Szeged - delmagyar.hu

Alulról felfelé: Janik, Stone, Kanyó és Herbert is hódít világító kobakjával. Fotó: Frank Yvette

A Szegedi Nemzeti Színház színészének, Janik Lászlónak sikert hozott a kopaszság. A kilencvenes évek elején a forró nyár kellős közepén szabadult meg a hajkoronájától. Nem sokkal később az utcán sétálva válogatták be egy reklámfilmbe, mondván, keresve sem találnának karakteresebb arcot. A következő promócióban már egy hajnövesztő szesz – a Mr. és Mrs. Hair – reklámarcaként vigyorgott ránk a képernyőből. Az emberek odavoltak érte, így a kisfilmből további tizenöt epizód készült. A világot jelentő deszkákon sem érezte hátrányát tarságának, de ha a szerep megkívánta, akkor növesztett egy kis hajat, mint most a Kaktusz virágában is. – Ma már egyáltalán nem hiányzik a hajkoronám. Kényelmesebb így, és még úszósapkát sem kell hordanom. Nem beszélve arról, hogy a feleségem is kifejezetten kedveli – árulta el a színész, aki 18 évesen óvó bácsiként dolgozott, és a gyerekektől elkapott skarlát miatt hullott ki a haja. – Szerencsére nem sokkal később bevonultam katonának, ahol kevésbé volt feltűnő a kopaszságom. Leszerelés után még megpróbáltam megnöveszteni a hajam, de mivel nem nőtt egyenletesen, nekirohantam a borotvával.

A kopaszság két métert megközelítő magassággal, erőteljes, izmos testalkattal, esetleg kis körszakállal gyakran vált ki fejcsóválást az emberekből. „Biztos valami maffiózó" – legyintenek ilyenkor sokan. A méretes arany nyaklánc és a fekete terepjáró csak erősíti ezt a képet. Kovács László – akit a szegedi művészvilágban Stone-ként ismernek – gyakran szembesül ezzel az előítélettel. A majd tizenöt éve tar férfi az éneklés miatt szabadult meg a hajától. – Kétoldalt voltak csak tincseim, de nem mutattam valami jól a színpadon, úgyhogy lenyírtam. Manapság két-három naponta borotválom. Kortalannak érzem így magam, és ami biztos: nem fogok megőszülni. Régebben valami lázadást is jelentett a kopaszság, de ma már mindenki elfogadja a Kojak-külsőt.

Frizurák a kopasz fodrásztól Nagy Sándor egy szegedi belvárosi hajszalon mesterfodrásza. A kopasz borbélyhoz főleg nők járnak, akikre a visszafogottól a legextrémebb frizurákig álmodik hajkoronát a szakember. Néha egy-egy férfi is a fodrászszékébe huppan, akik közül már nem egy kapott ihletet tőle a tar fejbőrre.

Kanyó Dénes a mai napig vízben tölti ideje nagy részét. A négyszeres Európa-bajnok szegedi búvárúszó hol versenyre készül, hol pedig gyerekeket tanít úszni. – Vállig érő hajjal érettségiztem, kevesen ismernének fel a tablóképen – mosolygott a tar kobakú férfi. – Két-három naponta, amikor már az arcom is borzas, akkor túrom le a hajam. Sportolóként kifejezetten előnyös a kopaszság. Egyébként nagyapám katonakori képe egy az egyben olyan, mintha én lennék a fotón.

A Pick Szeged válogatott kézilabdázójának, Herbert Gábornak öt éve kezdett hullani a haja. Elkerülendő, hogy átfésülje a semmit, kopaszra borotváltatta a feje búbját. A felesége szerint így is sármos, és nyolc hónapos kisfia is előszeretettel paskolja csupasz fejbőrét. – A feleségem még hajkoronával ismert meg. Lehet, hogy miatta hullott ki a hajam? – tette fel a költői kérdést a játékos, aki azt is elárulta, hogy fiatalon melírozta, majd szőkére és vörösre is festette a haját. Gyerekként egy időben beatleses gomba-, majd Bundesliga-frizurát hordott. Kopaszságának manapság a neje és a gyerkőc mellett a nagymama örül leginkább, aki így biztosan felismeri Gábort a tévés mérkőzéseken.

Juronics: Egyéniségem része A Szegedi Kortárs Balett táncos-koreográfusa, Juronics Tamás tizenhét éve borotválja a feje búbját. – 21 éves koromig hosszú hajam volt, de utána elkezdett hullani, ritkásan pedig csak nem akartam viselni. Kopaszságom azóta az egyéniségem részévé vált. Gyerekként is tele voltam lázadó gondolatokkal, még ha a külsőm nem is ezt sugallta: tejszőke kissrácként édesanyám vágta a hajamat – mesélte a táncművész.