Délmagyar logó

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 8°C

Repül a modell: 4 másodperc alatt 150 méter magasan

Ha valaki szappanbuborékot fúj a pusztában, nem feltétlenül játékból teszi. Lehet, hogy csak arra kíváncsi, merre fúj a szél és milyen erősséggel. A szabadon repülő modellekkel versenyző Zsengellér Gábor – többszörös Európa-bajnok és Világkupa-győztes – a buborékfújáson kívül más trükkökről is mesélt.
Zsengellér Gábor Fotó: Frank Yvette
Zsengellér Gábor Cegléden született és ott járt általános iskolába. Mivel állandóan fúrt-faragott, pedagógus szülei rávették az egyik tanárkollégájukat, indítson modellező szakkört. A ma már többszörös bajnok versenyző akkoriban persze még csak ragasztgatta a repülőket, később viszont már a levegőben is kipróbálta gépeit. 36 éve ragadták magukkal a szabadon repülő motoros modellek, s az elmúlt évtizedekben több világ-, Európa- és Világkupa-bajnoki címet gyűjtött be a Szeged Városi Modellező SE elnöke. A versenyekről elárulta: egy kívülálló számára unalmas nézni az egymás után levegőbe dobott gépeket, de aki versenyez, az tudja, ebben a tervezés, az építés, a modellek állandó tökéletesítése is benne van.

A versenyeken kategóriák szerint indulhatnak a gépek, adott műszaki paraméterek – például lökettérfogat, tömeg és minimális felületi terhelés – alapján sorolják be egy-egy osztályba a modelleket. Egy vitorlázó gép építése ma már több emberes munka, hiszen a repülők egyre modernebb anyagokból és műszaki megoldásokkal készülnek. Használnak például a Forma–1-es versenyautókba is beépített szénszövetet, amelyből egy négyzetméter 15 ezer forintba kerül. Igaz, ez amennyiség 4-5 géphez is elegendő.

Zsengellér Gábor – aki az F1C motoros kategóriában versenyez – felsorolni sem tudja, hány gépe volt 36 év alatt. A mostani modellje szárnyának fesztávolsága 2 méter 60 centiméter, a súlya 75 dekagramm.
– Négy másodperc alatt repül fel 150 méteres magasságba – büszkélkedik. – A versenyeken öt másodpercig járhat a motor, s legalább három percet kell repülnie a gépnek. A start után már nem avatkozhatunk be a repülésbe, távcsővel figyeljük, merre vitorlázik.
A versenyzők számtalan trükköt alkalmaznak. A szél irányára és erősségére tapasztalt versenyzők már a földön hajladozó fűszálakból is tudnak következtetni, de figyelik a többi repülőt, és azt is, merre sodródnak a szöszök a levegőben. Előfordul, hogy szappanbuborékokat fújnak. Ahhoz, hogy valaki győztes gépet építsen, ismernie kell az aerodinamikát is. A szárnyak elcsavarásával például befolyásolható a repülés. – A startnál nem lehet tudni, hol ér földet a gép, a futamok után össze kell szedni a modelleket. A versenyeket olyan hatalmas pusztákon rendezik, aminek nem látni a végét. Mi nyáron nem a strandra járunk, hanem a prérire.

A győzelemhez tudás kell, s kevéssé szerencse. Persze vannak peches szériák, előfordul az is, hogy egy versenyzőnek két-három gépe is tönkremegy egy versenyen.

Korhatáros technikai sport
Zsengellér Gábor állítja: a modellekkel való versenyzés nem űzhető 99 éves korig. Egy versenyen ugyanis jobb esetben akár húszszor is fel kell röptetni a gépet, s el is kell kutyagolni oda, ahol végül földet ér. Így egy-egy versenyző 15-20 kilométert is gyalogol egy versenynapon. Arról nem beszélve, hogy akadnak igen nehéz helyzetek. Zsengellér Gábor egyszer egy mocsár közepéből húzta ki a modelljét úgy, hogy hasra fekve kúszott be a lápon érte.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Máig adtak haladékot a háziorvosok

Az Országos Mentőszolgálat ígérete szerint a hét végéig kifizetik a szegedi háziorvosok elmaradt… Tovább olvasom