Délmagyar logó

2018. 05. 24. csütörtök - Eszter, Eliza 16°C | 27°C Még több cikk.

Reménytelen gyilkosok

Magyarország, Csongrád megye, Szeged - Jogvédők szerint sérti az emberi méltóságot az elítéltre kiszabott tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés, amelynek alaptörvénybe iktatását a magyarok elsöprő többsége követelte ki. Magyarországon jelenleg 19-en nem lehetnek már soha szabad emberek. Csongrád megyében legutóbb 2010-ben szabtak ki tényleges életfogytiglant.
Január óta az alaptörvény rendelkezik a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésről (tész), és rögzíti, hogy ezt csak szándékos, erőszakos bűncselekmény esetén lehet alkalmazni. A szegedi Csillag börtönben 19 elítélt ül annak reménye nélkül, hogy valaha szabadulhat. A jogvédők – többek között a Társaság a Szabadságjogokért és a Magyar Helsinki Bizottság – szerint az emberi méltóságot sérti az elítélt haláláig szóló büntetés.

– Az Emberi Jogok Európai Bírósága, az Európa Tanács és a német alkotmánybíróság is kimondta: sérti az emberi méltóságot, ha valakit kizárnak a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből.

Embertelen bánásmódnak minősül, hogy valakitől a reményét is elveszik annak, hogy valaha újra szabad lehessen. Ez tehát nem csak a mi véleményünk – mondta lapunknak Tóth Balázs. A Magyar Helsinki Bizottság rendvédelem és emberi jogok program vezetője szerint alaptörvényünk is ellentmondásos ebben az ügyben: kimondja, hogy minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit sem lehet önkényesen megfosztani, ugyanakkor a tész kiszabásának lehetőségét is rögzíti.

A Csillagban raboskodók közül 19-en sohasem szabadulnak. Fotó: Segesvári Csaba
A Csillagban raboskodók közül 19-en sohasem szabadulnak.
Fotó: Segesvári Csaba

Nyugat-Európában nem alkalmazzák

A tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre ítélt M. Viktor Gábort Orosz János kirendelt ügyvéd védte a tárgyalásokon. – Mindenkinek biztosítani kellene a lehetőséget, hogy vissza tudjon térni a társadalomba. Legyen célja a fegyházban annak az embernek is, akit a legsúlyosabb bűncselekményekért ítéltek el. A gyálaréti ügyben ráadásul egy nagyon fiatal emberről van szó, akinek meg kellett volna adni az esélyt a szabadságra. Az áldozat hozzátartozóinak álláspontját, akik élete végéig börtönben szeretnék tudni szerettük gyilkosát, megértem, de Nyugat-Európa szinte egyetlen államában sincs a magyarral megegyező tényleges életfogytiglan – mondta az ügyvéd.

– Utóbbi az első nemzeti konzultáció után az emberek nyomására került be az alaptörvénybe. Tisztában vagyunk azzal is, hogy a magyarok 66 százaléka halálbüntetés-párti, de véleményünk szerint semmi nem szól amellett, hogy a tényleges életfogytiglan rendszerét fenntartsuk. Egy embert nem fog visszatartani egy gyilkosságtól az, hogy tette elkövetése után soha vagy 40 év elteltével szabadulhat. Viszont ha már bekerült a fegyházba, nem lehet elvenni tőle azt a motivációt, hogy egyszer valaha újra szabad lehessen. A tész a büntetés-végrehajtási intézetekre is nagy terhet ró. Erről magam is meggyőződtem a szegedi Csillag börtönben, ahol a dolgozók elmondták, hogy ezen elítéltek a legnagyobb biztonsági kockázatot jelentik. Bármit megtehetnek, hiszen ennél rosszabb helyzetbe már nem kerülhetnek. 50 évig ilyen körülmények között tartani valakit nem emberhez méltó – magyarázta Tóth Balázs.

A programvezető azt a nézetét is vállalta, hogy ha az ő családja ellen követne el valaki halálos támadást, abban a percben az elkövető halálát kívánná. – Ez teljesen természetes emberi reakció, de érzelmi befolyás alatt nem dönthetünk. Semmilyen kockázatot nem jelentene, ha egy tényleges életfogytiglanra ítélt embert 25 év után újra bíróság elé állítanának, és a bíró dönthetne arról, hogy veszélyt jelent-e még a társadalomra. Ha ennek a legkisebb jelét is tapasztalná, úgy visszaküldhetné a fegyházba – mondta.

A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabásával az elmúlt években csak elvétve éltek a büntetőbírák Csongrád megyében. Legutóbb 2010-ben a 25 éves gyálaréti M. Viktor Gáborra szabták ki ezt az ítéletet, aki a vád szerint 2005-ben nagyanyját, 3 évvel később élettársát és 9 hónapos gyermekét ölte meg. Korábban a balástyai rémként elhíresült Sz. Zoltán kapott tészt, akit négy nő meggyilkolásáért ítélték el 2004-ben. Leginkább akkor döntenek ezen ítélet mellett, ha a szándékos emberölést úgynevezett minősített tényezők – a vádlott tettét előre kitervelten, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, több emberen és 14 év alatti személy sérelmére követte el – kísérték. A tényleges életfogytiglanosokat a Csillag börtön legfelső szintjén kialakított körletben, az úgynevezett Hosszúidős Speciális Rezsim celláiban őrzik.

Olvasóink írták

28 hozzászólás
12
  • 28. varadipal 2012. június 11. 16:06
    „Nekm csak az a bajom, hogy egy csomó akasztófavirág a nyugdíjam terhére zabál és gyúr a sitten, élete végéig.”
  • 27. tucat 2012. június 11. 15:29
    „20. Apátfalvi** 2012.06.10. 23:59
    Kedves Apátfalvi**!
    Örömmel olvastam, az eddig megismertekhez képest mind stílusában, mind pedig terjedelmében szokatlan (kevésbé sarkos és szélesebb gondolati kört leíró) fejtegetését!
    A felvetésére azonban mind a bejegyzését megelőző, mind pedig az azt követő hozzászólások válaszolnak, legalábbis részben.
    Másfelől pedig ez a kérdés is túl bonyolult ahhoz, hogy itt érdemben meg lehessen vitatni. Ahhoz, hogy legalább a probléma lényegét megérthessük, több éves kurzusra lenne szükség, amely során világossá tehetnénk a földi életet létrehozó és fenntartó erők természetét, amelyek oly változatos, a lényegüket (és látszólagos céljukat) tekintve azonban azonos működési irányú organizmusok megjelenéséhez és aktivitásához vezettek. Ezek közül az ember az egyik, amely tehát, az előbb említett lényegét tekintve semmiben sem különbözik a többitől. Annak ellenére sem, hogy az (egyelőre latens) adottságai úgy tűnik, megvannak a túléléséhez szükséges magatartásbeli változásokhoz...
    Ha csak a kérdés kifejtéséhez szükséges aspektusok (létező tudományágak és lehetséges interdiszciplináik) listázásába és felhasználásuk indokolásába kezdenék, akkor is meghaladnám az itt rendelkezésre álló terjedelmi korlátokat. Gondolatébresztőnek ezért inkább csak annyit mondanék, hogy a jó öreg Lombroso elmélete - szerencsére - már rég a múlté. Régóta tudjuk, hogy senki sem születik bűnözőnek, rablónak, gyilkosnak, s bár az érzékenységi küszöbértékeinkben és a reakcióink intenzitásában is különbözőek vagyunk, alapvetően a miliőnk hatásai tesznek bennünket azzá, amikké, akikké leszünk. És ez sem végérvényes, mert még a kialakult személyiségű, felnőtt ember is meghökkentő változásokra képes, pusztán a környezete (nemcsak a fizikai, hanem a szociális) változásaihoz való, eredményes alkalmazkodás (túlélés) érdekében. Mondom: nem sejtjük, hanem tudjuk. Igaz, ez az alkalmazkodási képesség millió dolog függvénye, ebben most ne mélyedjünk el, noha fontos lenne ezeket is megérteni, de ezeket a tényeket és összefüggéseket az egyes szakmák ma már elég jól ismerik.
    Van még valami, ami talán ennél is fontosabb: a kialakuló személyiségű ember miliője egy életre meghatározza azokat a személyiségi kereteket, amelyek között az ember attitűdrendszere és tetten érhető magatartása viszonylag plasztikusan képes változni. Ezek a keretek sem teljesen merevek és meghaladhatatlanok azonban, kivéve a nagyon öreg, mentálisan erősen leépülőfélben lévő embertársainkat, akikre viszont ennek figyelembe vételével szoktunk tekinteni, őket tehát kihagyhatjuk most ebből a gondolatkörből. A lényeg tehát abban állna, hogy ma ebben a honban (vagy bárhol) milyen magatartásmintákat tanulhat meg egy kialakuló személyiségű emberke a későbbi élete külső-belső konfliktusainak a kezeléséhez. Milyen az a gazdasági-társadalmi közeg, amely őt kiforrott, megállapodott személyiséggé formálja, egy életre belevésve a magatartási alapnormákat, az embertársaival szembeni empátiát, az együttműködés szükségesnek ítélt elkötelezettségének szintjét, stb. Vagyis, más szavakkal: ha egy kölyök azt látja, hogy a felnőtt társadalomban a nyers erő, az arrogancia, az agresszió és a közösségi normák "ügyes" megsértése a sikeres túlélés záloga, akkor nem valószínű-e, hogy -összehasonlítási alapja nem is nagyon lévén - ezeket a mintákat fogja élete során követni minden gondja, konfliktusa kezelésében, ahelyett, hogy intelligensen, állandóan felülvizsgálná e normákat, ami, lásuk be, roppant fárasztó, és a legtöbb ember képességeit meghaladó erőfeszítés lenne ? Még egyszerűbben: nem erkölcstelen-e ügyeskedő, törvénykerülő, fegyelmezetlen embereket nevelni, és utána kegyetlenül büntetni - magunk helyett, akik ezt tettük velük - őket, pusztán azért, mert a tőlünk tanultak szerint (az életünk minden területén tetten érhető, általában is agresszív minták mellett lásd még egyént és közösségét romboló előítéletek, bűnbakképzés, stb....) viselkednek? Mindeközben a nyomás egyre nagyobb rajtuk, hiszen a sikeres, de legalábbis az eredményes túlélés gazdasági feltételei rohamosan romlanak, és azt hiszem, eléggé nyilvánvaló, hogy erről sem ők tehetnek...

    Egy szó, mit száz, nem hiszem, hogy nyers erővel, agresszióval alakítható az ember személyisége a legeredményesebben, de a kívánatos hatások tartós érvényesülése teljes bizonyossággal kizárható ilyen hozzáállással. A fenyegetettség jelentette félelmek és szorongás rövid távon, amíg a kényszer nyomása fennáll, eredményes lehet, de mivel a hatások nem válnak a személyiség belső értékévé (ellenkezőleg: küzd ellenük), sosem lesznek a magatartás igazi, tartós motívumai. Olyan ez a gondolkodásmód, mint a huszonkettes csapdája, kedves Apátfalvi. Szóval az erőszak monopóliumával rendelkezőknek (bűnüldöző hatóságok, igazságszolgáltatás) mindig marad dolguk, a közösség önvédelme sajnos nem nélkülözheti őket, de a működésük célja sosem lehet ember-és társadalom-ellenes, és főként nem lehet egyedüli eszköze a közösségnek, de még preferált sem! Ha minden problémánk megoldását az (ellen)agresszióban keressük, akkor sosem fogjuk megtalálni a fájdalmas bajaink gyökereit, és a megoldás esélyét is messze elkerüljük. Ami számomra látható tény: a társadalmunk jelenleg exponenciális sebességgel távolodik a problémamegoldás lehetőségeitől, azaz önmagától...
    Bocsásson meg, ha nem elég érthetőek a fenti gondolatok, de ennél bővebben itt nincs lehetőség a fejtegetésre, ezért próbálkoztam az absztrakt tömörítéssel, amelyet, remélem, képes lesz gondolatban valamennyire kibontani. A legutóbbi hozzászólása erre enged következtetni. :)

    Szép és kellemes legyen a napja!”
  • 26. állatbarát3 2012. június 11. 13:39
    „Árammal ellátott drót ketrec és csak, annyi élelem amit magának megteremt.Szökés esetén lelőni önvédelemre hivatkozván.”
  • 25. xilinx 2012. június 11. 07:58
    „"...de Nyugat-Európa szinte egyetlen államában sincs a magyarral megegyező tényleges életfogytiglan."

    Sőt, képzeljék el, Nyugat-Európa szinte egyetlen államában sincs az amerikaivall megegyező halálbüntetés!!!!!”
  • 24. xilinx 2012. június 11. 07:56
    „"Legyen célja a fegyházban annak az embernek is, akit a legsúlyosabb bűncselekményekért ítéltek el."

    Kell is hogy legyen. Ki kell termelnie több 10 millió Ft-ot kártérítésre. Ha nem teszi, nem kap enni.”
  • 23. xilinx 2012. június 11. 07:53
    „"Semmilyen kockázatot nem jelentene, ha egy tényleges életfogytiglanra ítélt embert 25 év után újra bíróság elé állítanának, és a bíró dönthetne arról, hogy veszélyt jelent-e még a társadalomra. Ha ennek a legkisebb jelét is tapasztalná, úgy visszaküldhetné a fegyházba - mondta."

    NEM!!! Akkor engedje szabadon, ha felelősséget vállal érte, hogy többé nem árt a páciens másnak. Fővesztés terhe mellett. Vagyis ha ismét gyilkol, a bíró megy a vérpadra.”
  • 22. xilinx 2012. június 11. 07:50
    „"50 évig ilyen körülmények között tartani valakit nem emberhez méltó - magyarázta Tóth Balázs. "

    Nem is emberek....azért definiáljunk már olyan bűncselekményeket, amivel ki íratkozik az elkövető ebből a kategóriából...

    "A programvezető azt a nézetét is vállalta, hogy ha az ő családja ellen követne el valaki halálos támadást, abban a percben az elkövető halálát kívánná."

    Én viszont szurkolnék, hogy ne kapjon tész-t, hogy kint várni tudjam.

    "Semmilyen kockázatot nem jelentene, ha egy tényleges életfogytiglanra ítélt embert 25 év után újra bíróság elé állítanának, és a bíró dönthetne arról, hogy veszélyt jelent-e még a társadalomra"

    Télleg??? És melyik az a bíró, amilyik 100% biztonsággal kijelnti, hogy egy többszörös gyilkos állat nem fog újra gyilkolni???”
  • 21. Axe 2012. június 11. 07:09
    „http://www.youtube.com/watch?v=6oeSFAIKaX4”
  • 20. Apátfalvi** 2012. június 10. 23:59
    „Kedves Tucat, sokszor írsz jó dolgokat, de azt hiszem hogy ez a mostani nem más, mint erős sarkítás és a veled ellentétes állásponton lévők szavainak kiforgatása.

    Nem kell feltétlenül az, hogy rokon legyen az adott áldozat. Nézzük meg például a nem is oly´ régen történt, számomra még mindig felfoghatatlan battonyai gyilkosságot, amely során hónapokig(!) tartó kínzással gyilkoltak meg egy fiatal nőt. Szerinted az elkövető itt mit érdemel? Nem halálbüntetést, mert hát ugye az kulturálatlan meg európaidegen, és mi nem leszünk ám gyilkosok...! Akkor esetleg az életfogytig tartó szabadságvesztés? Áh, nem, az sem, a fenti úriember szépen kibontott mondanivalójában felvázolta azt, hogy ez is csúnya dolog, és hogy az ilyen bestiális vadállatoknak is vannak jogaik, és hogy nem foszthatóak meg a reménytől. Akkor kérdezem én, mint az írásod szerint vérszomjas agyar állampolgár, hogy mi lenne a példabeli egyed számára a megfelelő büntetés? Az otthoni házi őrizet?

    És a példákat még -sajnos- végtelenségig lehetne sorolni. Idős embereket agyonverő (néhol ugye még a szándék sem kétséges, hiszen volt olyan eset, ahol állítólag az elkövető társa szólította fel a "havert", hogy addig üsse, amíg mozog), félállati lények, feleséget, gyermeket meggyilkoló "családfők", stb.

    Mi számukra a helyes büntetés? És miért feltételezed azt, hogy az egyes esetekben a halálbüntetést követelőknek nem is számít a bizonyítás, csak az, hogy kielégítsék vérszomjukat? Biztos vagyok benne, hogy valóban vannak ilyen emberek is - de rengetegen vannak azok, akik a bizonyított és megkérdőjelezhetetlen esetekben kívánnak halálbüntetést. Vagy életfogyt.-ot, de úgy látszik, már ez is csúnya dolog. Nem kell belemagyarázni mindenféle vadállati ösztönöket az ilyen kívánalmak mögé, de azt viszont jól látod, hogy sokan el vannak keseredve - méghozzá a siralmas közbiztonság, és az egyre alantasabb gyilkosok miatt! Ezt az elkeseredést (és egyúttal a közbiztonságot) pedig nem ejnye-bejnyékkel, hanem kőkemény szigorral lehet orvosolni. Ha a magyarok többsége álláspontod szerint ösztönei vezérelte barbár (legalábbis az agyarozás erre utal...), akkor mondjuk az amerikai állampolgárok, a szabadság és demokrácia feltétlen hívei micsodák? Hiszen náluk is van halálbüntetés.

    És szerinted a II. világháborút lezáró nürnbergi perek bírói és a bűnösöket megbüntetni vágyók is "agyarok" voltak? A százezrek haláláért felelős "belseni rém", Josef Kramer például milyen sorsot érdemelt volna szerinted? Egy nyugis kis börtöncellát 5 évig, ajtaján a "Társadalomba visszaillesztendő" táblácskával...?”
  • 19. bánki 2012. június 10. 21:06
    „16. klj...54 2012.06.10. 16:02

    Ez abban az estben igaz ha sem kutyád, sem macskád gyerekről és feleségről már nem is beszélek. Én vélhetőleg hasonló esetben ,,likvidálnám" a hátrányost !

    Ennyi !

    Jó neked! ,,Mert boldogok a lelki szegények és övék a mennyek országa " - szerintem meg hülyén .........meg !”
  • 18. tucat 2012. június 10. 16:28
    „Eddig, amikor írni kezdtem, tizennégy hóhérpályázat (hozzászólás) érkezett. Kérdés, hogyan gyakorolnák a hivatásukat, amikor, a csodaszép, társadalom-tisztító (?) mozdulatokat a valóságban is gyakorolniuk kellene? Vagy nem hóhéraspiránsok ők, csak felelőtlenül hörgők, akik az elégedetlenségük és a félelmeik, meg a sérelmeik gerjesztette dühüket olyanokon szeretnék megtorolni - tét nélkül -, akikké maguk sosem szeretnének válni ugyan, de folyton félnek a széthullástól, és éppen ezért igyekeznek látványosan-hangosan elhatárolódni a gyilkosoktól, akikké tehát sohasem válnának, miközben képzeletben maguk is e szenvedélynek hódolnak ezen az oldalon...?
    Különös. Mindenesetre, ha már lúd, legyen Kövér, bocs: kövér! Lépjen hát mielőbb érvénybe az ősi, fogat fogért elv! Kaloda, karlevágás, botozás, megkorbácsolás, akasztás, minősített esetekben pedig kerékbetörés, minősített bűnhalmazat esetén pedig karóba húzás, kivételes kegyelemmel az utóbbi eset - egyházi bírósági engedéllyel - keresztre feszítésre, vagy máglyahalálra változtatható. De a megnyugvást és tömegkielégülést eredményező lényeg most jön: mindezt nyilvánosan, annak a településnek a főterén kell végrehajtani, ahol a bűncselekményt bizonyíthatóan (nem kell teljes bizonyosság, a tömeg vérszomjának a kielégítése a lényeg) elkövették. A kínhalál helyett a gyorsított, egyszerű halálbüntetést zárt helyen kell végrehajtani, hatósági tanúk jelenlétében, ha az elítélt a bűncselekménye elkövetésekor még nem töltötte be a tizennegyedik életévét, de a szülők, vagy a gyám részvétele az ilyen kivégzésen is kötelező, és a költségeket is ők viselik. A nyilvános kínzásokat és kivégzéseket pedig köteles minden olyan, helybeli állandó, vagy ideiglenes lakcímű agyar állampolgár megtekinteni, aki az esemény napjáig a tizenkettedik életévét betöltötte. Felmentés - előzetes, nyolc nappal az eseményt megelőzően benyújtott, írásbeli kérelemre, amelyhez a megfelelő igazolásokat is csatolta a kérelmező - csak a kórházi fekvőbetegeknek adható. Aki a megjelenési kötelezettségének nem tesz eleget, az felkoncoltatik. A halálra kínzott holttestét, szintén a nyilvánosság előtt, meg kell semmisíteni. A megsemmisítés módjáról (hamvasztás, feldarabolás, stb.) külön jogszabály rendelkezzék. A lényeg, hogy semmi se maradhat belőle, ami emlékeztethet bárkit is a néhai emberre (aki a közvélekedés szerint nem méltó az ember titulusra).
    Az ilyen eljárások minden költségét a közeli hozzátartozók, ezen belül is elsősorban az egyenesági rokonok viselik. Ezek hiányában a költségeket az állam átvállalja.

    Így rendben lenne? Így kielégítő lenne? Ha igen, akkor én is támogatom a társadalom "öntisztulását" óhajtó, dicsőséges többségi akaratot. De csak akkor, ha a terhelt agyar állampolgár!
    (Biztos, hogy ezek az eszközök élhető légkörűvé, nyugodtabbá teszik a közösségeinket? mert ha igen, akkor nosza, rajta! De mi van, ha mégsem? Mi van, ha más módon kéne viszonyulnunk - ÖNMAGUNKHOZ?)

    Mellesleg a jogvédő nem magát a jogot igyekszik védeni, hanem ezen keresztül az embert, ha kell, a saját, olykor meghökkentő ostobaságai következményeitől is. Mifelénk hosszú évek óta nem túl sok sikerrel. A tudósításban megszólaló "példány" (tetszik a szó, ugye?:)) maga is elismeri, hogy léteznek és munkálkodnak benne emberi indulatok, vagyis, ha egy hozzátartozójának, vagy barátjának az életét oltaná ki valaki aljas indokból, különös kegyetlenséggel..., akkor ő is bepipulna. De nyilván nem vállalná az ügy kivizsgálását, miként attól is igyekezne távol maradni, hogy ítélkezzen az ügyben. Ezt a kötelezettséget a büntetőjog is ismeri: az a rendőr, ügyész, bíró..., aki közelebbről (érzelmileg) érintettje lehet egy ilyen cselekménynek, nemhogy nem köteles részt venni a büntetőeljárásban, hanem meg kell tagadnia a közreműködést. Hogy ne vérbíróságként, a hozzátartozói és köznépi vérbosszú eszközeként működjön az igazságszolgáltatás. Vagyis ne az ember és a társadalom ellen, hanem az emberért és a közösségéért működjék.
    Erről volna itt szó, agyar feleim.
    Máglyára Tucattal! - tudom. Gyűjtsétek a rőzsét és a rönkfát, nehogy idő előtt elhamvadjon a tűz! A vak indulatok tüze se a lelketekben! Különben hogyan is lehetnétek méltóak az ember névre? Igaz, feleim?

    További kellemes vasárnapi szuszogást!”
  • 17. Apátfalvi** 2012. június 10. 16:13
    „A bestiális gyilkosságokat és a közbiztonságot figyelembe véve, a fenti jogvédőket fejbe kéne rugdosni...”
  • 16. klj...54 2012. június 10. 16:02
    „Nem vagyok bíró tehát nem ítélkezem.
    De,
    megbocsátani csak az áldozatnak van joga!
    Ha a "méltóságos bűnelkövető" elvette egy ember életét akkor az a minimum, hogy ott eszi emg a fene a börtönben.
    Mert ő él amíg az áldozata a föld alatt pihen.
    Ez az igazi büntetés nem az akasztás!”
  • 15. GreatWhiteShark 2012. június 10. 15:51
    „Sajnos nem mese!
    Volt egy fiatalember, nevezzük XX-nek, akit, miután a bíró úgy látta, büntetése elérte célját, feltételes szabadon bocsájtották, aláírva ezzel egy fiatal leány halálos ítéletét. Vagy ott a másik, XY. aki tartozását nem óhajtván kifizetni, lelőtte hitelezőjét, majd annak kiskorú gyermekét, mert szerencsétlen rosszkor, rossz helyen volt.
    Mindketten olyan fiatalok, hogy 30-40 év után ott folytathatják ahol abbahagyták.
    Nem kell nekik szabadulni! Illetve bármikor mehetnek, hiszen a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés az utolsó lélegzetvétellel lejár! Csak hagyni kellene őket, legyen ehhez is joguk, ezt támogatom!”
  • 14. 751510 2012. június 10. 14:53
    „Az emberi méltóságot a gyilkosság sérti (jogvédőknek címezve)”
  • 13. mackópajtás 2012. június 10. 14:34
    „"A tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre ítélt M. Viktor Gábort Orosz János kirendelt ügyvéd védte a tárgyalásokon. - Mindenkinek biztosítani kellene a lehetőséget, hogy vissza tudjon térni a társadalomba."
    És azoknak akiket valaki megölnek ki fogja biztosítani a társadalomba való visszatérést? Ezért megnézném mit szólna ez a muksó ha az ő szeretteit mészárolná le valami állat. Inkább a halálbüntetést kellene visszahozni.”
  • 12. ráérő 2012. június 10. 14:13
    „Oroszország legkeményebb bőrtönei:
    http://youtu.be/2QQMyCAW”
  • 11. Emberségetavilágnak 2012. június 10. 13:06
    „Azért vannak a jogvédők, hogy tudatosítsák végre a csökött agyakban:
    - a halottnak nincsenek jogai, mert már nem él.
    - a hozzátartozónk ott az a jog, hogy kijárhat szerettéhez a temetőbe, legyen neki elég.
    - a feljogosított Emberszabású Ököljog jogosult emberként élni és értelmetlenül gyilkolni.
    Az állat nem öl szórakozásból, ebből egyenesen következik, hogy az emberi mivoltából kifordult vadbarom mégis csak ember, tehát joga van érvényesíteni az emberi jogait.
    Ezek a nyelvláz betegek menjenek és szopogassanak jégkockát, ne fogcsattogtatással hűtsék a szájukat. Jó pénzért. Jóllakottan, kényelmesen hátradőlve, megjátszva az értelmest.
    Össze kéne ezeket zárni, hogy elgondolkozzanak, mennyi jogot hörögjenek még össze védenceiknek, miközben azok jobb híján éppen őket filézik.
    A mi értékrendünkben az, aki embertelenül bánik el embertársával, elveszíti az emberi elbánáshoz való jogát.”
  • 10. spatya 2012. június 10. 11:07
    „Milyen méltósága van egy gyilkosnak?”
  • 9. igazságkereső 2012. június 10. 10:50
    „Na, majd ha TASZ és a Magyar Helsinki Bizottság bármely tagjának közvetlen rokonár is meggyilkolják elvetemült emberek, vajion akkor is ezt nyilatkoznák ki, hogy joga van bármire is a gyilkosnak, gyilkosoknak?! Az áldozataik sajnos már semmilyen jogot nem tudnak érvényesíteni, így talán maradjunk annyiban, hogy a gyilkosoknak, akik nem hirtelen felindulásból követik el egyébként szörnyű tettüket, azok bizony nyugodtan meg is halhatnak bármelyik büntetés-végrehajtási intézetben! Ott van a helyük, nem pedig a szabad társadalomban!! Az is , aki Jéga-Szabó Bernadettet és 4 hölgytársát meggyilkolta, vasúti sínre fektette, milyen jogot kellene,hogy élvezzen? Igen, a börtönben történő meghalás jogát és még kegyes is volt hozzá akkor a sors! Ilyenkor a TSZ és a MHB minden egyes tagja gondoljon saját családtagjai életére!!”
28 hozzászólás
12

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Táncos lakodalmat varázsol a szegedi Dóm térre Novák Ferenc

A Kárpát-medence népeinek táncai elevenednek meg a Szegedi Szabadtéri Játékok Hegyen-völgyön lakodalom című produkciójában. Tovább olvasom