Délmagyar logó

2017. 11. 18. szombat - Jenő 5°C | 8°C Még több cikk.

Paula halála életeket menthet – a képzésben is

Szeged - Egy súlyos balesetben veszítették el fiatal lányukat azok a szülők, akiket – a halálhír közlése mellett – rá kellett beszélniük intenzíves orvosoknak, hogy adják áldásukat az agyhalott lány szerveinek kivételére. A drámai helyzet kezelése része annak a szegedi képzésnek, amivel a hazai szervátültetések számát szeretnék növelni.
– Azért kértük, hogy üljünk le beszélgetni, mert sajnos nincsenek jó híreink: nem tudjuk megmenteni Paula életét. A lányukat most gyakorlatilag a gépek tartják életben. Olyan súlyos koponyasérülést szenvedett, hogy semmi esély sincs az állapota javulására – vallotta be az anyukának a doktornő nyugodt, együttérző hangon tegnap a szegedi sebészeti klinika egyik szobájában. – Ne mondjanak ilyet! Csináljanak valamit, hogy meggyógyuljon! Ezt nem tudjuk elfogadni. Egy húszéves lány nem halhat meg! – reagált indulatosan a családfő.

A tragikus párbeszéd nem valamelyik kórházsorozatból származik, hanem a valóságból. Vagy legalábbis az életben előforduló, emberileg megrázó, orvosilag pedig nagy kihívást jelentő helyzetet próbálja modellezni. A jelenetet azon a gyakorlati képzésen játszották el, ahol az ilyen emberpróbáló szituációkra igyekeztek felkészíteni az dél-alföldi régió huszonnégy intenzíves szakorvosát. A „színészek" mind orvosok voltak – néhányuk most a „másik oldalon" ült.

Az agyhalál megállapítását is gyakorolták a régió intenzíves orvosai. Fotó: Karnok Csaba
Az agyhalál megállapítását is gyakorolták a régió intenzíves orvosai.
Fotó: Karnok Csaba

A sebészeti klinika transzplantációs osztályának és szervátültetéseket országosan szervező OVSZ Szervkoordinációs Irodájának közös, hiánypótló képzésére nagy szükség van. A szakorvosok ugyanis egyetemi képzésük során nem tanulják meg, hogyan közöljék a rossz hírt a családdal, illetve hogyan magyarázzák meg: más betegek megmentéséhez mekkora szükség lenne az agyhalott szerveire. Részben ezzel a kommunikációs hiányossággal is magyarázható, miért ennyire kevés a donorjelentés hazánkban.

Agyhalott orvos

A másik három helyszínen a donorfelismerésből, a donorgondozásból és egyéb, intenzív osztályos feladatokból kaptak új ismereteket a résztvevők. A donorfelismerésen az agyhalál-megállapító bizottság tagjainak feladatait gyakorolták. Ennek részeként az egyik orvosból lett a potenciális donor, a résztvevők pedig megtanulták: milyen vizsgálatokat milyen sorrendben kell elvégezni ahhoz, hogy valakit donornak minősíthessenek.

– Négy helyszínen, hatfős csoportokban, különböző helyzetekbe állítjuk a kollégákat, forgószínpadszerűen kell ezekben helytállniuk. A cél az, hogy az ilyen aktív „részvétellel" közelebb hozzuk a szakmához a donáció kérdését – mondta el Márton János, az OVSZ Szervkoordinációs Irodájának vezetője. A fentebb leírt „családi kommunikációs" helyszínen a szerepjátékot alapos videós önelemzés követi Smundla Anikó, a SOTE aneszteziológusa, intenzíves szakorvosa segítségével.

Kiderült: nem jó megoldás, ha az agyhalott „szerveinek segítségéről" beszélnek a rokonoknak – célravezetőbb „Paula és a család segítségéről" beszélni, amivel másokkal jót tehetnek. Jobb elkerülni a „gépek tartják életben" kifejezést is, mert az élet szóba belekapaszkodhat a család. Az ilyen nüansznyi különbségeken – és az általuk kiváltott pszichológiai hatáson – rengeteg beteg és használható szerv sorsa múlhat. – Én nagyon sokat tanultam belőle – értékelte a foglalkozást a szervátültetést szorgalmazó orvos szerepébe bújt Katalin. Azt mondta, ilyen helyzetbe még nem került, de halálhírt már neki is többször kellett közölnie. Megjegyezte, reméli, egy 12 órás műszak végén is eszébe jutnak majd az itt tanultak.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Koncertek 20 milliós Steinway-zongorán

Szeged - A budapesti Opera Zongoraterem Tiétek a Steinway című hangversenysorozatán tavaly… Tovább olvasom