Délmagyar logó

2017. 12. 18. hétfő - Auguszta -4°C | 3°C Még több cikk.

Premierajándék – színházban illik adni

Szeged - Az íratlan színházi illemszabályzat szerint a megszülető produkciók szereplői a bemutatón premierajándékot adnak egymásnak. A meglepetés piaci értéke nem számít, minél személyesebb, különlegesebb, ötletesebb, minél inkább kapcsolódik a játszott darabhoz, annál nagyobb becsben tartják a színészek, énekesek.
A Szegedi Nemzeti Színház népszerű szopránjának, Vajda Júliának a lakásában egy egész szekrény teli van premierajándékokkal. Szinte mindegyikre emlékszik, mikor, kitől, milyen előadásra kapta. Maga is gondos ajándékozó hírében áll: mindig a darabhoz kapcsolódó, személyre szabott meglepetéssel próbál örömet szerezni kollégáinak.

Üzenet névjegykártyán

Székhelyi József néhány névkártyára írt becses üzenetet, autogramot is őriz. „Köszi, Kisöcsém! Örkény István", „Nagy marha vagy, fiam! Várkonyi Zoltán". „Hatalmas artistának tartalak! Bodrogi Gyula" Azt tartja: marginális kérdés, hogy ezek mellé volt-e csoki, pezsgő vagy konyak.

– Ha sikerül kiderítenem, ki, milyen apróságra vágyik, akkor azt igyekszem a bemutatóra beszerezni. Lehet ez könyv, csecsebecse, kotta, lemez, bármilyen hasznos vagy haszontalan apróság. Sokféle dolgot kaptam már én is, a legemlékezetesebb premierajándékaim közé tartozik az a saját ruháim anyagából varrt, csóró ibolyácskaként megmintázó baba, amit a musicalszínész Molnár Lacitól kaptam Békéscsabán, a Montmartre-i ibolya bemutatójára. Amikor a Pillangókisasszonyt játszottuk, Csocso-szán-babákat és kis hajókat is kaptam, ezek ugyancsak illettek a darabhoz. Manapság idő és pénz kérdése is, hogy tudjuk-e tartani ezt a szép hagyományt. Ahhoz, hogy valaki ötletesen és olcsón választhasson premierajándékot, egész évben résen kell lennie. Én gyakran már hónapokkal korábban elkezdem a meglepetések összegyűjtését – meséli Vajda Júlia, akinek a legkedvesebbek a saját készítésű ajándékok: Varsányi Annától kis selyemképet, Kocsis Judittól üvegfestményt kapott már.

Az íratlan színházi etikett szerint illik a megszülető produkciók szereplőinek a bemutatón megajándékozni egymást, de ma már gyakran előfordul, hogy nem mindenkinek van erre lehetősége. Ezt a művészek tapintatosan tudomásul veszik, nem hozzák kényelmetlen helyzetbe egymást.

– Legutóbb váratlanul zuhantam a Bolond Helgába, így időm sem lett volna arra, hogy végigjárjam a várost és édes kollégáimat megörvendeztessem valamivel, helyette a színház klubjában meghívtam roppanós virslire és mazsolás kalácsra minden játszótársamat és a műszaki kollégákat is. A vacsora menüjét a darabhoz igazítottuk – árulja el Székhelyi József színidirektor. – A premierajándékot én nem a felfokozott idegállapottal járó bemutatón, hanem az utolsó házi főpróbán szoktam átadni, rendszerint valamilyen személyhez kötődő, az alakítással összefüggő kedvességet keresek, rendezőként a hölgyeknek egy-egy szál virágot is adok. Egy jól működő familiáris társulatban evidens, hogy miután heteken át egymás verítékét szagoljuk, ezt az ünnepet valamilyen pici gesztussal megkoronázzuk. A legkedvesebb premierajándékomat Szabó Magda írónőtől kaptam: annak a Jani nevű ménnek a lószerszámát adta nekem, aki Jablonczay Kálmánkát megismertette a lovassporttal. Magda sokáig családi ereklyeként őrizte ezt, és hetvenes évek végén ajándékozta nekem, amikor a Régimódi történetet bemutattuk a Madách Színházban.

A Csend tekintete

– Amikor Színészkirálynő voltam a Hamletben, Boncz Ádámtól kaptam a premierre egy aranyos kis zenegépet. A Carmenből játszik egy részletet, nagyon szeretem. Amikor bemutattuk Huszár Lajos operáját, a Csendtündért éneklő Dér Kriszta egy papírlapra ragasztott szempárral, „a Csend tekintetével" ajándékozott meg – nagyon ötletes meglepetésként őrzöm ma is – mondja Szonda Éva operaénekes, aki Harangi Máriától, A trubadúr rendezőjétől a produkció színpadképének bekeretezett fotóját kapta az alábbi üzenettel: „Nekem egy vágyam teljesült, amikor Szonda Évával dolgozhattam." A legfurcsább premierajándékkal Szingapúrban találkozott, amikor Santuzza szerepét énekelte: a rendező pénzt tett a szereplők öltözőasztalára helyezett borítékokba.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hároméves zsoké

Tizennyolc hónapos korában ült először pónin, kétévesen pedig megnyerte élete első lovasversenyét… Tovább olvasom