Délmagyar logó

2018. 05. 28. hétfő - Emil, Csanád 16°C | 28°C Még több cikk.

Pozsonytól Szegedig

Szeged - Pozsonyban diplomázott, sokat forgatott Szlovákiában, így az ottani közönség jobban ismeri Gubík Ágit, mint a magyarországi. A vonzó színésznő Kamarás Iván partnereként Máriát, Spanyolország királynéját alakítja a Királyasszony lovagjában, amit ma mutatnak be a Szegedi Nemzeti Színházban.
– Victor Hugo drámája valójában egy krimi: olvasva is izgalmas. Amikor Znamenák István rendezővel elkezdtünk próbálni, elsősorban az foglalkoztatott, hogy ne csak a romantikus pátoszt mutassuk meg benne. Persze érzelemdúsan kell játszani, hiszen nagy szerelemről, nagy cselszövésről és nagy halálról van szó. Sokkal érdekesebb azonban az emberi oldal: a királyné egy kétségbeesett, magányos, törékeny nő. Sokáig nem is tudja, hogy kibe szerelmes, csak a hozzá írt leveleket olvasgatja. Jó, ha egy magányos nőnek van egy ilyen kapaszkodó az életében. Először csak az ösztöneiben, a fejében indul meg valami, később, amikor találkozik Ruy Blas-val, a gyönyörű férfival, akkor persze beindulnak más dolgok is. Az esendőség megmutatására törekszem: a királyné küzdene az érzései ellen, de nem tud, hiszen fiatal, egészséges, és vágyai vannak – értelmezi a szerepét Gubík Ági, aki most játszik először a Ruy Blas-t alakító Kamarás Ivánnal, és örül, hogy nagyon jó szereposztással mutatják be a Királyasszony lovagját – amely egyébként A vihar helyett került a nagyszínházi bérletekbe.

Gubík Ági a Királyasszony lovagja próbáján. Fotó: Frank Yvette
Gubík Ági a Királyasszony lovagja próbáján.
Fotó: Frank Yvette

A Zselízről származó színésznő Till Attila Pánik című filmjének főszereplőjeként tavaly elnyerte a 39. Magyar Filmszemle legjobb női alakításért járó díját, és évekig a szolnoki társulat tagja volt, idehaza mégis kevésbé ismeri a közönség, mint Szlovákiában. – Az együttélés során sohasem tapasztaltam feszültséget szlovákok és magyarok között. Mindig úgy éreztem, a viszályt a politikusok szítják. A legjobb barátaim ma is szlovákok, akikkel ezt a problémát is meg szoktuk beszélni, és többnyire humorral ütjük el. Nemrégiben volt egy filmbemutatóm Szlovákiában, a premier után egy rendező elmondta: a magyar nagykövetségtől megbízást kapott, hogy csináljon valami közös filmet, ami a szlovákokat és a magyarokat összehozza. Szerintem a kultúra lehetne az egyik út, amelyen közeledni lehetne egymáshoz. A pozsonyi színművészeti főiskolát szlovákul végeztem, mert ott nincs külön magyar osztály. Tanáraim európai gondolkodású szlovák művészek voltak, sohasem volt semmilyen nemzetiségi probléma. Sőt kifejezetten szerették a magyar hallgatókat, mert egészen más temperamentummal dolgoztunk. A szlovák szöveget, a szláv színjátszást valamiféle magyar impulzivitással és kulturális háttérrel gazdagítottuk. Mi pedig a szlovák osztálytársainktól tanultunk másfajta gondolkodást. Izgalmas előadásaink születtek, érződött rajtuk a kölcsönhatás – mondja Gubík Ági. Azt is hozzá teszi: amikor szlovákul beszél, van egy pici akcentusa, de ezt ki tudja küszöbölni, ha színházi előadásra készül.

A vonzó színésznőnek a filmszemle díja nem hozott újabb lehetőségeket, de nem is várt túl sokat tőle. Szlovákiába és Csehországba viszont egyre többet hívják forgatni. – Fontos lenne, hogy a színpadi és a filmes feladataim jól kiegészítsék egymást. Rossz a szabadúszás, jobban szeretnék egy állandó társulat tagja lenni. Tíz évig kézilabdáztam, csapatjátékos vagyok. Szabadúszóként erős a bizonytalansági faktor, magyarországi színházakban ebben az évadban ez az első feladatom. Szorongó típus vagyok, nem tudok hamar megnyílni, ezért nehéz volt belecsöppenni a szegedi társulatba. Kell egy kis idő, hogy az ember érezze: elfogadják. Meg kellett kínlódnom a szerepemmel is: ez egy verses dráma, amelyben ki kell jönniük a rímeknek, mégsem szabad erre figyelni, a civil beszédhez kell közelíteni. Nem könnyű feladat. Nagyon hiányzik hatéves kisfiam is, akivel most a férjem, Telihay Péter van otthon. Meséltem a fiamnak, hogy egy királykisasszonyt játszom, ami felkeltette az érdeklődését. Megnéz majd.

Német hagyományok

– Míg a szlovákiai színjátszás az orosz hagyományokra épül, a magyarországi inkább a németre. Kevesebbet elemzünk, mint Szlovákiában, ahol a hosszú megbeszélések után könnyebb színpadra lépni, mert tudjuk, hogy mit szeretnénk. Itt rögtön színpadra megyünk, az elemzés inkább menet közben, a próbákon zajlik – állítja Gubík Ági.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Debreczeni Mónikáé az év borászata

Szeged - A szegedi kötődésű Debreczeni Mónika által igazgatott Vylyan szőlőbirtokot választotta a… Tovább olvasom