Délmagyar logó

2017. 07. 24. hétfő - Kinga, Kincső 21°C | 34°C Még több cikk.

Pincér és séf kerestetik

Szeged - Hiánycikk a jó szakember a vendéglátásban, annak ellenére is, hogy minden évben száznál több felszolgáló, szakács és cukrász végez a két szegedi szakképző intézményben. A gárda állandóan cserélődik, a fiatalok 80 százaléka külföldre megy, ahol a hazai bérek négy-ötszörösét is megkereshetik.
Szeged egyik forgalomból kieső kávézójában szinte minden hónapban új arcok fogadják a betérő vendéget. A már éppen megszokott pincérnő helyett mindig egy másik lány hozza a kapucsínót, s ha megkérdezem, hol a társa, azt mondja, Angliába ment. Itt a minimálbért kapta, ott ennek az ötszörösét keresi meg. Az új arc hozzáteszi, hamarosan a barátnők után megy.

Ingyenszállás és -étkezés

Egy jó konyhaséf itthon sem keres keveset, 200 ezer forint körüli a nettó jövedelme. Ennek az összegnek minimum a háromszorosát félre tudja tenni odakint az, aki takarékosan él. A legendák szerint 3000 euró körüli fizetéseket kapnak a kint dolgozó magyar vendéglátósok, persze, nem a legalacsonyabb beosztásokban. Mivel a nagyobb vendéglők „személyzeti házat" is fenntartanak az alkalmazottaknak, szállásra – és természetesen étkezésre – sem kell költeni. A személyzeti házban azok a németek, osztrákok is ott laknak, akiknek naponta több száz kilométert kellene utazniuk a lakóhelyük és a munkahelyük között. A szabadnapokat mindig megadja a munkáltató, vasárnap pedig dupla bérért dolgoznak a pincérek és szakácsok.

Ugyanez a jelenség a belváros legfelkapottabb vendéglőiben is lejátszódik, csak nagyban. A szegediek és a turisták legkedveltebb éttermeiben magasabbak a fizetések, mint a külvárosban, nagyobbak is az elvárások. Ezeknek pedig még kevesebben tudnak eleget tenni, hiába szereznek képesítést minden évben száznál is többen a Krúdyban és a Hanságiban. Bánfi László, a Kárász csárda üzletvezetője azt mondta, amikor tavasszal meghirdetik, hogy gyakorlattal rendelkező, szakképzett munkaerőt keresnek, aki becsületes, udvarias, megvan benne a kellő szakmai alázat és mosolyog a vendégre, akkor ugyancsak gondban vannak. De hasonlóképpen hiánycikk a jó konyhaséf is, akitől nagy szakmai felkészültséget kell elvárni. A legutóbbival ugyancsak befürödtek, egy hónap után el kellett küldeni. Elődjével azonban maximálisan elégedettek voltak, de „sajnos" több németországi ajánlatot is kapott, háromszoros, négyszeres fizetésért. Egy másik kiváló szakemberük szintén külföldön van, s noha megígérte, áprilisra visszajön, meggondolta magát.

A szegedi vendéglátás patinás helye a Roosevelt téri halászcsárda. Az üzletvezető, Ferenczi Dezső maga is hosszú éveket dolgozott külföldön, vezető beosztásokban, konyhafőnökként, séfhelyettesként. Legutoljára 2001 és 2004 között Ausztriában öregbítette a magyar vendéglátás hírnevét. Noha ő sem örül, ha a jó szakemberek otthagyják egy kedvező külföldi ajánlatért, de megérti a szakmabelieket: aki visszajön, sok tapasztalattal lesz gazdagabb. (Bánfi László szerint különbséget kell tenni a „tapasztalatok" között is: aki hajón vagy gyorsbüfében dolgozott külföldön, azzal idehaza nincsenek kisegítve.) Feil Tibor, a halászcsárda konyhaséfje hozzátette: szíve szerint már a tanulóidőszakban is mindenkit kiküldene néhány hónapra idegen országba. Ő még a rendszerváltás előtt dolgozott öt évig a régi NDK-ban, annak is nagy hasznát vette. Három lánya miatt nem ment többé világot látni, és hűséges a Tisza-parti vendéglőhöz is, ahol csaknem tíz éve ő a konyhafőnök. „Ötven felett már nem szaladgál az ember a világban" – mondta a Szeged-szerte elismert szakember.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Buzér, bodza, henna

Az 1800-as évek előtt, amikor még nem léteztek szintetikus festékek, elődeink festőnövényekkel… Tovább olvasom