Délmagyar logó

2017. 02. 25. szombat - Géza 1°C | 8°C Még több cikk.

Santuzza szerepében: Frankó Tünde

Szeged - A szegedi operabarátok régi kedvence, Frankó Tünde énekli Santuzza szerepét a Parasztbecsületben a szabadtérin.
– Nem vakon kaptam bizalmat, hanem próbát kellett énekelnem.Sinkó György, az én drága mesterem már főiskolás koromban megjósolta: egyszer majd eléneklem Santuzzát. Már akkor belehallotta a hangomba, belelátta a személyiségembe, kifejezőképességembe. Ahogy haladtam előre a pályán, sötétedni, sűrűsödni kezdett a hangszínem, beérett ehhez is – feleli Frankó Tünde arra a felvetésre: sokakat meglepett, hogy lírai szopránként egy leggyakrabban mezzoszopránoktól hallható szerepben tér vissza a Dóm térre.

– Ma már nehéz helyzetben vannak a fiatal kollégák, drukkolok nekik, hogy olyan társulathoz tartozzanak, ahol a vezetés nem két évre tervezi a pályájukat, hanem hosszú távra. Nekünk még szerencsénk volt, hogy velünk így történt. Nagy kincs, ha egy társulatban az egymást követő generációk tudnak az elődök tapasztalatára építeni. A taníthatatlan megoldásokat, amelyek teljessé teszik a színpadi létezést, én is olyan nagy művészektől tanultam meg a gyakorlatban, akiknek kollégája lehettem a Szegedi Nemzeti Színházban és az Operaházban – mondja Frankó Tünde, aki a műfajban most debütáló Dolhai Attilával énekli az operairodalom egyik legszenvedélyesebb kettősét a Parasztbecsületben. – Izgalommal vártam, hogyan tudjuk Attilát segíteni abban, hogy megízlelje ennek a műfajnak a nehézségeit, örömeit és mélységét. A műfajok között létezhet átjárás; nekem operettet is van szerencsém énekelni, és belekóstolhattam a musicaléneklésbe is. Attila fantasztikusan tehetséges, nagy alázattal rendelkező, roppant szorgalmas művész, így nem volt kérdés, hogy az operát is megtanulja. Jó volt végigkövetni a folyamatot, hallani a hatalmas változást.



Tücsi – barátai ma is így szólítják – mindig örömmel jön Szegedre; azt mondja, meghatározóak voltak az itt eltöltött évek. Itt alakult ki gondolkodásmódja színházról, társulatról; itt tanulta meg, milyen jó egy közösséghez tartozni. – Santuzzában az összes eddigi szerepem, Cso-cso-szán, Mimi vagy Tatjána is benne van. Ezek oda-vissza hatnak egymásra. Az érzelmek – a szeretet, a gyűlölet, a bosszú – nem változnak. Az, hogy mennyire hagyja ezt a zene szélsőségesen kibontakozni, szerzőtől, zenei korszaktól is függ. Santuzzában az is csodálatos, hogy szinte határ nélkül megy át a szerelem, a szenvedély, az odaadás gyűlöletbe, bosszúba. Pillanatok alatt át tudnak változni a gyönyörű, pozitív érzelmek ugyanolyan hőfokú negatív, romboló érzelmekké. Santuzza öli meg Turiddut azzal, hogy nem tud a szenvedélyén úrrá lenni – mondja a népszerű szoprán, aki mint az Operaházban minden magánénekes, már nem társulati tag, hanem előadásokra szerződik. – A jövő évadban is szép feladatok várnak: éneklem Liu, Cso-cso-szán és Tatjána szerepét.

Lánya is énekel
– Konditerembe járok, jókedvű vagyok, ha kell, kiállok az igazamért – ez jó közérzetet ad, mert nem szorongok. Az élet nehézségeit megoldandó problémának tekintem. A kötés és más kézműves dolgok is érdekelnek; a lakberendezés is foglalkoztat, csak a színházi elfoglaltságaim mellett nincs időm, hogy professzionális szinten megtanuljam. Sára lányom 15 éves, ő is fiatalít. Szeret énekelni; a múltkor meghallottam, hogy zenei alapra könnyűzenét énekelt, és magam is meglepődtem, milyen szépen. A szavak fontosságát, érzelmi kifejezőerejüket ösztönösen érzi. Sokat jár színházba, naponta 200-300 oldalt olvas. Biztos vagyok benne, hogy művészethez közeli pályát választ majd.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Felnőttek az iskolapadban

Élethosszig tartó tanulás – a munkaerőpiacon erősödő követelmény jegyében ajánl új… Tovább olvasom