Délmagyar logó

2017. 01. 21. szombat - Ágnes -11°C | 0°C Még több cikk.

Rácz László: a fakanalak szatymazi királya

Szatymaz - Már kisgyerekként főzött iszapszagú halászlét a kifogott csíkhalakból a szatymazi Rácz László amatőr királyi szakács. A most 71 éves férfi 2002-ben vett részt élete első főzőversenyén: azóta 130 elismerő oklevél és kupa birtokosa. A szatymazi Fakanál klub atyja, aki szívesen süt-főz Böjte Csaba ferences rendi szerzetes erdélyi árváinak is.
 Birka, sör, Kabos

Rácz László 1944. június 26-án született Szatymazon. Nős. Nagyon szeret facebookozni. – Nagyon jólesett, hogy a 71. születésnapomra közel 800 köszöntést kaptam rajta. Érdekel a modern technika, és most már időm is van vele foglalkozni – mondta. Általános iskolába Szatymazra járt. Kazánfűtő végzettsége van. Kedvenc étele a birkapörkölt, kedvenc itala a sör és a pálinka. Szereti az akciófilmeket és a magyar nótákat, kedvenc színésze Kabos Gyula.

– A második világháború végén született. Milyen körülmények között élt a családja?


– Apám vasutas volt, édesanyám női szabó. Hatéves koromban halt meg az édesapám, onnantól anyukám próbált eltartani engem és a négy testvéremet. Nagy szegénységben éltünk, már arról volt szó, hogy állami gondozásba vesznek minket. Szerencsére anyukám az egyik munkájáért hurkát és kolbászt kapott cserébe. Pont aznap jöttek ki környezettanulmányra a gyámhatóságtól megnézni, hogy éhezünk-e, amikor a disznóságokat tálalta fel ebédre. Látták, hogy minden rendben, van kaja bőséggel, így együtt maradhatott a család. Korán kellett elkezdenem dolgozni, 15 évesen már a szatymazi téeszben dolgoztam a bátyám egységében: két gyerek tett ki egy felnőttet. Utána a szegedi konzervgyárba jártam be kerékpárral, akkor még nem volt buszjárat Szeged és Szatymaz között. Sokáig dolgoztam gyári munkásként, közben megszereztem a fűtővizsgát. Ezután az iskolában lettem fűtő és karbantartó, ahol gyűjtögették a vasat az intézmény bevételének növelése miatt. Megláttam benne az üzletet. Éppen akkor nyílt Sándorfalván egy vaskereskedő: körbejártam egész Csongrád megyét a vashulladék után, amiért 35 évvel ezelőtt egy szállításért ezer forintot kaptam. Jó kis pénz volt az akkor. Vaskiskereskedő lettem, a szegedi MÉH-hel szerződtem le, és onnantól oda szállítottam a fémhulladékot. A nagy jólétben sajnos kaptam egy agyvérzést 1997-ben. Leszázalékoltak, onnantól az időmet főként a főzésnek szenteltem.

Iszapszagú halászlé

– Hogyan került kapcsolatba a fakanállal?

– Gyerekkoromban úttörő tűzoltó voltam, fiatalként pedig beléptem a szatymazi önkéntes tűzoltók táborába. A csapat sokat járt versenyezni, ezeken a napokon kellett főzni nekünk. A helyi postás volt a szakács, én meg a kuktája. Szegénykém cukros volt, egyszer jól benyomott, elaludt, félkészen hagyta az aznapi ebédet, amit én fejeztem be. Megtetszett neki, hogy nem hagytam cserben: egyre több dolgot bízott rám főzés közben. A főzés már kisgyerekként érdekelt. Bár szegények voltunk, nagy lakomákat nem készíthettem, de a tavakból kifogott csíkhalakat én főztem meg a társaimnak. Olyan iszapszaga volt a halászlének, hogy csak na: nekünk azonban élmény volt.

Rácz László óriáspalacsintát süt Szegeden, a Cserepes sori piacon. Gázüzeművé alakított villanyzsámolyon készül a finomság. Fotó: Kuklis István
Rácz László óriáspalacsintát süt Szegeden, a Cserepes sori piacon. Gázüzeművé alakított villanyzsámolyon készül a finomság. Fotó: Kuklis István

– Mikor kezdett versenyezni?

– Bakson vettem részt először főzőversenyen 2002-ben, azelőtt csak falunapokon és lakodalomban főztem. Azóta gyűjtöttem össze a különböző megmérettetéseken nagyjából 130 oklevelet és kupát. Az elmúlt 13 évben szinte minden Csongrád megyei főzőversenyen részt vettem. Benke László mesterszakács hitvallását követem: a megjelenésre, a tálalásra, a díszítésre, az ízekre és a vendégfogadásra kell figyelni a sikeres versenyzéshez.

Fődíj: görög nyaralás, vöröshagyma és kiscsirke

– Melyik eredményére a legbüszkébb?

– A budapesti Népligetben 2010-ben szervezett grillversenyen kapott aranydiplomára. Ötfajta ételt kellett készíteni parázson. De mindegyik eredményemre büszke vagyok. Pusztamérgesen egyszer 38 indulóból vittem el a fődíjat: görög nyaralás, vöröshagyma és kiscsirke volt a nyereményem. Azt viszont sajnálom, hogy éppen akkor kezdenek el felfedezni, amikor már egészségi állapotom miatt visszavonulófélben vagyok. A minap hívtak a vajdasági Kispiacra főzni, de aznapra már három megkeresésem is volt. A vasak iránti lelkesedésem sem múlt el: találtam egy kiszuperált villanyzsámolyt, amit átalakítottam gázüzeművé, és azzal sütöm a palacsintát. Hobbim lett a különböző fémhulladékok használati eszközökké való átalakítása. A pálinkaadagolómat a Ladám ablaktörlőmotorjának a víztartályából csináltam. Most kiszuperált varrógépeket keresek, amiknek kovácsoltvas lábára a varrógép helyére asztallapot szerelek.

Házi oltár


– Szatymazon Fakanál klubot alakított. Soha nem szeretett volna egy előkelő étterem főszakácsa lenni?

– Hét éve alakítottam a klubot, most éppen heten vagyunk. Folyamatosan cserélődik a tagság, mindenki tud főzni, a kultúrházban szoktunk összegyűlni. Az éttermi főszakácskodáshoz már idősnek éreztem magam, pedig volt rá felkérés, hogy Budapesten végezzek el egy gyorstalpaló tanfolyamot. A vendéglátóiparban ráadásul a bográcsosok főzését nem is tanítják, ami a fő specialitásom. Amikor kirándulunk, mindig étteremben eszünk: nem vagyok kritikus, nem szoktam bírálni az elém tálalt ételeket.

Rácz László ˝irodájában˝ már alig találni szabad helyet a különböző főzőversenyeken nyert elismerésektől. Fotó: Karnok Csaba
Rácz László ˝irodájában˝ már alig találni szabad helyet a különböző főzőversenyeken nyert elismerésektől. Fotó: Karnok Csaba

– Gyakran jár Erdélybe főzni Böjte Csaba ferences rendi szerzetes árváihoz.

– Gyergyószárhegyen volt négy éve egy bor- és őröltpaprika-verseny, amin Szatymaz is elindult. Az ottani gyerekotthonban aludtunk, palacsintával kedveskedtünk az árváknak. Annyira ízlett nekik, hogy azóta minden évben meglátogatom őket. Jó érzés nekik sütni-főzni: szinte a szemem előtt nőnek fel, én meg a szemük előtt megyek össze.

– Egy kegytárgyakkal berendezett kápolna áll házának az udvarán. Ennyire vallásos?

– Annak tiszteletére rendeztem be a kis melléképületet szentképekkel és tárgyakkal, hogy megmaradtam az agyvérzésem után. Még eredeti templomi oltárt is sikerült beszereznem egy régi tanyasi iskolából egy csinos kis összegért. Autóba szállás előtt mindig ezen imádkozom: baj nélkül érjek el úti célomig, és szerencsésen érjek haza. Az autómban is vannak kegytárgyak. Egyszer megállított egy mogorva rendőr, aki megkérdezte: miért lógnak ilyen dolgok benne? Azt válaszoltam rá: azért, hogy maguk ne bántsanak. Nem mosolygott rajta, de nem is büntetett meg. Tartalmas életpályát tudhatok magam mögött. Szoktam is mondani: gyerekkoromban sokat éheztem, azért lettem szakács.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vers – nem mindegy, kinek

„Nyár van és semmi baj, olvadok, mint a vaj" – szavalja Csuja Imre színművész egy videóban, míg Janklovics Péter humorista rendkívüli pátosszal mondja: „Macarena!" Zenéket versesített meg több alkotó – nem csak viccből.
Tovább olvasom