapír és a bejárat felett a felirat: Patyolat. Ki ne emlékezne rá a közelmúltból? Az Olajbányász téren megmaradt cégér ürügyén felidéztük a vállalatot.
– Mindössze három évet dolgoztam a Csongrád Megyei Patyolat Vállalatnál 1975-től, mégis mély nyomot hagyott bennem a puceráj – elevenítette fel a hőskort Zsulán Ágnes akkori technológus. – Néhai Nyári Mihály igazgató, noha nem volt szakképesítése, mert pártvonalon került a vezetői székbe, élt-halt a cégért, hagyta dolgozni a kollégákat. Remek kollektíva jött össze, élmény volt velük dolgozni. Működött ugyan az országos központ szolgáltatásfejlesztő és tanácsadó intézete, de helyben is önálló alkotó munkát végezhettünk. Akkoriban kezdődött a szalonosítás, vagyis az addigi felvevőüzletek, ahonnan a Fonógyári úti tisztítóüzembe szállították a ruhákat, helyben is vállaltak mosást és vegytisztítást akár néhány órás határidővel. Szalon nyílt Vásárhelyen, Csongrádon, Szentesen, Makón, később Kisteleken, Szegeden pedig az Odessza városrészben és Tarjánban, a József Attila sugárúton. Új svéd gépekkel szerelték fel a szalonokat, mert amit nem lehetett a KGST-országokból beszerezni, azt nyugatról engedték behozatni. Felvevőüzlet is működött vagy nyolc, Dorozsmán, a Petőfi Sándor sugárút–József Attila sugárút sarkon, az Olajbányász téren, a Dózsa György–Arany János utca sarkon és a megye szinte összes településén. Hogy megkönnyítsék a dolgozó nők életét, az állam 143 százalékos dotációval támogatta a mosást, magyarul ha 3 forintért vállaltak egy kiló ruhát, annak a tisztítása valójában 7,50-be került. Biztosítottak szép bérágyneműket is, amelyeket kéthetente cseréltek. A garnitúrákat a Déltextől rendelték, ők meg a sátoraljaújhelyi fegyház lakóival varratták, így megjártuk a börtönt is, hogy ellenőrizzük a munkát. Fiatal vegyészként elszegődtem a Hídépítőhöz, de 1981-ben visszatértem a pucerájba, a klinika mosodáját vezettem 2012-ig.

Zsulán Ágnes és Rádóczi Józsefné az Olajbányász téri egykori Patyolat előtt nosztalgiázott. Fotó: Schmidt Andrea
Zsulán Ágnes és Rádóczi Józsefné az Olajbányász téri egykori Patyolat előtt nosztalgiázott.
Fotó: Schmidt Andrea

Maszekok

A második világháború előtt több vegytisztító kisiparos dolgozott Szegeden: Glöckner–Dennerta a Dóm téri könyvtár helyén, Kovács a Kölcsey utcában, Dugász a Tápai utcában, Lucza a Tábor utcában, Szecsődi a Fekete Sas utcában. Az 1949-es államosításkor a Rákóczi téren hozták létre a maszekokból a Szegedi Patyolat Vállalatot, amely a Patyolat Országos Mosoda– Kelmefestő és Vegytisztító Egyesülésen belül tevékenykedett 1951-ig. Később összevonták a Szegedi Fodrász Vállalattal, és 1956 végéig működött mint Szegedi Vegytisztító és Fodrász Vállalat. A Szegedi Patyolat Vállalat 1957-től működött önállóan. 1959-től a korábbi iparosokat is engedték dolgozni, háznál, kézzel és alkalmazott nélkül. Többen visszakérték az ipart, mára egy maszek vegytisztító maradt talpon: Oláh Sándor a Jósika utcában.

Ágnes szakmai tudását ötvözte a Patyolat a mosodások tapasztalataival. Rádóczi Józsefné Terike 1970 óta patyolatos, és ez jelen időben értendő, mert szerinte Patyolat nélkül nem lehet élni. Végigjárta a szamárlétrát a központi üzemben a mosodán, teregetőn, vasalón, szortírozón, vegytisztítón és zsebelőn át, utóbbi poszton nézték át a zsebeket, nem maradt-e bennük valami, ami mosáskor roncsolja a ruhát. 1981-ben helyezték át az újszegedi, majd a Lenin (ma Tisza Lajos) körúti szalonba, azt vették ki a férjével szerződéses üzemeltetésre, 1990-ben alakítottak kft.-t. 2006-tól vonult háttérbe, a fiai vitték tovább a Tisza Lajos körúti és József Attila sugárúti szalont.

– Nagyon kemény munka ez, de sikerélmény ért nap mint nap, mert a koszos gyűröttből illatos vasalt ruhát adtunk vissza. A mosodában és a zsebelőben különösen élveztük a munkát, a szalonban meg kifejezetten imádtunk dolgozni – emlékezik vissza Terike. – A dolgozók nem keresnek borzasztóan jól, nincs légkondicionáló, de aki megtanulja, hogy a vevő a király, az megszereti. Nagyon fontosak nekem a munkatársak, akik nélkül a cégünk nem az lenne, ami. A szortírozó vállát nyomja a legnagyobb felelősség, hiszen neki kell tudnia, mit csinál, és mi lesz belőle. Egyszer egy vegytisztító kollégánk titokban a saját kabátját is becsempészte a mosógépbe, de nem tudta, hogy a PVC-tartalmú textília megkeményedik. Csak az iszonyatos csörömpölésre lett figyelmes, a kabát olyan lett, mint a páncél, alig bírták kiszedni a gépből. Tekintélyt adott a többi ügyfél előtt, amikor egy kuncsaftnak elsoroltam, melyik anyaggal mi történhet, és ő rávágta, úgy csinálja, Terike, ahogy akarja, már tavaly is ezt mondta. Vegyésznek és pszichológusnak is kell lenni egyszerre. Egy ügyféltől a zöld öltönynadrágjának szálhibás ülepe láttán viccelődve megkérdeztem, szálkás volt-e a pad, mire ő elárulta, magas volt a kerítés. Egy másik ügyfél meg kiöntötte nekem a szívét-lelkét, majd tizenöt évre rá, Ausztráliából hazatérve megkeresett, hogy ismeretlenül is megköszönje a lelki támaszt.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A ˝háttérből˝ mérik a szálló port

Sokkal kevésbé forgalmas helyre, a Rózsa utcába költöztették a Kossuth Lajos sugárútról a szegedi szmogmennyiséget mérő állomást. Tovább olvasom