Délmagyar logó

2017. 10. 18. szerda - Lukács 10°C | 24°C Még több cikk.

Repül az álbajusz, ki tudja, hol áll meg

Leáldozóban a színházi ál- és pótszőrzetek divatja: a paróka, az álbajusz és az álszakáll egyre ritkábban szükséges a produkciókhoz. Emberi hajból készített kellékek helyett inkább jó minőségű, praktikus műanyagokat használnak.
A Bánk bán két Ottója nyáron a szabadtéri fodrászatán: Nyári Zoltán a székben, Kovácsházi István beavatkozásra várva. Fotó: Karnok Csaba
Több mint kétezer parókát őriznek a Szegedi Nemzeti Színház fodrásztárában. Az 1-es leltári számot viselő legrégebbi már elmúlt nyolcvanéves, de még ma is játszhatna. Bodnár György, a színházi hajszobrászok szeptemberben kinevezett vezetője 36 éve dolgozik a szakmában, azt mondja, sok minden megváltozott az utóbbi évtizedben. Leáldozóban a színházi pótszőrzetek divatja, a modern rendezők többsége nem szereti a parókákat, álszakáll és álbajusz még ritkábban kerül a színészekre.

– Saját növesztésű szőrökkel játszom, mert zsigerileg utálom az éterben oldott gyantából készült ragasztóanyagot, a masztixot – meséli Székhelyi József, a szegedi teátrum színész-direktora. – A Régimódi történet Madách színházi premierjén drága Schütz Ilával volt egy közös jelenetünk: ő Gizellát én pedig Kálmánkát játszottam. A záró jelenetben, testvéri összecsapásunk végén kellett tőle kapnom egy pofont. Bal kezéből a jobb orcámra akkora fülest kaptam, hogy a két félből álló Jávor-bajuszom egyik „szárnya" valahol a hatodik sorban kötött ki – azóta sem került elő. Irgalmatlan nagy röhögés volt, hatalmas tapsot kaptunk. Azóta rettegek az ilyen nyílt színi megszégyenülésektől, ezért inkább megnövesztem a saját szőrzetemet. Formára nyírom, ápolom, csak ne kelljen ragasztani. Legutóbb Szegeden, az Éjjeli menedékhely kedvéért növesztettem körszakállt.

– Pályakezdő koromban egy Pillangókisasszony-előadáson a Suzuki szerepét játszó énekesnőnek leesett a parókája, és csak gurult, gurult, a színpad szélén a léc fogta meg. A kolléganő meg ott maradt fásliban. Kínosak az ilyen helyzetek, szerencsére velem még nem fordult elő ennyire durva eset – mondja az operatagozat vezető szopránja, Vajda Júlia. – Fodrászunknak, Bodnár Gyurikának is ez a rémálma, ezért vagy ötvennyolc hajcsattal szokta a parókáinkat rögzíteni, nehogy hasonló előforduljon. A víg özvegyet játszottuk, bonviván kollégám mindig úgy összekócolt, hogy a Gyurika a takarásban tehetetlenül tombolva nézte, hogyan teszik tönkre azt a hajkölteményt, amit ő gondosan megalkotott.

Turiártól a csillagos égig

A turikban és a piacokon időnként már öt-hatszáz forintért is lehet olyan műanyag parókákat kapni, amelyek mellékszereplőknek akár színházi célra is megfelelnek. A szaküzletekben 20-30 ezerért már egészen jó minőségű parókákat árulnak. A legkiválóbb, valódi emberi hajból készültek esetében a határ a csillagos ég, akár 150-200 ezer forintot, sőt még annál is többet kérhetnek értük. Bodnár György szerint színházi célra, néhány előadás kedvéért kár ennyit adni értük. A néző úgysem látja közelről, így nem tud különbséget tenni a minőségi drága és az olcsóbb praktikus között.

Néhány évtizede Mánik László, a színház egyik akkori fodrásza még mindenkitől pontos fejméretet vett, és emberi hajból személyre szabott parókát készített. Azt mondják az énekesek, ez azért jó volt, mert rettenetesen kellemetlen tud lenni egy szűk paróka. Visszafoghatja a teljesítményt. A speciális műanyagokból gyártott mai modernek már gumialapra készülnek, rugalmasak, kényelmesek, könnyebb őket viselni.

Sokat fejlődött az elmúlt évtizedekben a színházi kellékipar, mindent meg lehet már készen vásárolni. Régen a műszempillát is a fodrászok készítették, és masztixszal ragasztották fel. Sokan előadás után begyulladt szemhéjjal kínlódtak, mert nem bírták a gyantát. Nemcsak a rendezők, hanem a színészek, énekesek többsége sem igazán szereti a macerás előkészületet igénylő látványos, gondosan tervezett hajkölteményeket. „Nehogy már a hajam játssza el a szerepet!" – lehet tőlük gyakran hallani.

– Ha nagy sminkkel, bonyolult hajjal játszom, akkor akár másfél-két órával korábban is be szoktam menni előadás előtt – árulja el Vajda Júlia. – A fodrászok a művészek bizalmi emberei, az ügyes-bajos dolgokat is megosztjuk velük, sokszor segítenek azzal is, hogy miközben átalakulunk a kezük alatt, kibeszélhetjük a feszültségeinket is.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Amire nincs orvosság

Dobra veri a szegedi önkormányzat az üresen álló nővérszállót és a volt fertőzőkórházat. Lapunk… Tovább olvasom