Nem a spanyolviaszt akarjuk feltalálni, amikor egy meglehetősen régi rendelet hiányosságait mutatjuk be, csak szeretnénk rávilágítani arra, hogy nem tegnap kezdődött a furcsa szabályalkotás a vendéglátásban, és egy évtized sem volt elég arra, hogy az illetékesek rájöjjenek: nem jó ez így senkinek. Legfeljebb azoknak, akik szeretnének minél hamarabb megszabadulni a problémáktól. Emlékezzünk csak az év eleji huzavonára a napi standolás körül. 

A vendéglátásra vonatkozó szabálykönyv sok furcsa regulát tartogat azoknak, akik be akarnak szállni a bizniszbe. Az egyik legértelmetlenebb szabály talán a már jól megszokott 200 méteres rendelet, amely ez év elején tovább szigorodott, bár a lényegén nem sokat változtattak. Tilos szeszt mérni az alsó- és középfokú oktatási, egészségügyi, gyermek- és ifjúságvédelmi intézmény bármely bejáratától számított 200 méteres közúti (közterületi) távolságon belül.

Időzítés és konyha

A rendelet 4/1997. (I. 22.) Korm. rendelet az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről 15. § (1) Tilos a melegkonyhás vendéglátó üzlet kivételével szeszes italt kimérni az alsó- és középfokú oktatási, egészségügyi, gyermek- és ifjúságvédelmi intézmény bármely bejáratától számított 200 méteres közúti (közterületi) távolságon belül.

A jogszabály alól kivétel minden olyan üzlet, amely már létezett a rendelet előtt. Rájuk mindez nem vonatkozik, csak az új belépőkre. Így fordulhat elő, hogy akár egy óvodával szemben is halálra ihatjuk magunkat, ha egy régi kocsmában tanyázunk, míg egy újonnan nyílt helyen legfeljebb kólázhatunk, ha a rendeletben említett intézmények valamelyike a közelben van. A jogszabály megkerülhető, ha az új hely tulaja konyhát nyit. Ebben az esetben adhat alkoholt a vendégeinek. Igaz, ez az üzemeltetés költségeit jócskán meg fogja emelni.

A szegedi Garaboncziás borozó igazi állatorvosi lova a kérdésnek. Sokáig a város peremén üzemelt a klub, nem is zavart senkit. Ihattak a vendégek, ahogy a torkukon lefért. Túl messze volt azonban a városközponttól, és mivel a nagykörúton kívül már nincs éjszakai élet Szegeden, Cziráki Zsolt, a tulaj úgy döntött: beköltöznek. Kerül, amibe kerül. Meg is találták a megfelelő helyet a belvárosban.

A környéken éppen bezárt egy középiskola, a legközelebbi általános a 200 méteres határon kívül esik. Úgy gondolták, nem lesz belőle baj. Hamarosan azonban konyhát kellett nyitniuk. Igaz, még szinte soha senki nem evett egy fia mustáros flekkent sem, de kell a konyha, ha szeszt akarnak árusítani. Az iskola mégis túl közel van.

Ha akarom, 200 méter, ha akarom, kevesebb

- Kiszámoltuk az elején. Az iskola főbejárata, amit a diákok használnak és a mi bejáratunk, amelyiken a vendégek bejönnek elég messze van. Több mint 200 méter a távolság. Igen ám, de a sulinak van egy gazdasági bejárata is. Még ezt is megúsztuk - kezdi el a kacskaringós történetet a tulaj, akivel a pultra támaszkodva beszélgetünk, ahol dohányozni nem lehet, mert már van konyha. Ezt egy másik paragrafus írja elő. - A suli gazdasági bejárata azonban, amelyiken egyébként diák nem megy be soha, már közelebb van, de még elég messze - folytatja mosolyogva. A történeten már ő is csak nevetni tud.

- Nekünk azonban van egy ajtónk, amit nem használunk. Az már belelóg a tiltott zónába. Az iskola gazdasági bejárata és a mi használaton kívüli ajtónk között nincs meg a szükséges 200 méter.

Sakk-matt

Cziráki Zsolt a Garaboncziás tulajdonosa először arra gondolt, hogy befalaztatja a használaton kívüli ajtót és kész, de hamar kiderült, hogy hiába tennék. A bűnös bejárat, amely legfeljebb 3-4 méterrel van közelebb az általánoshoz, mint az ideális távolság hiába falaznák be. A klubnak ugyanis van egy udvara is. Azon keresztül érkezik az áru. Ennek az udvarnak van egy kapuja, amely már jóval közelebb esik az iskola gazdasági bejáratához. A távolság legalább 10 méterrel csökken általa.

- Igaz, azon a kapun át nem lehet bejutni a pulthoz. A kaputól maga az épület is vagy 100 méter séta az udvaron át. A törvény szerint azonban a közterületen mért távolság számít, tehát az első olyan ponttól mérnek, ahol az én üzletem az utcával érintkezik, függetlenül attól, hogy azon a kapun be lehet jönni sörözni, vagy sem. Így most konyhánk is van. Meg szakácsunk is. Árulhatunk alkoholt, de ez havonta 200-300 ezer forint veszteséget jelent, hiszen alig akar itt enni valaki - összegzi a tulajdonos a vaskapu okozta galibát. - Arról nem is beszélve, hogy 18 év alattiaknak, akiket a jogszabállyal elvileg védeni akarnak tőlünk, nem is adunk alkoholt, hiszen ezt a törvény is tiltja. Azok, akik még nem múltak el 18 évesek, pecsétet kapnak a kezükre a bulikon. Így tudjuk kiszűrni őket - teszi hozzá Cziráki Zsolt.

- Talán kapunk rá engedélyt, hogy tanítás után konyha nélkül is adhassunk sört a vendégnek. Ha öt után nyitunk, elvileg megszabadulhatunk a konyhától, de ne kiabáljuk el - vázolja a reményeket a tulajdonos. Igaz, itt szemben hamarosan fekvőbeteg ellátó intézmény nyílik, és akkor nem tudom mi lesz. Lehet, hogy újra főzni kell - legyint rá végül.

Fókuszban az ifjúság?

Azzal alighanem mindannyian egyetérthetünk, hogy senki sem örülne, ha az iskolák és az óvodák mellett kocsmák nyílnának, de vajon a gazdasági bejáratoktól mért távolságoktól függ-e, hogy gyermekeink isznak-e alkoholt vagy sem? Vajon betért-e a jogalkotó Szeged vagy bármely magyar város kocsmáiba egy péntek estén? Látta-e, ahogy a szülők pénzén vett söröket, borokat, rövideket és minden egyebet kórusban tölti magába az ifjúság? Látta-e valaki a nonstop előtt csordába verődő kezdő alkoholistákat?

Látta-e valaki, hogy péntekenként nem "csak" decikről van szó? Nem csak pár pohárral isznak, mint ahogy azt egervári tinik tették néhány hete iskolába menet. Hét deci pálinkát ittak meg, amíg a suliba beértek. Végül a mentők vitték el őket, mert kissé a fejükbe szállt. Hét decit ketten. Egy felnőtt is kifeküdne tőle. Kiszámolta-e már valaki azt, hogy ahhoz, hogy ez ne így legyen - ahhoz, hogy a magyarok ne tinédzserként kezdjenek el inni -, milyen messze kell lennie egy kocsmának az iskolától? Csak mert úgy tűnik: 200 méter nem elég!