Délmagyar logó

2017. 10. 24. kedd - Salamon 9°C | 13°C Még több cikk.

Régi autók szemléje a Széchenyi téren

A legöregebb jött a legmesszebbről. A hétvégi veterántalálkozó legkorosabb négykerekűje, egy 1926-os gyártású Nash egyenesen Ausztráliából gördült a kisteleki Tisóczki István garázsába.
A büszke tulajdonos. A kisteleki Tisóczki István és kislánya a találkozó legöregebb, 1926-ban gyártott automobiljával Fotó: Frank Yvette
Ötödik alkalommal rendezte meg a Dél-alföldi Veteránjármű Egyesület a nemzetközi veterántalálkozót Szegeden. A seregszemlére összesen több mint száz két- és négykerekű jármű érkezett. A veteránok szombaton 150 kilométeres megyei túrát tettek, majd vasárnap rendőri felvezetéssel érkeztek a Széchenyi térre, ahol szép számban összegyűlt nézősereg várta a szebbnél szebb autókat és motorokat.

Szeged főterén az embernek szinte át kellett verekednie magát az érdeklődő laikusok és szakértők gyűrűjén, hogy egy pillantást vethessen a legöregebb, s egyben legmesszebbről érkezett járműre, s néhány szót válthasson a büszke tulajdonossal. A kisteleki Tisóczki István előbb az autó műszaki adatait sorolta el: a hatalmas motortérben egy 4800 köbcentis, soros, hathengeres, 55 lóerős motor lapul, aminek tulajdonosa szerint olyan a nyomatéka, hogy bármilyen lejtőn felmegy, országúton pedig tartósan bírja az óránkénti 70-80 kilométeres sebességet is.

A Nash típusú autót 1926-ban az Egyesült Államokban gyártották, majd Ausztráliába került. Története – mint a legtöbb ilyen kocsinak – regénybe illő. Mostani tulajdonosa régóta vágyott egy ilyen autóra. – A munkám miatt sűrűn járok Németországba, folyamatosan bújtam a hirdetése- ket, és telefonáltam az eladóknak. Egy fél autó árát költöttem telefonra – mesélte. Tisóczki István végül egy esseni kereskedővel kötött ismeretséget. – Elmentem hozzá. Volt nála 25 eladó autó, ez volt a huszonhatodik. Nekem ez kellett. Mondtam neki, olyan nincs, hogy nem eladó. Egy évembe telt, mire enyém lett a kocsi – folytatta a kisteleki férfi, aki ha éppen nem veteránautójával túrázik, mezőgazdasági gépeket hoz be Németországból.

Az 1926-os Nash áráról nem szívesen beszélt a tulajdonos. Csak annyit árult el: drága volt, nagyon drága. Az amerikai jármű hibátlanul teljesítette a 150 kilométeres túrát. – Bárhová el merek vele indulni. Voltam már vele Egerben is. Csak tankolni kell, mert szereti a gyomrát, olyan mint én. Húsz litert megeszik 100 kilométeren – tette hozzá a tulaj.

Gázos világítás 1925-ből

Egy angliai csűr padlásáról szedte össze egy 1925-ben,
A legrégebbi motor tulajdonosa, a Budakeszin élő Vaczkó Zoltán Fotó: Frank Yvette
Londonban gyártott kétkerekű a maradványait a Budakesziről érkezett Vaczkó Zoltán, aki öt teljes éven keresztül dolgozott azon, hogy a Royal Enfield eredeti állapotában pompázzon. A 80 esztendős járgány hibátlanul teljesítette a megyei túrát. A motorkerékpár áráról tulajdonosa nem kívánt beszélni. Elmondta: öt év munkáját nem lehet pénzben kifejezni. A motor érdekessége, hogy mivel gyártásakor még nem volt elektromos világítás, egy aggregát segítségével karbidból fejleszt acetilén gázt a jármű, amit csövek vezetnek az első és hátsó lámpatesthez, majd gyufával begyújtják azt.  

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Informatikatörténeti csodák Szegeden

Közel kétszáz tonnányi muzeális értékű számítógépet tárolnak az Öthalmi úti volt szovjet… Tovább olvasom