Délmagyar logó

2016. 12. 10. szombat - Judit 0°C | 9°C

Rózsa Sándor 48-as menlevele

Szeged - Kegyelmet kapott Kossuth Lajostól, majd Ferenc Józseftől is, Rózsa Sándor mégis csak betyárként vált hírhedtté, s halt meg börtönben.
Embereivel 1848-ban részt vett a délvidéki harcokban, ám – vitézségük ellenére – dicstelen szerepet játszottak, ártatlan civilek kifosztásával múlatták a csata utáni órákat. A leghíresebb betyárt többször is elfogták a pandúrok, s többször is megszökött. A civil élettel is megpróbálkozott, hiába.

Különös üzenettel kereste meg 1848 szeptemberében az alföldi toborzóútra indult Kossuthot a Hunyadi szabadcsapat egyik századosa. Rózsa Sándor kér tőle bocsánatot bűneire, s azt ígérte, ha amnesztiakérelmét a legfelsőbb szinten is jóváhagyják, százötven kipróbált, kemény pusztai lovasával vonul a szabadságharcosok táborába.

Kossuth bocsánata

Kossuth, a Honvédelmi Bizottmány tagja, népfelkelési biztos megragadta az alkalmat a hatóságoknak akkor már sok gondot okozó betyárok felhasználására. Október 3-án a Vásárhelyen összegyűlt városi és megyei urak elé terjesztette a kérést, akik arra buzdították, fogja szaván a betyárt.

Rózsa Sándort láncra verve tartották Szegeden, mégis megszökött. Fotó: DM/DV
Rózsa Sándort láncra verve tartották Szegeden, mégis megszökött. Fotó: DM/DV

Kossuth még aznap tollba mondta Rózsa Sándor amnesztialevelét: „Ötödik Ferdinánd magyar király nevében én, Kossuth Lajos, az ország teljhatalmú népfelkelési biztosa és az ország Honvédelmi Bizottmányának tagja, ezen bizottság nevében adatom tudtára mindenkinek, kik jelen levelem most és a jövőben olvasandják. Miképpen Rózsa Sándor ki törvénytől és erkölcsiségtől elvetendve ezen vidéket sok esztendők óta rablásaival nyugtalanította, Isten irgalmánál fogva magához térvén, s bűneit töredelmesen megbánván, hozzám azon kéréssel folyamodott, hogy ha eddigi életmódjáért, valamint igaz bűnbánata szerint az Istentől bocsánatot remél, úgy a földi igazságtól is bocsánatot kaphatna, nemcsak elhagyá elébbi életmódját, s törvényhez és erkölcsiséghez állhatatosan visszatérne, hanem egyszersmind a haza jelen veszélyében az országnak fegyveres ellenségei ellen hű és bátor szolgálatát, mint jó polgárhoz illik, úgy a maga személyében felajánlaná, mint pusztai pásztornépből 150 fegyveres lovast saját költségükön táborba szállítani és az ország hadvezéreinek rendelkezése szerint a haza ellenségei ellen a véggyőzelemig híven és becsületesen szolgálni reábírná...

Rózsa Sándornak, az örökkévaló Isten és a Honvédelmi Bizottmány nevében ezennel a jelem levelem előtt folytatott bűnös életéért a földi igazság részéről is bocsánatot adok és rendelek... Ha ellenben nevezett Rózsa Sándor az ördög sugallatának engedve, bűnös életével fel nem hagyna, és a közbátorságot továbbra is háborítani merészelné ezen esetre jelen bűnbocsánó levelemet minden bíróság megsemmisültnek tekintendi, sőt újabb bűneié régi bűneinek egész súlya szerint büntetendi..."

A postás Jókai

Kossuth a betyárvezért és embereit arra utasította, hogy azonnal jelentkezzenek a seregvezérnél. Az amnesztialevél címzetthez való eljuttatását a kíséretében lévő Jókaira bízta, aki neki is indult azzal Kiskunfélegyháza felé. A dokumentum végül el is jutott a betyárhoz, csak azt nem lehet biztosan tudni, hogyan. Jókai több regényében is említi, hogy maga kézbesítette azt, ám a Rózsa Sándorról monográfiát író Szentesi Zöldi László szerint Jókai és a hírhedt betyárvezér sosem találkozott. Az író halála után ugyanis előkerült egy 1848. október 4-én Kossuthnak írt levele, amelyben közli: az amnesztialevelet Lukácsy Károly első őrmesternek kézbesítette.


„Gaz rablók" a seregben

A hatóság elől egy évtizede bujkáló Rózsa Sándor talpig felfegyverkezett embereivel október 19-én vonult be Szegedre. A hatezer helyi nemzetőr meg is sértődött, mondván nem szorulnak egy „gaz rabló" segedelmére. A betyárok és a szegediek közt nem került sor kenyértörésre, lévén az előbbieknek jelentkezniük kellett délvidéki szolgálati helyükön. Versecre Damjanich hadosztályához kerültek. Kettős feladatot kaptak: portyázni küldték őket, illetve marhákat és lovakat kellett zsákmányolniuk. Az óvatos Damjanich felügyelőt is állított melléjük, hogy az megakadályozza a törvénytelenségeket. Az őrmesteri rangot kapott Rózsa Sándor és embereit így Rákóczy-Parcetich Zsigmond őrnagy felügyelte – nem sok sikerrel.

A betyárok november 9-én vettek részt a először ütközetben a temesőri földsáncokat védő szerbek ellen, amikor azokat megtámadták a csongrádi, a vásárhelyi és szegedi nemzetőrökből, Damjanich vörössipkásaiból, a Württemberg-huszárokból és a székely gyalogosokból álló, ezerfős sereg. A betyárok kitüntették magukat a harcban: karikás ostorukkal szedték le a lóról az ellenséget. Rózsa Sándor maga tizenkét ellenséget ölt meg. A verseci magyar táborba a csata után egy órával behajtott 1800 juhról, 402 marháról, 52 lóról és 63 sertésről azonban gyorsan kiderült, azokat válogatás nélkül hajtották ellenséges és baráti falvakból.

A betyárok hamarosan újabb feladatot kaptak: csináljanak rendet a Krassó megyei, román többségű Ezeresen, ahol meggyilkolták a magyar jegyzőt. Rózsa Sándor érkezésének hírére kereket oldott a faluban élő románok egy része, az otthon maradtak pedig végignézhették a falujuk lerombolását. A szabadrablás után visszafelé több más falut is kifosztottak. A kegyetlenkedés miatt a Rózsa Sándor Pestre utazott, hogy tisztázza magát. Kossuth azonban nem vonta felelősségre, ellenben december 15-én újfent megerősítette az amnesztialevelét, ami a világosi fegyverletételt követően érvényét vesztette.

Gyilkos, tolvaj, bújdosó

Rózsa Sándor 1813-ban született Szegeden, 23 éves korában került tehénlopás vádjával először a szegedi börtönbe. Onnan megszökött. Hatvan bűnesete ismert: gyilkosságok, rablások. Állandóan bujkálnia kellett.

A szabadságharc után csikósnak állt és megnősült, de tovább bujdosott, pedig 10 ezer pengő váltságdíjat szabtak ki a fejére. 1857-ben adta fel
a pandúroknak komája, bizonyos Katona Pál szegedi tanyásgazda. 1859-ben tartották a tárgyalását, de a szabadságharcban való részvétele óta nagy népszerűségnek örvendő betyárvezért nem merték kivégezni, életfogytiglani börtönre ítélték. 1868-ban amnesztiával szabadult.
A kisteleki vonatrabláskor a katonák térden lőtték, s elfogták. Rablógyilkosságért ítélték halálra, majd ezt húsz év börtönre említették. Megint megszökött a szegedi börtönből. Végül 1869. január 12-én egy véletlennek köszönhetően fogták el, s ismét életfogytiglanra ítélték, 1878-ban halt meg gümőkorban a szamosújvári fegyházban, ahol szabóként, majd harisnyakötőként dolgozott.

Olvasóink írták

  • 1. Balogh Gábor 2008. április 02. 15:35
    „Nemhiába , érdekes vidék ez az Ásotthalom, manapság is rengeteg betyár lakik errefelé, igaz manapság már nem tehenet lopnak . . .
    bégé”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

VIP-partival nyitott meg Szeged új sportklubja

Szeged - VIP-partival nyitott meg a héten Szeged új sportklubja, a Number One söröző és pub a… Tovább olvasom