Délmagyar logó

2016. 09. 26. hétfő - Jusztina 10°C | 20°C

Rákbeteg gyerekeket gyógyít Bartyik Katalin

Szeged - Batthyány-Strattmann-díjat kapott a nemzeti ünnep alkalmából Bartyik Katalin. A szegedi gyermekklinika onkológiai osztályának vezetője kollégáitól legtöbbször azt a reakciót hallotta: ,,végre". Évtizedekig egyedül vitte vállán a rákbeteg gyerekeket kezelő osztályt.
– Nagyon szép ünnepség volt, de még meghatóbb volt, ahogyan a kollégáim reagáltak. Azt mondták: „végre" – mesélt kitüntetéséről Bartyik Katalin, az SZTE Gyermekklinika és Gyermekegészségügyi Központ hemato-onkológiai osztály osztályvezető docense. A nemzeti ünnep alkalmából az egészségügyben adható legrangosabb szakmai elismerést, Batthyány-Strattmann-díjat vehetett át a fővárosban.

– Számomra ez azt jelenti, hogy elismerik és méltányolják a munkámat – mondta.

Bartyik Katalin 1977 októbere óta dolgozik a Szegedi Tudományegyetem gyermekklinikáján. – Bárhová mehettem volna, de már szakorvosjelöltként is az onkológiához csatlakoztam. Valahogy kötődtem ehhez a területhez, pedig akkoriban még kevés volt a sikertörténet – mesélte. Akkoriban a betegek 80 százalékán nem tudtak segíteni, most 80 százalékuk meggyógyul.

Ehhez persze kellett a klinikai fejlesztés, hogy egyágyas kórtermekben feküdhessenek a betegek, valamint az orvostudomány fejlődése, főleg a támogató kezelések felfuttatása. Évtizedekkel ezelőtt ugyanis a betegek többsége a legyengített immunrendszer miatt elkapott fertőzések miatt halt meg. – Ezek nagyon drága gyógymódok, veszteséges is a gyermekonkológiai ellátás, ennek ellenére mindent megkapnak, amit csak lehet. Attól ugyanis, hogy ilyen a finanszírozás, a kicsik nem szenvedhetnek hátrányt.
 
 Bartyik Katalin szobájának fala tele van köszönő üzenetekkel - gyógyult betegeinek hálájával.  Fotók: Schmidt Andrea
Bartyik Katalin szobájának fala tele van köszönő üzenetekkel – gyógyult betegeinek hálájával.
Fotók: Schmidt Andrea

Bartyik Katalin úgy fogalmazott: lelkileg nagyon megterhelő ez a munka, borzasztó elveszíteni azokat a gyerekeket, akik hosszú hónapokig a klinikán élik mindennapjaikat. – Amikor viszont visszajönnek az egészségesek, netán gyermekeikkel együtt, az mindenért kárpótol – tette hozzá. De nem csak lelkileg nehéz a munkája: harminc éven keresztül lényegében egyedül vitte a vállán a 15 fős osztályt. – Mivel nem volt másik szakorvos, szabadságon is állandóan csörgött a telefonom, és sokszor olyankor is naponta bejártam. De soha nem éreztem magam emiatt mártírnak, hiszen ezt vállaltam.

Mostanra viszont több szakorvost is kinevelt, így az utóbbi pár évben már tanulja: milyen, ha valóban tud regenerálódni és elengedni a munkát néhány napra. Hogy meddig dolgozik még, egyelőre nem tudja. – Két évig még biztos, hiszen 63 éves vagyok. Hogy azután mi lesz, majd meglátom. Egy biztos: ha befejezem, akkor tényleg elmegyek, nem járok már vissza. Átadom a stafétát, és azzal lezárom életemnek ezt a szakaszát.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Spanyolverseny és nagykövet a Tömörkényben

A Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola a házigazdája idén a Spanyol Két Tanítási Nyelvű Gimnáziumok Országos Találkozójának és Versenyének. Tovább olvasom