Délmagyar logó

2017. 11. 23. csütörtök - Kelemen, Klementina 3°C | 13°C Még több cikk.

Pax Romana, bárányvágás, spanyol húsvét

Kíváncsiak voltunk arra, Szeged ismert, elismert személyiségei, művészek, politikusok, sportolók hogyan töltik a húsvéthétfőket, van-e valamilyen érdekes, emlékezetes történetük, ami ezen a napon esett meg velünk?
Forgatás a Pax Romana napokon

Balogh László, a szegedi 2-es körzet fideszes országgyűlési képviselőjelöltje legszívesebben arra a húsvéthétfőjére emlékszik vissza, amikor Nyugat-Németországban forgathatott a Pax Romana-napokon.
– Az évre sajnos már nem emlékszem, de még bőven benne voltunk a szocializmusban, amikor engedélyt kaptunk arra, hogy elmehessünk az emigrációban élő magyarság legnagyobb katolikus találkozójára a Pax Romana napokra forgatni. Ezeket a találkozókat mindig húsvétkor tartották. Az ott eltöltött idő alapvetően meghatározta az életről alkotott véleményemet. Fantasztikus volt látni, átélni azokat a napokat. Utána többször is lehetőségem volt újra és újra kimenni erre a rendezvényre, de az első óriási hatással volt rám – mondta a politikus.

Pászti Ágnes Szegvárra menekült húsvétkor

Pászti Ágnes, Szeged tanácsnoka a húsvéti ünnepeket rendre Szegváron töltötte.
– Városi lány révén nagyon utáltam a húsvétot. Nagyon nem szerettem a locsolkodást. Éppen ezért egyszer úgy döntöttünk a szüleimmel, hogy elmegyünk Szegvárra a rokonaikhoz, s ott „vészeljük át" az ünnepeket – mesélte a tanácsnok. Csakhogy, mint kiderült cseberből vederbe esett, hiszen akkoriban Szegváron nem lehetett visszautasítani a locsolkodókat. – Ráadásul rendre a hajunkat locsolták el, így a frizuránk tönkrement. Ami azért volt különösen nagy tragédia, mert így nem mertem elmenni este a bálba, mert meg voltam győződve arról, hogy tönkrement a hajam.

Erdélyben a bárányvágás húsvétkor kötelező

A Pick Szeged balátlövője, Ilyés Ferenc saját bevallása szerint az utóbbi időben leszokott a locsolkodásról.
– Erdélyi származású vagyok, s amióta átjöttem Magyarországra igazából nem is volt locsolkodni. Kisgyerekkoromból azonban rengeteg élményem van. Húsvétkor Erdélyben a bárányvágás hozzátartozott az ünnephez. Így volt ez nálunk is. Édesanyám mindig töltött bárányt csinált, aminek az íze még mindig itt van a számban, s bevallom így az ünnepek idején hiányzik is. Emlékszem, kisgyerekként mindig édesapámmal jártam körbe meglocsolni a rokonságot, míg nagyobbacska fiúként már egyedül mentem – emlékezett vissza a Pick lövője. – Nálunk nem volt divat a pénzért locsolkodás, így nekem ez is furcsa, hogy manapság a fiúk sokkal inkább pénzért, mint hímes tojásért járnak házról házra – tette hozzá Ilyés.

Aki a büdös kölniket szívesen feledné

Mészáros Kornélia, a Szeviép-Szeged NB/I-es női kosárlabdacsapatának kapitánya kisgyerekként nagyon utálta a húsvétot. – Édesapám évről évre a világ legbüdösebb kölnijeivel locsolt meg minket már hajnali öt órakor, amiért nagyon nem szerettem apukámat. Évről évre megfogadtam, hogy jövőre nem hagyom magam, de aztán mindig elfelejtettem, hogy közeleg a húsvét, és mindig sikerült meglocsolnia. Öröm volt az ürömben, hogy ezzel a locsolási kálvária véget is ért nálunk, hiszen az osztálytársaim akkoriban nem nagyon jártak el locsolkodni, egy-két bátor fiú jött csak el, de azt még ki lehetett bírni – emlékezett vissza gyerekkorára a szegedi bedobó. Akinek legnagyobb megelégedésére egyre kevésbé fontos a barátai, ismerősei körében a húsvéti locsolkodás. – Az unokaöcsémet nagyon várom, ő az egyetlen, akinek hagyom, hogy jól meglocsoljon, s ezért cserébe, csokinyuszit és tojásokat kap majd tőlem – mondta Mészáros Kornélia.

Vajda Júlia: a spanyol húsvét örökre megmaradt bennem

– A kétezres évek elején rendszeresen jártunk ki Spanyolországba fellépni. Már az első alkalommal fantasztikus volt átélni azt a fajta szeretetet, rajongást, ami felénk áradt – mesélte Vajda Júlia, a Szegedi Nemzeti Színház magánénekese. A művésznő elmondta, mélyen megérintette a spanyolok vallásossága, a húsvéti zöld ágas felvonulások ünnepélyessége. – Madridtól, Menorán, Mallorcán át Granadáig mindenhol megteltek a templomok, amikor énekeltünk. A mai napig felejthetetlen élményként őrzöm ezeket a húsvéti fellépéseket – mondta a magánénekes, aki gyorsan azt is megemlítette, kisgyerekként egyáltalán nem szerette a húsvétot, hiszen édesapja már hajnalban szódával ébresztette, és ez akkor nagyon rosszul esett neki.

Janik elveszett locsolkodás közben

– A legnagyobb húsvéti élményem még kisgyerekként esett velem. Először mentem édesapám nélkül barátaimmal osztálytársaimmal locsolkodni, s egyik pillanatról a másikra elvesztem – emlékezett vissza nevetve húsvéti kalandjára Janik László színművész.
– A legkisebb voltam a csapatban, s nekem se tűnt fel meg a társaimnak sem, hogy egy idő után nem vagyok velünk. Az utcán ugyanis valahogy egy másik locsolkodó gyerekcsapathoz csapódtam, akikkel aztán vadidegen helyekre, ismeretlen lányokhoz keveredtem, de nagyon lelkiismeretesen mindenkit meglocsoltam. Abban bíztam, hogy egyszer majd csak visszakeveredek valami ismerős környékre, ahonnan könnyedén hazatalálok. Estére értem csak haza, de a szüleim egyáltalán nem hiányoltak, hiszen úgy tudták, az osztálytársaimmal járok házról házra.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Halálos motorbaleset Zákányszéken

Halálos baleset történt vasárnap hajnalban Zákányszék belterületén. Egy fiatalember bukósisak nélkül… Tovább olvasom