Délmagyar logó

2017. 09. 24. vasárnap - Gellért, Mercédesz 12°C | 17°C Még több cikk.

Semmi művészet Esterházy Péterrel

Szeged - New York után, Nürnberg előtt Szegeden olvasott fel és beszélt nemrég megjelent regényéről Esterházy Péter. Kötetének címét követtük – Semmi művészet –, nem művészetről, hanem a turnékról, a visszavonulásról, a politikáról és szegedi emlékeiről faggattuk.
Esterházy Péter a napokban a Harmonia Caelestisből olvasott fel a nemzetközi írószövetség New York-i fesztiválján. Egy tudósítás szerint „zabálta" a másfél ezres hallgatóság. Az író hazaérkezése másnapján – közvetlenül nürnbergi német nyelvű felolvasóestje előtt – a szegedi egyetem bölcsészkarának vendége volt. Tengerentúli sikeréről lapunknak elmondta, hogy az amerikaiak valóban úgy csináltak, mintha vennék a lapot.

– Ez volt a nyitórendezvény sok nagy névvel, mint Rushdie, Ondaatje, Jan McEwan. És akkor azt történt, mint a mesében, a felolvasások után főleg a Harmoniáról beszéltek. A hallgatók is, a kollégák is. Úgy látszik, fordításban is érthetőek az utalások, legföljebb valami egész mást értenek rajta – idézte fel az aparegény sikeres fogadtatását. A most megjelent Semmi művészet című anyaregényében Esterházy erre rá is játszik, amikor a fordítók gyötrelmeit parodizálja. (A zárójelbe tett magyarázat Erdély és a török hódoltság kapcsolatát részletezi.) – Bevallom, okoz némi örömöt, ha egy mondat leírásakor eszembe jut, hogy na, ezzel a fordítók úgysem tudnak mit kezdeni…

Bevallom, okoz némi örömöt, ha egy mondat leírásakor eszembe jut, hogy na, ezzel a fordítók úgysem tudnak mit kezdeni… Fotó: Segesvári Csaba
"Bevallom, okoz némi örömöt, ha egy mondat leírásakor eszembe jut, hogy na, ezzel a fordítók úgysem tudnak mit kezdeni…" Fotó: Segesvári Csaba

Az amerikai közönségre tehát nagy hatást tett, de ő milyennek találta New Yorkot? Nos, annak ellenére, hogy már járt ott, ezúttal egy hétig „a turista imbecillis érdeklődésével" nézett szét, vagyis minden tetszett. Leginkább az, hogy miközben gyors és hangos a város, a csend és a nyugalom szigeteit is mindenfelé megtalálni benne.

Esterházy Péter az íráshoz hasonlóan a felolvasást és az ezt követő beszélgetést is komolyan veszi. – Nem szerepel a munkaköri leírásomban, de ha új könyvem jelenik meg, akkor ez is feladatom. Persze unom is, meg izgalmas is, mindenesetre tudom, hogy mindjárt véget ér a kín, és végre mehetek vissza a szobámba dolgozni – legyintett nevetve. – Szeretek és valamelyest tudok felolvasni, ami ilyenkor előny. Mondjuk mint Maci Laci – aki ír, olvas, beszél; kész főnyeremény. Nem is Maci Laci, hanem Magilla Gorilla!

Szeged, a mitikus

Esterházy Péter elárulta, Szegedről a negyven évvel ezelőtti katonasága jutott eszébe. Az ELTE előfelvételizőjeként Vásárhelyre sorozták be, és onnan jött át egy országos matematikaverseny területi fordulójára. – Jól szerepeltem, így továbbjutottam a pesti döntőbe, úgyhogy Szeged nekem egy mitikus hely, amihez csak jó emlék fűz – idézte fel nevetve. – Kikerülhettem általa abból a rémségből, ami a katonaság, és itt a városban meg csak jó történt velem. Nyilván ez nem objektív élmény, de hát így történt. Szóval Szeged jó.

Az interjúkban elhajol az aktuálpolitikai kérdések elől – miért? A kérdést most is azzal hárította, hogy a viták jelenlegi szintjén nincs mit mondania. – Halálosan unom az elszaporodott erkölcsi rizsákat, és amikor az írástudók felelősségéről papolnak, mert ez így csak duma. Egyáltalán nem részt venni persze nem lehet, meg ezt nem is akarom. De most írjak cikket például Bayer Zsolt zsurnalisztikai művészetéről? Nemcsak semmi értelme, de semmi jelentősége sincs. Erről írjon Orbán Viktor, annak volna jelentősége!

Készül hátradőlni és élvezni élete munkájának gyümölcsét, utazással vagy éppenséggel újra focival lazítva a tempón? Az 58 éves szerző kijelentette: persze, erre készül már kora gyerekkora óta. Mindazonáltal nem, nem megy nyugdíjba, ha erre vonatkoznék a kérdés. – Van persze, hogy muszáj, ha meghülyültünk, ha elment a kedvünk az egésztől, vagy ha úgy gondoljuk, már mindent megírtunk. Ezt most én elképzelhetetlennek tartom, engem semmi más nem érdekel az íráson kívül.

Focipályára soha többet nem lép, fogalmazott Esterházy, tíz éve végleg abbahagyta. A foci által gyorsan sok információt lehet szerezni az elmúlásról, mert látni, hogy a test romlik, és emiatt egy focista harmincévesen már öregnek számít. Írásaiban viszont a foci az örök visszatérő téma – jegyeztük meg. Mire kedélyesen általánosított: – Az író alapvetően nem tud semmit, ezért ragaszkodik azokhoz a dolgokhoz, amikről mégiscsak van némi ismerete. Ilyen nekem a foci és a matematika. Úgy teszek, mintha értenék hozzájuk.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A muskátlit már elültette Tamásné Czinege Csilla

Szeged - Jeles és ismert személyiségeket kérdezünk sorozatunkban arról, milyen programot választanak maguknak a hét végén, és azt szívesen ajánlják-e másoknak is. Tovább olvasom