Szeged - delmagyar.hu

Rádióamatőrök pedig vannak – most, a számítógépes világháló hódításának idején is. E tényre, és az egykor az MHSZ által szervezett mozgalom mai aktivistáira is ráirányította a figyelmet a magyar származású űrturista, Simonyi Károly szombaton véget ért utazása. A harminc Csongrád megyei rádióamatőr hobbijának jelentőségéről is beszélgettünk egyikükkel, a szegedi Provics Ferenccel.

„Nagy hatással van rám a rádióamatőr közösség: sok szempontból előre látták a majdani internetet" – írja Simonyi Károly blogjában. E kitüntetett figyelemnek köszönhető, hogy első alkalommal nyílt lehetőség magyar nyelvű rádióamatőr összeköttetésre a kozmoszban tartózkodó űrállomással. A kísérlet fölhívta a figyelmet a rádióamatőrökre.

Kísérlet A Nemzetközi Űrállomás 360 kilométeres magasságban kering a Föld körül, és nagyjából másfél óránként kerüli meg a bolygót – Magyarország fölött körülbelül tíz perc alatt halad át. A felkészülése idején rádióamatőr vizsgát is tett Simonyi április 12-én, a Nemzetközi Űrállomás fedélzetéről magyarul beszélő rádióamatőrökkel létesített rövid, magyar nyelvű összeköttetéseket – magyarázta a kísérlet fő szervezője, a Műegyetemi Rádio Club vezetője, Gschwindt András. Simonyi egyfajta rekordot is szeretett volna felállítani: az alig tízpercnyi átrepülés alatt a 34 állomás közül minél többel próbált összeköttetésbe lépni. Bár nem sikerült mindenkivel beszélni, 17 rádiós tudott kapcsolatot részesíteni az űrhajóssal, ami rendkívüli eredmény.

– A harmadik világnyelvvé lett a magyar, hiszen az űr és a Föld közötti beszélgetésben eddig csak az orosz, illetve az angol volt használatos – kommentálja a kísérlet jelentőségét a rádióamatőrködéssel foglalkozó szegedi távközlési mérnök. Provics Ferenc szerint az akció technikailag nem jelentett számukra kihívást, ugyanis egyszerű berendezéssel is teljesíthető volt a feladat. Ugyanakkor ösztönzőleg hatott a rádióamatőrökre, hogy miként juttassanak el rádiójeleket a meghatározott pályán keringő, mozgó űrállomásig.

Magyar Rádióamatőr Szövetség néven létezik, de szerény anyagikkal rendelkezik az egykor az MHSZ által szervezett és finanszírozott országos mozgalom. E hobbival a Jászszentlászlón született Provics Ferenc az ottani általános iskolában ismerkedett meg. A diákkorában megszeretett 5+1 tusát évek óta ő tartja életben: idén júliusban Pálmonostorán tartják a nosztalgiaversenyt. Ezenkívül az úgynevezett rókavadászat, vagyis a rádiós tájékozódási futás is népszerű körükben, a gyorstávírász versenyből pedig világbajnokságot is szerveznek.

Űrcsemege Szegedről Simonyi űrutazásának elsőszámú különlegessége, hogy 26 év után először hangzottak el magyar szavak a világűrben. De az is, hogy Simonyi többféle eszközzel az űrtudományok felé fordította a fiatalok figyelmét. Például az űrturista önként vállalt kutatásai közé tartozott saját, űrhajósbetegségnek minősülő hátfájásának megfigyelése is. A súlytalanságnak az emberi testre gyakorolt hatásai kutatásával a hetvenes évektől kezdve foglalkozik a szegedi egyetem orvoskari biokémiai intézete – tudtuk meg Dux László professzortól. Eddig – többek között – az izmok, a keringési rendszer, a szív alkalmazkodó képességét vizsgálták, most a stressz kémiai hatásának elemzése áll munkájuk középpontjában.

Szerinte az anyagiak miatt is csökkent a rádióamatőrök száma: egy adóvevő berendezés több mint százezer forint, amihez persze antennák, mikrofonok és egyéb kiegészítő műszerek is szükségesek. Az érdeklődő szegedi diákok péntekenként a Százszorszép Gyermekházban találkoznak, ahol Halmos Lajos tanár úr irányításával ismerkednek ezzel a hasznos elfoglaltsággal. Egyébként Szegeden 20-30, Csongrád megyében nagyjából félszáz rádióamatőr hódol e különleges hobbinak – a számítógépes világháló terjedésének idején is.

– Az internet segít: például az oh2aq.kolumbus.com honlapon látjuk, milyen összeköttetés teremthető egy-egy amatőröknek biztosított sávon, de nem helyettesíti magát a rádiós kapcsolatot. Ugyanis a rádióhullámok révén olyan tájak emberivel ismerkedhetek meg, akikkel személyesen nem találkozom, mégis összebarátkozunk. Ebben a hónapban például az amerikai Szaoma-szigetcsoporton belüli Swains-szigettel kerültem kapcsolatba, aztán meg az Antarktiszon dolgozó kutatócsoport egyik tagjától kapok visszaigazolást (QSL-lapot) arról, hogy összeköttetést létesítettünk – lelkesedik Provics Ferenc. – De nemcsak e személyesség, hanem a számítógépes szerverektől való függetlenség miatt is fontos az éterrel való kommunikálók hobbija. Többször bebizonyosodott már, hogy vészhelyzetben (háború vagy éppen természeti katasztrófa, például a cunami idején), mikor minden más összeköttetés összeomlik, akkor is létezik és óriási segítség a rádióamatőrök világméretű kapcsolathálója.