Délmagyar logó

2017. 12. 14. csütörtök - Szilárda -1°C | 8°C Még több cikk.

Restaurált pannó díszíti a vasúti várótermet

Karácsonyra ígérték az építők, hogy elkészül a szegedi nagyállomás néhány utasforgalmi helyisége. Nos, készen is vannak, de az utasok csak a hatósági engedélyek beszerzése után léphetnek az épület első felújított helyiségeibe. A műemlék dísze az a mennyezetkép, amelynek szépsége csak a fél évig tartó restaurálás után mutatkozott meg igazán.
Különleges dísze lesz az állomásnak az a festmény, amelynek restaurálását a napokban fejezték be. A három méter átmérőjű, kör alakú képet Kacziány Ödön festette, 1902-ben erősítették az első osztályú váróterem, később resti mennyezetére, címe: Baccháns lakoma. Pannóról, azaz műteremben készült, de freskónak tűnő, vászonra festett képről van szó. Széphegyi László, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal regionális irodavezetője szerint sokak szemében kevéssé értékesnek tűnt a megfeketedett olajkép, a restaurálás után azonban teljes pompájában mutatkozik meg újra. Az eredeti alkotást többször átfestették, a szakszerűtlen javítások miatt besötétedett. A műemléképület dísze Csúcs László András, Kovács András és Somos Tamás restaurátornak köszönhetően újulhatott meg.

A befeketedett pannó restaurálás előtt, és a megújult, kész alkotás a műhelyben Fotó: DM/DV

– Legalább egyszer már restaurálták a képet, az eredeti díszkeretet kicserélték, és egy „fakarikára" ragasztották. Mivel megsérülhetett, erősen átfestették a 30-as években – magyarázta Csúcs László András. A Reko Konzult Kft. festő-restaurátora hozzátette: azóta, az elmúlt hetven évben nem nyúltak az alkotáshoz, korszerűen és szakszerűen most először állították helyre. Az eredeti kép előkerült a rákent rétegek alól. A pannót nyáron hozták el, decemberre készültek el vele; a feltárás, az átfestés eltávolítása aprólékos, hosszadalmas munkafolyamat. A restaurátor reméli, a kép környékén a mennyezeti díszítőfestést is elkészíthetik, terveit már zsűri elé vitték. A szakember szerint felbecsülhetetlen értékű pannóról van szó. A századforduló környékén tapasztalható gazdasági pezsgés, művészeti virágzás szép emléke. Látnivaló, hogy a 20. század elején a vasútállomást nagyon értékes művekkel díszítették, erre volt igény és anyagi lehetőség is. A pannó egyébként egy ciklus része, hiszen a másod- és harmadosztályú várót is hasonló, allegóriákat ábrázoló mennyezetkép díszítette – magyarázta. – Ezek azonban elvesztek, így ez a bacchanália az egyetlen emlékünk a nagyállomás díszítéséről.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Terülj asztal, otthon

Külföldön megszokott, hogy szentestén étteremben eszik az egész család – a háziasszonyok… Tovább olvasom