Délmagyar logó

2017. 05. 26. péntek - Fülöp, Evelin 13°C | 22°C Még több cikk.

Régi perekre emlékeztek a bírák

Az egykori közös élmények felidézése mellett a halálbüntetés, szomszédvitákat felidéző perek is szóba kerültek azon a találkozón, amelyen a Szegedi Ítélőtábla vezetése több, immár nyugdíjas Csongrád megyei bírót látott vendégül.
Feledésbe merült jogeseteket is felidéztek a Szegedi Ítélőtáblára ellátogató bírók. Fotó: Balogh Gábor
– Egy bíró soha ne bánja meg az ítéletét. A kihirdetés előtt minden körülményt mérlegelve kell alaposan megfontolni, milyen döntést hoz, utána már nincs min rágódni.

Amíg az ítélet megszületik

Ezt a véleményt Szabó Lóránt fogalmazta meg a minap a Szegedi Ítélőtáblán rendezett nyugdíjas bírók találkozóján. A Csongrád Megyei Bíróságról nyugdíjba vonult bíró egyébként az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb figyelemmel kísért perében hozott döntést – ő mondta ki első fokon a halálos ítéletet Richter Richárd ügyében, aki még a 80-as években három művezetőt is meggyilkolt ámokfutása közben a szegedi Csillag börtönben.

– Bírói munkám során még egy embert ítéltem halálra, ő néhány, italra szánt forintért anyját is, nővérét is baltával verte agyon, és esetében sem születhetett más ítélet, mint halál. Az elmondottak mellett számos ügyben hoztam szigorú ítéletet, de összesen egy alkalommal fenyegettek meg. A hallgatóság soraiból küldtem ki egy embert, mert zavarta a tárgyalás rendjét.

Mielőtt kilépett az ajtón, így szólt vissza: meglátja, találkozunk mi még. Így is lett. Pár héttel később már bilinccsel a kezén jött vissza a bíróságra, ugyanis időközben egy bűncselekmény miatt fogták el – idézte emlékeit Szabó Lóránt. A kérdésre – miként foglalna állást a halálbüntetés visszaállítása körül kialakult vitában – így válaszolt: egy bíró soha ne vitassa a törvényhozás döntését. A bíróság a törvény alkalmazója, nem megalkotója, az éppen érvényben lévő jogszabály szerint kell ítélkeznie.

Kisebb-nagyobb ügyek

A találkozón – ahol Heidrich Gábor, a táblabíróság elnöke az igazságszolgáltatásban bekövetkezett változásokról, az ítélőtáblák eddigi munkájának tapasztalatairól beszélt a vendégeknek – gyorsan kiderült az emlékekből: Csongrád megyében korábban sem a brutális bűncselekmények voltak jellemzők. A bíróságoknak jóval több munkát adtak a kisebb perek. Fohsz Béla nyugalmazott megyei bíró ezt azzal indokolta, hogy Magyarországon nagy volt a szegénység, az emberek néhány forintos tétel miatt is bíróság elé vonultak. Akkoriban is akadt, aki abban lelte örömét, hogy boldog-boldogtalant a törvény elé citáljon, leginkább vélt sérelmek miatt. Ma viszont – vélekedett más – éppen a nagyobb vagyonok csábítanak pereskedésre családi, baráti, üzlettársi körben egyaránt.

Fontos a felek békítése

Séra István, aki 85 évesen látogatott el az ítélőtáblára, aktív bíró korában mindig arra törekedett, ha csak lehet, szülessen megegyezés a felek között. – Ma is úgy látom, egy bírónak sokkal nehezebb a felek kibékítése, mint egy ítélet meghozatala. Polgári ügyekben mégis a konszenzusra kell törekedni, mert akkor mindkét fél győztesnek érzi magát, s a későbbiekben talán már a hétköznapjaikban is jobban hajlanak a békés megoldásokra.

Könnyebb dolga van-e a napjainkban ítélkező bírónak, mint annak volt, aki húsz-huszonöt éve mondta ki az ítéletet? – Nem könnyebb a ma bírójának sem. Jó bíró mostanság is csak az lehet, aki kiválóan ismeri a jogot, nyugodt, kerüli a részrehajlást. Viszont a magyar bírói kar presztízse sokat nőtt az elmúlt években. Jobbak a fizetések, javultak a munkakörülmények, a Szegedi Ítélőtábla már kifejezetten a XXI. század követelményeinek megfelelő létesítmény – mondtak többen is véleményt.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Százmilliós felújítás és fejlesztés Szegeden

Csak jövőre költözik vissza régi-új helyére a szegedi városi televízió, amely százmillió forintból… Tovább olvasom