Délmagyar logó

2017. 03. 29. szerda - Auguszta 4°C | 21°C Még több cikk.

Pusztító boldogtalanság

Szeged - Depresszív, nehéz darab a Boldogtalanok – taktikai szempontból talán nem is az évad végén érdemes műsorra tűzni –, de Harsányi Zsolt irányításával a szegedi társulat mindent megtett, hogy sikerre vigye Füst Milán remekművét. A pénteki bemutató több nézőt sokkolt, ők már a szünetben távoztak a kisszínházból.
Állítólag lázasan, foggyökérgyulladással küzdve fejezte be 1914-ben Füst Milán a Boldogtalanokat, amely olyan komorra, sötétre, depresszívre sikeredett, hogy néhány előadástól eltekintve az igazi bemutatására ötven évig nem akadt vállalkozó kedvű színház. Az elmúlt évtizedek sikeres produkciói azonban bebizonyították, hogy remekmű; egyetlen bűne van csak: megelőzte a korát. A kisszínházban a Marosvásárhelyről hívott rendező, Harsányi Zsolt a több helyszínen játszódó cselekményt Adrian Ganea ötletesen egyszerű díszletével egyetlen színpadképbe sűrítve állította színpadra. A dráma sivár világát tükrözi a lepusztult látvány is: hátul téglalábakra állított kád jelzi a fürdőszobát, előtte hatalmas ágy, balról régi ruhásszekrény és egy lóca, jobbról sparhelt, konyhaasztal, lépcsős feljáró kis ajtóval. A nagy teret időnként elhúzható függönyökkel osztják intimebb egységekre.

Tragikomikus Boldogtalanok. Fotó: Schimdt Andrea (galéria)

Az előadás groteszk alaphangját rögtön az első, elnyújtott néma jelenet kijelöli: a lakáson rendszeresen átjáró hentesinas – Lazók Mátyás játssza – begerjed a nőket ábrázoló, száradni kitett fotóktól, az onanizálást a háziasszony belépése miatt kénytelen befejezni. A beszédes némajátéknak a váratlan vendég érkezése vet véget, a két nő dialógusából fokozatosan rajzolódik ki az alaphelyzet. Nemesváraljai Gyarmaky Róza együtt él Húber Vilmos nyomdavezetővel, aki esténként már más nők után kajtat, rájuk költi a pénzét, miközben a dadának kiadott ötéves kisfiuk ellátását és a lakbért az újabb gyermeket váró Róza fizeti. Özvegy Húberné azért bukkan fel hosszú évek múltán a fia lakásán, hogy pénzt, ellátást kunyeráljon tőle, mert állítólag nagyothallása miatt kitették az állásából. Rózától tudja meg: nemigen akad számára hely, mert hamarosan beköltözik egy másik lány is, Vilmos új szerelme.

Füst Milán befejezetlen mondatokra épülő, töredékes szövegét a rendezés a hosszú csöndekkel, néma gesztusokkal teszi igazán hatásossá, bár az előadás tempója nem mindig tűnik kontrolláltnak, egyenletesnek, tudatosnak. Mintha keresnék még a színészek az ideális megoldásokat, mintha a premierre nem készült volna el teljesen a produkció.
Rózát Danis Lídia sorsába beletörődött, megkeseredett, önmagából kifordult, beszűkült tudatállapotú, lepusztult személyiségnek mutatja, aki a szeretett férfi megtartásáért bármire képes. Megzavarta az egyik jelenetét, hogy a konyhaasztal fiókja beragadt, így nem tudta kivenni a kést, amellyel egy káposztát kellett volna a fazékba darabolnia. Többszöri próbálkozás után gyorsan feladta, és nagy lélekjelenléttel körömmel próbálta egyenként letépni a káposztafejről a leveleket. Fekete Gizi hatásos paródiaként, sok humorral kelti életre az öreg Húbernét, aki nagy színjátékos, igazi, önző antianya: kihasználja, becsapja, meglopja a gyerekeit. Csak az érdekli, hogy a napi betevő mazsolaszőlője meglegyen.

Elrontott, üressé vált élete, derékba tört karrierje miatt anyját, húgát és az egész világot is gyűlöli Húber Vilmos, akinek már csak a pótlékként használt, túlhajtott szex és hobbija, a lányok fotózása jelent némi örömforrást. A meghasonlott, sodródó figurát Borovics Tamás alakítja, aki pontosan érzékelteti, hogy Húber látszólagos macsó magabiztossága mögött szorongás, tehetetlenség és pusztító kétségbeesés rejtőzik. Riadt kis verébnek, ártatlan naivának tűnik Csorba Kata Víg Vilmája, akit számításból a sokkal rafináltabb Róza vesz rá, hogy legyen Húber szeretője, költözzön oda hozzájuk harmadiknak, majd végül arra is: ölje meg magát. Szilágyi AnnamáriaBianca Imelda Jeremias élénk színeivel önmagában is karakterteremtő jelmezeiben – kacagtató harsánysággal meglehetősen közönségesnek mutatja Rózsit, az időnként anyját is helybenhagyó Húber lányt. Sorbán Csaba határozatlan, teszetosza alakként kelti életre az egykori iskolatársat, dr. Beck Gyulát, akiről nem tudni pontosan, mit is akar Húbertől... Borsos Beáta Dadája az egyszerű, számító kisember karikatúrája. Mintha csak a Kárász Zénó játszotta Sirma Ferenc hentes, a ház tulajdonosa lenne az egyetlen ép erkölcsi érzékű figura az egész kompániában, de hamar kiderül: ő is irigyli Húber szabadosságát, a nők körében aratott látványos sikereit, és akár némi pénzt is megérne neki, ha megkaphatná a kis Vilmát.

Lélektani és egzisztenciális élveboncolás Füst Milán drámája, nagy próbatétel a játszóknak és sokkolóan mai élmény a nézőknek. Jól kifejezi az egész előadás hangulatát az a néger spirituálé – Sometimes I Feel Like a Motherless Child (Néha úgy érzem magam, mint az anyátlan gyermek) –, amely a legvégén szólal meg, amikor Róza halott gyermeke egy óriási hajtogatott papírrepülőt húz magával a színpadra.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Javítanak is a játszótérellenőrök

Megnézik a csúszdák, a mászókák állapotát, a rögzítőcsavarokat, a köteleket, és jegyzőkönyvet vezetnek a játszótérellenőrök. Tovább olvasom