Délmagyar logó

2018. 02. 22. csütörtök - Gerzson -1°C | 3°C Még több cikk.

Pulykahalál – amerikai módra

Az amerikaiak kiemelt ünnepe a hálaadás napja, amit többen közülük Szegeden is megülnek. Egyiküket meglátogattuk a hagyományos pulykasült és tökös pite készítésekor, közben pedig kiderült: a tanárnő őse az egyik első telepes volt az Újvilágban.
Arden Campbell és a magyar pulyka amerikai módra Fotó: Segesvári Csaba
A hálaadás napja az észak-amerikaiak egyik legfontosabb ünnepe, amit minden év novemberének utolsó csütörtökén tartanak. Ilyenkor a közeli családtagok akár messziről hazautazva is összegyűlnek. Az ünnep fontos eleme a vacsora, amiből szinte elmaradhatatlan a pulykasült. Ezért hívják „pulyka-napnak" is, hisz sok szárnyas halálos ítéletét ekkor írják alá.

Szegeden is élnek olyan amerikaiak, akik – bár családjuk messze van – megülik a több száz éves ünnepet. Egyikük, a Deák Ferenc Gimnáziumban tanító Arden Campbell is nálunk vásárolta meg a vacsorához szükséges pulykát. A hat és fél kilós óriásmadarat – amit itt élő barátaival közösen fogyaszt majd el – a Coloradóban született tanárnő egyik diákjától szerezte be. Csütörtökre tervezett megsütéséhez – ami megfelelő hőfokon is legalább három óráig tart – az Egyesült Államokban élő édesanyja telefonos segítségét kérte. A tanárnő a kilencvenes évek elején két évet töltött Szegeden, és 2000-ben tért vissza tanítani.

Amikor tegnap nála jártunk, egy másik tradicionális desszertet, a tökös pite tésztáját állította össze, majd a pulyka fűszerezéséhez fogott hozzá. Közben elmesélte: családfakutatásuk szerint egyik őse – a tizenegyedik ükapja – még az első telepeseket az Újvilágba szállító Mayflowerrel
Tökös pite

A tanárnő nagymamájától örökölt tököspite-receptjét is megosztotta velünk. Eszerint kell hozzá egy bögre tök, egy bögre cukor, egy bögre tej, két tojás, egy kiskanál melasz, egy kiskanál fahéj, egy kiskanál darált szegfűszeg, fél kiskanál só és egy kis olvasztott vaj. Mindezt összekeverve egy óráig kell sütni 220 fokos sütőben.  
érkezett. Így az ünnep számára valóban különleges. Mint mondta, hazájában a hálaadás számít a legnagyobb „összamerikai" ünnepnek, mivel ezt minden náció és vallási közösség megüli – szemben a karácsonnyal, amit csak a keresztények ünnepelnek.

Ő olyankor szokott hazalátogatni, a hálaadást már évek óta itt tartja.

Mi hiányzik itt neki a legjobban az ünnepből? A családon és az otthoni barátain kívül a vörösáfonyából készült amerikai szirup, amivel a pulykát ízesítik – és amit nagy kincsként tartalékol ezekre az alkalmakra. Bár a pulyka óriásinak tűnik, azt mondja, biztosan elfogy másnap-harmadnap, szendvicsben. Ebből persze macskáit sem hagyhatja ki, akik – mintha csak értenék – az ínycsiklandozó sültről hallva nyomban méltatlankodva kezdtek nyávogni.

Szokásból nemzeti ünnep

A szájhagyomány szerint az első hálaadást 1621-ben ünnepelték azok a telepesek, akik egy évvel korábban menekültek el Európából a vallásüldözések miatt. Az előző télen a hideg, az éhezés és a mostoha körülmények miatt sokan meghaltak közülük, az ínséges időszakban a helyi indiánok segítettek nekik, megtanítva a kukoricatermesztést, az ottani vadászati, halászati módszereket. A következő évben bőséges volt a termés, ezt egy olyan ünnepséggel köszönték meg az égieknek, amelyre az indiánokat is meghívták. A hálaadás napját mint ünnepet Lincoln elnök vezette be 1863 novemberének utolsó csütörtökével. Az ünnep azonban csak amolyan szentesítetlen szokás maradt egészen 1941-ig, amikor Roosevelt elnök aláírta a törvényt, amely november negyedik csütörtökét hivatalosan is nemzeti ünneppé nyilvánította. 


hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nem érte el célját a patikák plakátháborúja

Plakátokkal tiltakoztak a patikusok az elmúlt hetekben a gyógyszerellátásról szóló új törvény… Tovább olvasom