Nekm csak az a bajom, hogy egy csomó akasztófavirág a nyugdíjam terhére zabál és gyúr a sitten, élete végéig.
20. Apátfalvi** 2012.06.10. 23:59
Kedves Apátfalvi**!
Örömmel olvastam, az eddig megismertekhez képest mind stílusában, mind pedig terjedelmében szokatlan (kevésbé sarkos és szélesebb gondolati kört leíró) fejtegetését!
A felvetésére azonban mind a bejegyzését megelőző, mind pedig az azt követő hozzászólások válaszolnak, legalábbis részben.
Másfelől pedig ez a kérdés is túl bonyolult ahhoz, hogy itt érdemben meg lehessen vitatni. Ahhoz, hogy legalább a probléma lényegét megérthessük, több éves kurzusra lenne szükség, amely során világossá tehetnénk a földi életet létrehozó és fenntartó erők természetét, amelyek oly változatos, a lényegüket (és látszólagos céljukat) tekintve azonban azonos működési irányú organizmusok megjelenéséhez és aktivitásához vezettek. Ezek közül az ember az egyik, amely tehát, az előbb említett lényegét tekintve semmiben sem különbözik a többitől. Annak ellenére sem, hogy az (egyelőre latens) adottságai úgy tűnik, megvannak a túléléséhez szükséges… Tovább olvasom »
20. Apátfalvi** 2012.06.10. 23:59
Kedves Apátfalvi**!
Örömmel olvastam, az eddig megismertekhez képest mind stílusában, mind pedig terjedelmében szokatlan (kevésbé sarkos és szélesebb gondolati kört leíró) fejtegetését!
A felvetésére azonban mind a bejegyzését megelőző, mind pedig az azt követő hozzászólások válaszolnak, legalábbis részben.
Másfelől pedig ez a kérdés is túl bonyolult ahhoz, hogy itt érdemben meg lehessen vitatni. Ahhoz, hogy legalább a probléma lényegét megérthessük, több éves kurzusra lenne szükség, amely során világossá tehetnénk a földi életet létrehozó és fenntartó erők természetét, amelyek oly változatos, a lényegüket (és látszólagos céljukat) tekintve azonban azonos működési irányú organizmusok megjelenéséhez és aktivitásához vezettek. Ezek közül az ember az egyik, amely tehát, az előbb említett lényegét tekintve semmiben sem különbözik a többitől. Annak ellenére sem, hogy az (egyelőre latens) adottságai úgy tűnik, megvannak a túléléséhez szükséges magatartásbeli változásokhoz...
Ha csak a kérdés kifejtéséhez szükséges aspektusok (létező tudományágak és lehetséges interdiszciplináik) listázásába és felhasználásuk indokolásába kezdenék, akkor is meghaladnám az itt rendelkezésre álló terjedelmi korlátokat. Gondolatébresztőnek ezért inkább csak annyit mondanék, hogy a jó öreg Lombroso elmélete - szerencsére - már rég a múlté. Régóta tudjuk, hogy senki sem születik bűnözőnek, rablónak, gyilkosnak, s bár az érzékenységi küszöbértékeinkben és a reakcióink intenzitásában is különbözőek vagyunk, alapvetően a miliőnk hatásai tesznek bennünket azzá, amikké, akikké leszünk. És ez sem végérvényes, mert még a kialakult személyiségű, felnőtt ember is meghökkentő változásokra képes, pusztán a környezete (nemcsak a fizikai, hanem a szociális) változásaihoz való, eredményes alkalmazkodás (túlélés) érdekében. Mondom: nem sejtjük, hanem tudjuk. Igaz, ez az alkalmazkodási képesség millió dolog függvénye, ebben most ne mélyedjünk el, noha fontos lenne ezeket is megérteni, de ezeket a tényeket és összefüggéseket az egyes szakmák ma már elég jól ismerik.
Van még valami, ami talán ennél is fontosabb: a kialakuló személyiségű ember miliője egy életre meghatározza azokat a személyiségi kereteket, amelyek között az ember attitűdrendszere és tetten érhető magatartása viszonylag plasztikusan képes változni. Ezek a keretek sem teljesen merevek és meghaladhatatlanok azonban, kivéve a nagyon öreg, mentálisan erősen leépülőfélben lévő embertársainkat, akikre viszont ennek figyelembe vételével szoktunk tekinteni, őket tehát kihagyhatjuk most ebből a gondolatkörből. A lényeg tehát abban állna, hogy ma ebben a honban (vagy bárhol) milyen magatartásmintákat tanulhat meg egy kialakuló személyiségű emberke a későbbi élete külső-belső konfliktusainak a kezeléséhez. Milyen az a gazdasági-társadalmi közeg, amely őt kiforrott, megállapodott személyiséggé formálja, egy életre belevésve a magatartási alapnormákat, az embertársaival szembeni empátiát, az együttműködés szükségesnek ítélt elkötelezettségének szintjét, stb. Vagyis, más szavakkal: ha egy kölyök azt látja, hogy a felnőtt társadalomban a nyers erő, az arrogancia, az agresszió és a közösségi normák "ügyes" megsértése a sikeres túlélés záloga, akkor nem valószínű-e, hogy -összehasonlítási alapja nem is nagyon lévén - ezeket a mintákat fogja élete során követni minden gondja, konfliktusa kezelésében, ahelyett, hogy intelligensen, állandóan felülvizsgálná e normákat, ami, lásuk be, roppant fárasztó, és a legtöbb ember képességeit meghaladó erőfeszítés lenne ? Még egyszerűbben: nem erkölcstelen-e ügyeskedő, törvénykerülő, fegyelmezetlen embereket nevelni, és utána kegyetlenül büntetni - magunk helyett, akik ezt tettük velük - őket, pusztán azért, mert a tőlünk tanultak szerint (az életünk minden területén tetten érhető, általában is agresszív minták mellett lásd még egyént és közösségét romboló előítéletek, bűnbakképzés, stb....) viselkednek? Mindeközben a nyomás egyre nagyobb rajtuk, hiszen a sikeres, de legalábbis az eredményes túlélés gazdasági feltételei rohamosan romlanak, és azt hiszem, eléggé nyilvánvaló, hogy erről sem ők tehetnek...
Egy szó, mit száz, nem hiszem, hogy nyers erővel, agresszióval alakítható az ember személyisége a legeredményesebben, de a kívánatos hatások tartós érvényesülése teljes bizonyossággal kizárható ilyen hozzáállással. A fenyegetettség jelentette félelmek és szorongás rövid távon, amíg a kényszer nyomása fennáll, eredményes lehet, de mivel a hatások nem válnak a személyiség belső értékévé (ellenkezőleg: küzd ellenük), sosem lesznek a magatartás igazi, tartós motívumai. Olyan ez a gondolkodásmód, mint a huszonkettes csapdája, kedves Apátfalvi. Szóval az erőszak monopóliumával rendelkezőknek (bűnüldöző hatóságok, igazságszolgáltatás) mindig marad dolguk, a közösség önvédelme sajnos nem nélkülözheti őket, de a működésük célja sosem lehet ember-és társadalom-ellenes, és főként nem lehet egyedüli eszköze a közösségnek, de még preferált sem! Ha minden problémánk megoldását az (ellen)agresszióban keressük, akkor sosem fogjuk megtalálni a fájdalmas bajaink gyökereit, és a megoldás esélyét is messze elkerüljük. Ami számomra látható tény: a társadalmunk jelenleg exponenciális sebességgel távolodik a problémamegoldás lehetőségeitől, azaz önmagától...
Bocsásson meg, ha nem elég érthetőek a fenti gondolatok, de ennél bővebben itt nincs lehetőség a fejtegetésre, ezért próbálkoztam az absztrakt tömörítéssel, amelyet, remélem, képes lesz gondolatban valamennyire kibontani. A legutóbbi hozzászólása erre enged következtetni. :)
Szép és kellemes legyen a napja!
Árammal ellátott drót ketrec és csak, annyi élelem amit magának megteremt.Szökés esetén lelőni önvédelemre hivatkozván.
"...de Nyugat-Európa szinte egyetlen államában sincs a magyarral megegyező tényleges életfogytiglan."
Sőt, képzeljék el, Nyugat-Európa szinte egyetlen államában sincs az amerikaivall megegyező halálbüntetés!!!!!
"Legyen célja a fegyházban annak az embernek is, akit a legsúlyosabb bűncselekményekért ítéltek el."
Kell is hogy legyen. Ki kell termelnie több 10 millió Ft-ot kártérítésre. Ha nem teszi, nem kap enni.
"Semmilyen kockázatot nem jelentene, ha egy tényleges életfogytiglanra ítélt embert 25 év után újra bíróság elé állítanának, és a bíró dönthetne arról, hogy veszélyt jelent-e még a társadalomra. Ha ennek a legkisebb jelét is tapasztalná, úgy visszaküldhetné a fegyházba - mondta."
NEM!!! Akkor engedje szabadon, ha felelősséget vállal érte, hogy többé nem árt a páciens másnak. Fővesztés terhe mellett. Vagyis ha ismét gyilkol, a bíró megy a vérpadra.
"50 évig ilyen körülmények között tartani valakit nem emberhez méltó - magyarázta Tóth Balázs. "
Nem is emberek....azért definiáljunk már olyan bűncselekményeket, amivel ki íratkozik az elkövető ebből a kategóriából...
"A programvezető azt a nézetét is vállalta, hogy ha az ő családja ellen követne el valaki halálos támadást, abban a percben az elkövető halálát kívánná."
Én viszont szurkolnék, hogy ne kapjon tész-t, hogy kint várni tudjam.
"Semmilyen kockázatot nem jelentene, ha egy tényleges életfogytiglanra ítélt embert 25 év után újra bíróság elé állítanának, és a bíró dönthetne arról, hogy veszélyt jelent-e még a társadalomra"
Télleg??? És melyik az a bíró, amilyik 100% biztonsággal kijelnti, hogy egy többszörös gyilkos állat nem fog újra gyilkolni???
http://www.youtube.com/watch?v=6oeSFAIKaX4
Kedves Tucat, sokszor írsz jó dolgokat, de azt hiszem hogy ez a mostani nem más, mint erős sarkítás és a veled ellentétes állásponton lévők szavainak kiforgatása.
Nem kell feltétlenül az, hogy rokon legyen az adott áldozat. Nézzük meg például a nem is oly´ régen történt, számomra még mindig felfoghatatlan battonyai gyilkosságot, amely során hónapokig(!) tartó kínzással gyilkoltak meg egy fiatal nőt. Szerinted az elkövető itt mit érdemel? Nem halálbüntetést, mert hát ugye az kulturálatlan meg európaidegen, és mi nem leszünk ám gyilkosok...! Akkor esetleg az életfogytig tartó szabadságvesztés? Áh, nem, az sem, a fenti úriember szépen kibontott mondanivalójában felvázolta azt, hogy ez is csúnya dolog, és hogy az ilyen bestiális vadállatoknak is vannak jogaik, és hogy nem foszthatóak meg a reménytől. Akkor kérdezem én, mint az írásod szerint vérszomjas agyar állampolgár, hogy mi lenne a példabeli egyed számára a megfelelő büntetés? Az otthoni házi őrizet?
És a példákat még -sajnos-… Tovább olvasom »
Kedves Tucat, sokszor írsz jó dolgokat, de azt hiszem hogy ez a mostani nem más, mint erős sarkítás és a veled ellentétes állásponton lévők szavainak kiforgatása.
Nem kell feltétlenül az, hogy rokon legyen az adott áldozat. Nézzük meg például a nem is oly´ régen történt, számomra még mindig felfoghatatlan battonyai gyilkosságot, amely során hónapokig(!) tartó kínzással gyilkoltak meg egy fiatal nőt. Szerinted az elkövető itt mit érdemel? Nem halálbüntetést, mert hát ugye az kulturálatlan meg európaidegen, és mi nem leszünk ám gyilkosok...! Akkor esetleg az életfogytig tartó szabadságvesztés? Áh, nem, az sem, a fenti úriember szépen kibontott mondanivalójában felvázolta azt, hogy ez is csúnya dolog, és hogy az ilyen bestiális vadállatoknak is vannak jogaik, és hogy nem foszthatóak meg a reménytől. Akkor kérdezem én, mint az írásod szerint vérszomjas agyar állampolgár, hogy mi lenne a példabeli egyed számára a megfelelő büntetés? Az otthoni házi őrizet?
És a példákat még -sajnos- végtelenségig lehetne sorolni. Idős embereket agyonverő (néhol ugye még a szándék sem kétséges, hiszen volt olyan eset, ahol állítólag az elkövető társa szólította fel a "havert", hogy addig üsse, amíg mozog), félállati lények, feleséget, gyermeket meggyilkoló "családfők", stb.
Mi számukra a helyes büntetés? És miért feltételezed azt, hogy az egyes esetekben a halálbüntetést követelőknek nem is számít a bizonyítás, csak az, hogy kielégítsék vérszomjukat? Biztos vagyok benne, hogy valóban vannak ilyen emberek is - de rengetegen vannak azok, akik a bizonyított és megkérdőjelezhetetlen esetekben kívánnak halálbüntetést. Vagy életfogyt.-ot, de úgy látszik, már ez is csúnya dolog. Nem kell belemagyarázni mindenféle vadállati ösztönöket az ilyen kívánalmak mögé, de azt viszont jól látod, hogy sokan el vannak keseredve - méghozzá a siralmas közbiztonság, és az egyre alantasabb gyilkosok miatt! Ezt az elkeseredést (és egyúttal a közbiztonságot) pedig nem ejnye-bejnyékkel, hanem kőkemény szigorral lehet orvosolni. Ha a magyarok többsége álláspontod szerint ösztönei vezérelte barbár (legalábbis az agyarozás erre utal...), akkor mondjuk az amerikai állampolgárok, a szabadság és demokrácia feltétlen hívei micsodák? Hiszen náluk is van halálbüntetés.
És szerinted a II. világháborút lezáró nürnbergi perek bírói és a bűnösöket megbüntetni vágyók is "agyarok" voltak? A százezrek haláláért felelős "belseni rém", Josef Kramer például milyen sorsot érdemelt volna szerinted? Egy nyugis kis börtöncellát 5 évig, ajtaján a "Társadalomba visszaillesztendő" táblácskával...?
16. klj...54 2012.06.10. 16:02
Ez abban az estben igaz ha sem kutyád, sem macskád gyerekről és feleségről már nem is beszélek. Én vélhetőleg hasonló esetben ,,likvidálnám" a hátrányost !
Ennyi !
Jó neked! ,,Mert boldogok a lelki szegények és övék a mennyek országa " - szerintem meg hülyén .........meg !
ikonokkal!
25°C
Megyei sikerek Ausztriában - fotók
Szeged madártávlatból - gyönyörködjön a napfény városában!
Keserves gyönyörűség a sebészet
