Délmagyar logó

2017. 05. 23. kedd - Dezső 16°C | 25°C Még több cikk.

Sikeres évadnyitó: Egerek és emberek

Szeged - Már csak Borovics Tamás alakítása miatt is érdemes megnézni a szegedi drámai tagozat évadnyitó előadását, az Egerek és embereket a kisszínházban. Balikó Tamás, a Steinbeck-produkció rendezője nem talált ki semmi különöset, hagyta játszani a színészeit, és bízott a ma is aktuális szöveg erejében.
Ritkán sül ki jó abból, ha a rendező egyben a díszlet és a jelmezek megtervezésére is vállalkozik; többnyire anyagi megfontolás áll a háttérben, nem a polihisztor alkotó zsenialitása. A tavalyi sikert, a Hétköznapi őrületeket színpadra állító Balikó Tamásnak járt az újabb lehetőség, amivel most három funkcióban is élt. Alaposan ismeri az Egerek és embereket, már 1996-ban sikerre vitte Bubik István és Gáspár Sándor főszereplésével a Thália Színházban. Ha kevés a pénz, nem lehet csodát várni a díszlettől: szegényes színpadon, minimálban tartva játsszák a kisszínházban a Steinbeck-darabot, amelyet ma már inkább lehet klasszikusnak tekinteni, mint kortársnak. A régi amerikai farmok gazdasági épületeit idéző lyukas deszkafal, kétemeletes vaságy, lavór, belógatott lámpák, néhány szalmabála jelzi a váltakozó helyszíneket, a munkások szállását, az istállót, a folyópartot.

Egerek és emberek a kisszínházban. Fotó: Frank Yvette (képgaléria)

A szöveg – Hamvai Kornél 2002-es fordításának köszönhetően is – frissnek hat. Akadnak azért benne furcsaságok: a modern rabszolgaként tengődő mezőgazdasági idénymunkások Amerikában, a nagy gazdasági világválság idején egymás közt kongresszusi központot emlegetnek...

Miközben bosszantó a szegedi műsorpolitikában: gyakran úgy választanak darabot, hogy nem néznek utána, mit mikor játszottak legutóbb, így a hűséges nézők – mintha nem lenne elég kínálat a drámairodalomban – tíz-húsz évente találkozhatnak ugyanazokkal a művekkel; az Egerek és emberek mégsem rossz választás. Az egzisztenciális kilátástalanságot, a társadalom perifériáján kallódást, vegetálást, a gyenge, a fogyatékos, a kisebbségben lévő iránti tolerancia hiányát ma már sokkal pontosabban értjük, ismerjük, közvetlenebbül átélhetjük, mint amikor a darabot a rendszerváltáshoz közel legutóbb játszották a kisszínház színpadán.

Egerek és emberek a kisszínházban. Fotó: Frank Yvette (képgaléria)

Balikó Tamás igazából nem talált ki semmi különöset, jól osztott szerepeket, hagyta játszani a színészeit, és bízott a ma is aktuális, szociografikus szöveg erejében. A bivalyerős, szívós, ám szellemi fogyatékos Lennie szerepében Borovics Tamás alakítása telitalálat. Amilyen ügyetlen merevséggel fogja a kanalat, amilyen görcsösen tartja a kezét, ahogy gesztikulál, ahogy a megértésükkel küzdve ismételgeti a mondatokat, ahogy téblábol, szerencsétlenkedik, kommunikálni próbál, ahogy halálra simogat egeret, kiskutyát, asszonyt, abból sallangtalanul megszületik egy gyámolításra szoruló, önálló életre képtelen, mégis rokonszenves sérült ember hiteles portréja. A George-ot játszó Pataki Ferencnek nehezebb a feladata: a dumaláda vagány figuráját, akit se vele, se nélküle kapcsolat fűz ügyefogyott, tündérmesékkel kábítható barátjához, nem könnyű klisék nélkül, eredeti módon megteremteni. Pataki jól érzékelteti George folyamatos vívódását, majd kétségbeesését, amikor szeretetből a végső döntést meg kell hoznia.

Te hallod?

A 15. sorban ülve egy idő után kezdtem azt hinni, biztosan csak nekem lenne sürgősen szükségem hallókészülékre, mert volt egy-két jelenet, amit alig hallottam. Megnyugodtam, amikor mellettem, mögöttem is egymást kérdezgették a nézők: Te hallod? Ha suttogva beszél, akkor is kell, hogy értsék a színészt az utolsó sorban is. Különben mi értelme az egésznek? 

 
Jók a többiek is: Rácz Tibor a fél karját üzemi balesetben elveszítő öreg Candyt minden lehetőséggel racionálisan számoló nagy túlélőnek mutatja. Somló Gábor néhány pillanatba sűrítve is meg tudja teremteni az amerikai nagygazda jellegzetes alakját. Danis Lídia pontosan hozza a színésznői karrierről álmodó, unatkozó, kielégítetlen, mindenkivel kacérkodó fiatalasszony, Mrs. Curley szerepét. Féltékeny és mindenkibe belekötő férjét Rédei Roland mitugrász ficsúrnak ábrázolja. Jó Kedvek Richárd mint elitmunkás Slim, Poroszlay Kristóf mint az öreg kutyát készséggel tarkón lövő Carlson, Bánvölgyi Tamás mint Whit, a városi bordélyház törzsvendége. Szívós László Crooks „niggere" szinte már paródiába hajlik.

A jeleneket a rendező Lorne Greene westernslágerével, a Ringóval kötötte össze, ami sajátos, balladisztikus atmoszférát kölcsönöz a sötét tónusban tartott produkciónak.

Olvasóink írták

  • 4. nyumika 2012. október 06. 19:58
    „Csak megismételni tudom az előttem hozzászóló gondolatait.....nagyon megfogott érzelmileg, szinte végig ott volt a gombóc a torkomban........és patakokban folyt a könnyem a végén.....
    Gratulálok a művészeknek! Köszönöm az élményt!!!!”
  • 3. .suhym. 2012. október 05. 19:40
    „Egyáltalán nem értek egyet a cikkben leírtakkal.
    Tegnap este láttuk a darabot. Nagyon jó előadás volt, szerény véleményem szerint a díszlet "hozta" a darab hangulatát, mégsem játszódhat egy rokokó palotában! A 12. sorban teljesen tisztán lehetett hallani minden szót.
    ..............................................................
    Telitalálat a szereposztás, Borovics Tamásnak külön gratuláció, de az összes szereplőről csak szuperlatíviszukban lehet beszélni!
    Köszönjük a tartalmas estét!

    Ezt az előadást mindenkinek ajánlom!”
  • 2. shouri 2012. október 01. 23:38
    „Megrázó, egyben maradandó élménnyel lettem gazdagabb vasárnap. Számomra nem volt szegényes a díszlet sem, hiszen nem is kellett volna több. A zseniális színészi alakítások mellett szőrszálhasogatásnak hat az anyagiakra való utalás, mégha van is igazságalapja. Elég farmot láthattunk gyermekkorunk cowboy-filmjeiben. Mivel a kisregényt a nyáron olvastam épp, azt mondhatom, ugyanúgy a hatása alá kerültem az előadásnak is. Ezerszer gratulálok midannyiótoknak!!!!!!!”
  • 1. paprikáskrumpli 2012. október 01. 16:46
    „Szerintem egyáltalán nem volt túlzás Szívós Laci alakítása.
    Hallani tényleg nehezen lehet már a 6dik sorban is, és nagyon büdös volt az a cigi amit szívtak, de George szerepének lényege is több helyen a halk, nyugodt, valamifajta fájdalmas beletörődést kifejező beszéd.
    Ha hangosabban beszélne, akkor meg az első sorokban ülőknek nem hozná át a megfelelő a hatást.
    Ha lenne kivetítve felirat talán az megoldaná a problémát, így süketek és nagyothallók is vígan megnézhetnék.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Super 8: két szegedi a legjobbak közt

Véget ért a XI. Nemzetközi Super 8mm Fesztivál. A legjobb filmek között van a szegedi Kállai Ákos és Pap Tamás munkája is. Tovább olvasom