Délmagyar logó

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -2°C | 5°C

Röplap a kávékiöntőben, címer a sakktáblán

Különleges vállalkozásba fogott a szegedi Fekete Ház. Összegyűjtötte és kiállításba rendezte 1956 emlékeit. A zászló, gyűrű, jegyzőkönyv, röplap, fotó és sakk-készlet története is különleges. Kass János és Tóth Sándor a művész szemszögéből állított emléket a forradalomnak.
Kihallgatási jegyzőkönyvét őrzi Nagy Kálmán (balról), a disszidálásból hazatért Török Józsefre az anyja se ismert rá. Fotó: Frank Yvette
– Nekem az élő történelem már 1946-ban elkezdődött. Alig múltam tizenkilenc, Pécsett jártam kereskedelmi iskolába. A lelkes mozgolódásunkért letartóztatott az államvédelem, és hat évre „biztonságba helyezett" – emlékezett némi iróniával a hangjában Nagy Kálmán. A róla szóló kihallgatási jegyzőkönyveket adta oda a Fekete Háznak. – '56-ban a malomszerelőnél dolgoztam, éppen a szegedi Vám téri Tisza-malmot alakítottuk át. Itt ragadtam a városban. Csendes szemlélőként együtt éreztem a forradalmárokkal, de nem értettem egyet velük. Hatéves tapasztalattal a hátam mögött tisztábban láttam. Sejtettem, hogy nem lehet jó a vége ilyen túlerővel szemben, és sajnos igazam lett.

A forradalom leverésének napjáról egy gyűrött kávéfoltos röplap is tanúskodik. Kádár Jánost és az elnyomókat gúnyoló papirost a szegedi orvostanhallgatók írták. A rendőrség nyomozott az ötletgazdák után.

Egyikük, annak ellenére, hogy félt, meg akart menteni egy példányt a jövő számára. Leleményesen egy kávékiöntőbe rejtette a lapot. Remélte, hogy ott nem fogják keresni, mert akinél ilyet találtak, az ellen rendőrségi eljárást kezdtek, és eltávolították az egyetemről. Gazdáját nem érte bántódás, a röplap pedig – birtokosa nevének elhallgatása mellett – a múzeumba került.

Emlékezés a Fekete Házban

Ahol a forradalom lángja fellobbant címmel hármas összeállítás látható a szegediek emlékeiből a Fekete Házban január 28-áig. Két különlegességet már bemutattunk: a véres zászló, amelyet Pajkó Péter, a szegedi sortüzet túlélő egykori szövőgyári munkás őrzött meg, valamint egy szerelmi zálogot. A Kossuth-címeres gyűrűt Gergely Antalné ajándékozta a múzeumnak. A kiállításon Kass János forradalom-ihlette grafikái láthatók. Tóth Sándor szobrászművész – ötven éve a budapesti képzőművészeti főiskola negyedéves szobrásznövendéke, a főiskolai ifjúság egyik DISZ-vezetője – alkotásaival idézi fel a sorsfordító napokat.

– Nem vettem részt az eseményekben. Amikor viszont a származásom miatt negyedszer sem vettek fel az egyetemre, sőt kilátásba helyezték, hogy a munkahelyemmel is gond lesz, megragadtam az első lehetőséget és disszidáltam Kanadába – elevenítette fel Török „Dzseki" József. – '64-ben kerültem ki, és sokáig nem engedtek haza. Amikor csaknem húsz évvel később betoppantam a Zákány utcai házunkba, édesanyám sem ismert rám. Álltam a küszöbön, köszöntem, ő megkérdezte, kit tetszik keresni. Én meg mondtam: azt az anyát, aki szült engem. Erre elpityeredett és átölelt. Egy kanadai évfordulós emlékplakettet és Ujj László szegedi fotóit hoztam el a gyűjteménybe.

– Én gyerekfejjel éltem át '56-ot, tizenkét éves voltam. Apám Tótkomlóson szolgált tanítóként. Előző karácsonyra kaptam tőle a fadobozos sakk-készletet – mesélte Ágoston István. Megtanított játszani, és amikor jött az '56-os kijárási tilalom, apám, hogy féken tartson, esténként leült velem sakkozni. Közben nagyapám katonakoráról és az ország történelméről beszélt. Annyira belelkesedtem, hogy rárajzoltam a sakktáblára egy Kossuth-címert. '63 óta élek Szegeden, a sakk kedvtelés maradt. A készletet elhoztam.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kozma József azt mondja, nem a pénzért politizál

Kozma József (képünkön) a helyhatósági választások egyik legnagyobb vesztese. A volt szegedi… Tovább olvasom